Megnéztem a pornográfia definícióját - Colin Firth

A Büszkeség és balítélet tévésorozat és a Bridget Jones filmek Mr. Darcyja, valamint sok egyéb romantikus mozidarab sztárja, Colin Firth az erotikus kriminek álcázott új Atom Egoyan-filmben egészen új oldaláról mutatkozik be. Az igazság fogságában budapesti díszbemutatójának napján - a rendezővel készült interjúnk mellett - a film angol főszereplőjével is beszélgettünk.

Kattints a képekre!
Kattints a képekre!

Colin Firth akkor került fel a női szívek térképére, amikor 1995-ben a BBC hatrészes Büszkeség és balítélet című tévésorozatában eljátszotta a gőgös, de ellenállhatatlanul szívdöglesztő angol arisztokratát, Fitzwilliam Darcyt. Ez a figura és alakítás ihlette azután Helen Fielding kultuszregényében, a Bridget Jones naplójában Bridget nagy szerelme, Mr. Darcy alakját, s a könyvből készült filmekben Colin Firth el is játszotta Mr. Darcyt. Ezen túl mostanában láthattuk őt németalföldi festőzseniként is (Leány gyöngy fülbevalóval).

Atom Egoyan rendezővel forgatott új filmjében (Az igazság fogságában) egy, az ötvenes években sikeres színpadi komikus páros egyik tagját alakítja, akiknek sötét titkairól és hirtelen szétválásáról 15 évvel később egy fiatal és ambiciózus újságírónő akar könyvet írni. Az újságírónő nyomozása töménytelen drogra, szexre és még egy gyilkossági rejtélyre is fényt derít...



- Nagyon különböző filmekben játszottál eddig. Hol helyeznéd el a pályádon ezt a filmet? Mennyiben különbözik az eddigi munkáidtól?

- Egy előadóművészt alakítani, ez mindenképpen újdonság számomra. A szerep lényegében annak feltárása, hogy milyen az, amikor van egy publikus arcod, ugyanakkor vannak titkaid, amiket meg kell óvnod a nyilvánosságtól, milyen kapcsolat fűz a hírnévvel járó kísértésekhez, és hogy mindez milyen veszélyekkel jár. Híres emberként az életedet nagyon mozgalmas terepen éled, és ebből adódóan a tapasztalataid nagyon szélsőségesek, a rád irányuló figyelem euforikussá tesz, megrészegít - ennek a lehetősége mindig fennáll. Az emberek olyan dolgokat ajánlanak fel neked, ami nem történik meg veled, ha egy irodában dolgozol. Ezeknek a filmbeli fickóknak felajánlják a szexet, a drogokat és mindenféle kiváltságos dolgot és ők semmire az ég egy adta világon nem mondanak nemet, úgyhogy e tekintetben leginkább a rocksztárokra hasonlítanak. Nos, én valójában nagyon más életet élek, mint ahogy a legtöbb hozzám hasonló, az én generációmhoz tartozó színész általában. Az én hazám kétségbeejtően burzsoá, de tényleg [szatirikus mosoly]... Mi hazamegyünk a családunkhoz és nem töltjük az egész éjszakát azzal, hogy mindenféle emberekkel lefekszünk... Sajnos, nekünk ez a szerep jutott [nevet]. De azért vannak hasonlóságok is, például a kontraszt a nyilvánosság okozta felvillanyozottság és aközött, hogy mi történik, amikor lemegy a függöny és kisétálsz... Úgy érzem, e két dolog jól benne van a filmben. Ehhez jön még, hogy Atom Egoyan olyan rendező, akinek a filmjeit mindig nagyon érdekeseknek, elgondolkodtatónak, provokatívnak és formailag is nagyon erősnek tartottam. Nem volt eddig olyan filmje, ami, miután kijöttem, ne kísértett volna bennem még nagyon sokáig. Úgyhogy azt gondoltam, az ő kezében ebből a témából valami nagyon izgalmas kaland válik...

<i>Az igazság fogságában</i>
Az igazság fogságában

- Mit szólsz ahhoz, hogy a filmet pornográfnak találták az amerikai cenzorok és egy jelenetet ki akartak vágatni, illetve a film végül a legmagasabb korosztály-besorolást kapta az USA-ban?

- Nagyon érdekes ez, mert a szervezetnek, ami pornográfnak minősítette a filmet, direkt megnéztem a pornográfiára vonatkozó definícióját. Nem tudom teljesen pontosan idézni, de valami ilyesmi volt: nagyon alacsony művészi színvonalú ábrázolás, ami kifejezetten azért készült, hogy szexuális ingereket provokáljon. Nem tudom, ki az, aki még nem látott reklámokat főműsoridőben az amerikai tévében, de én speciel emlékszem egy olyan kólareklámra a közelmúltból, amiben egy nő erotikusan végigfolyatja a habot a testén. Abban aztán tényleg nem volt egy csepp művészi érték sem, viszont határozottan inkább irányult szexuális ingerek kiváltására, semmint a kóla eladására. Úgyhogy e pornográfiadefiníció alapján a mi filmünk biztos, hogy nem ítélhető el, ennél sokkal pornográfabb dolgok mentek már át ezen a cenzori bizottságon. Nagyon furcsának találom a döntést, a filmünk teljes félreértéséről tanúskodik.

- Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy nem feltétlenül kedveled a főszerepeket, mert a kisebb szerepekben a színésznek nagyobb a szabadsága. A mostani alakításodat ebben az értelemben klasszikus főszerepnek érzed?

- Bár nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna, de ez valóban egy érdekes szempont. Nem, nem tekintem ezt a szerepet főszerepnek, tényleg olyan szerep, ami hagy bizonyos fajta szabadságot. A klasszikus főszerepnél teljesen a te válladon nyugszik a film, és akkor az emberek elvárnak bizonyos személyiségjegyeket, kötelező karizmatikusságot, ami korlátozhatja a színész mozgásterét. Amikor azonban kicsit kevésbé vagy a középpontban, az gyakran gazdagabb terep, a szerepek sokkal jellegzetesebbek, excentrikusabbak. Ebben az értelemben igaz, hogy ebben a filmben nem kell egyedül a vállamon vinni a filmet.

- Ez akkor azt jelenti, hogy volt szabad mozgástered a karakterformálásban? Milyen volt ebből a szempontból Atom Egoyannal dolgozni?

- Igen, nagyon is sok szabadságom volt. Amellett, hogy Egoyan olyan ember, aki tele van ötletekkel, elgondolásokkal, és rengeteg tapasztalata van, mégis elképesztően rugalmas. A film és a karakterek kidolgozása lényegében egyfajta párbeszéd volt. Azt tapasztaltam, hogy nem akar didaktikus szempontokat ráerőltetni a filmre, hanem nagyon kíváncsi mások véleményére is. Nagyon határozottak voltak az elképzelései, de nem erőltette ezeket mindenáron ránk.

<i>Az igazság fogságában</i>
Az igazság fogságában

- Milyen volt a közös munka Kevin Baconnel? Valahol megjelent, hogy talán elindultok turnézni mint komikus duó, igaz ez?

- Nos azt hiszem, senki nem lenne hajlandó felfogadni minket egy ilyen turnéra [nevet]. Kevinnel nagyszerű volt, pillanatok alatt nagyon jó barátok lettünk. Élvezetes volt együtt játszani valakivel, aki az én generációmhoz tartozik, ugyanakkor nagyon más dolgokon ment keresztül, egy nagyon különböző országban. Hosszú ideje figyelemmel kísértük egymás munkáját, ugyanis van egy nagyon közeli közös barátunk, aki már évek óta mondogatta mindkettőnknek, hogy kellene együtt csinálnunk valamit, ha lesz rá lehetőség, és most végre volt. Egyébként amióta elkészült a film, ez az első olyan alkalom, hogy nem együtt adunk interjút. Már kicsit tényleg úgy működünk, mint egy igazi duó, úgyhogy most egy kicsit elveszettnek is érzem magam [méretes mosoly], nem is tudom, mit mondjak...

- A filmbeli kettősötök modelljéül szolgáló komikus párosok mintha kimentek volna mostanában a divatból...

- Mostanában már nem látunk ilyen duókat. Rejtélyes módon eltűntek a komikuspárosok a szórakoztatóipar főáramából az utóbbi húsz évben. Abbott és Costello, Stan és Pan, Jerry Lewis és Dean Martin – sőt régebben Angliában is annyi ilyen komikus páros volt, hogy fel se lehetne sorolni őket. Ma már nincsenek ilyenek.

- Mostánában talán a Ben Stiller-Owen Wilson kettős az, ami legalább emlékeztet valami ilyesmire...

- Igen, és az ő kettősük már önmagában is különlegesnek számít, de ők sem élő színpadi show-t csinálnak. Márpedig az egészen más, amikor egy duó a színpadi műfajt űzi. A Stiller-Wilson páros bár mostanában emelkedett ki, azonban amit csinálnak, az így is sok tekintetben retrospektív, a Starsky és Hutch – vagy a Minden lében két kanál, aminek a remake-jét tervezik – egy olyan korszakra utal vissza, amikor valóban voltak még kettősök, vagyis igazából nosztalgikus, amit csinálnak... Van azonban itt valami, ami egy kicsit olyan, mint egy házasság, de ez csak a színpadi duókra érvényes. A színpadi létezés egy teljesen sajátos fantáziavilág, ami nem természetes, és ez az adrenalinnak - a filmünkben látható duó esetében plusz még a drogoknak - tudható be. Van például az a jelenet, amiben az általam játszott figura, Vince a társa védelmére kelve összever valakit a színpad mögött. Ezt például mindezek együttesen váltják ki. Ezek a fickók együtt élik az életüket, együtt drogoznak, együtt viszik ágyba a nőket, és ami a film végefelé történik, hogy Vince tulajdonképpen fizikailag be akarja teljesíteni ezt a „házasságot”, nem arról szól igazából, hogy Vince homoszexuális-e vagy nem, ez sokkal inkább arról szól, hogy most már minden mást megkapott, de ha még tovább akar menni, azt is megteheti - és végül már a partnerét is a magáévá akarja tenni. Szükségszerű, hogy kiégj, ha ilyen hőfokon éled az életed.


„Sok sikert kívánok az új Darcynak!” - kattints ide az interjú 2. részéhez! >>
2005.11.22
|


Film premierek

Prédák

amerikai horror, 92 perc, 2019

Pavarotti

amerikai-angol dokumentumfilm, 114 perc, 2019

Mű szerző nélkül

német-olasz történelmi dráma, 189 perc, 2018

Gemini Man

amerikai-kínai akciófilm, 117 perc, 2019

Gemini Man

amerikai-kínai akciófilm, 117 perc, 2019

FOMO - Megosztod és uralkodsz

magyar filmdráma, 90 perc, 2019

A művészet templomai: Prado - Csodák gyűjteménye

olasz-spanyol dokumentumfilm, 92 perc, 2019
Játék
Roger Waters nagy sikerű 2017-18-as US + THEM világturnéjának amszterdami állomásán rögzített koncertfilm a világpremierrel egy időben, 2019 októberében, limitált vetítéssorozatban érkezik a hazai filmszínházakba.
Filmek a TV-ben
18:10
18:20
A férfi mögött
amerikai film, 2017
18:40
Tripla kilences
amerikai akciófilm, 2016
18:45
A rodeós
amerikai film, 2018
18:50
Farkangyal
amerikai vígjáték, 1991
A héten még látogatható a szürrealista kiállítás az MNG-ben. A szürrealista mozgalom Margitte-tól Dalíig. Válság és újjászületés 1929-ben. #salvadordali #renemagritte #szurrealista #szurreal #kiallitasajanlo #kulturalisajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.