Kedvenc helyek

Janis Joplin: Pearl – Legacy Edition

olvasói
(0)
(Columbia / Sony BMG)

Janis Joplin 1970. októbere óta halott, azóta csak archív felvételeket hallgathatunk tőle. A jobb (The Essential Janis Joplin), rosszabb (Super Hits) válogatáslemezek után most kétlemezes díszkiadásban jelenik meg újra legjobb albuma – bónuszdalokkal és egy teljes 1970-es koncertfelvétellel kiegészítve!


Janis Joplin karrierje a legnagyvonalúbb számítások szerint is maximum négy évig tartott. Ennek ellenére sikerült elérnie, hogy örökre bérelt helye legyen a poptörténelem legnagyobb nőalakjai között. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez afféle hippi nosztalgia maszlag, álljon itt három olyan bona fide rocknő neve, akik máig legnagyobb tisztelettel ejtik nevét: Kim Gordon (Sonic Youth), Chrissie Hynde (The Pretenders) és Debbie Harry (Blondie). Mind amerikaiak. Nem is csoda, Janis Joplin maga is nagyon amerikai volt. Texas államból jött, a Monterey fesztiválon futott be, Kalifornia - azon belül is főleg San Francisco - sztárja volt, és Southern Comfort, illetve Jack Daniel`s whiskyben pácolt hangszálakkal nyomta a nyers bluest.

A hatvanas évek végének amerikai pszichedelikus acid rock hippiszíntere főleg a férfiaké volt, tényleg csak az igazán nagy formátumú nőknek jutott hely az elitben. Janis Joplin a Jefferson Airplane énekesnőjével, Grace Slickkel megosztva uralkodott. Grace Slick volt az acid királynő, Jopliné volt a kozmikus folk-blues koronája. Kettejük közül Joplin a nagyobb rejtély. Nem volt szép nő, mégis elképesztően cool módon nézett ki, amikor felvette a hippikirálynő jelmezt. Amikor meghalt, akkor is még csak 27 éves volt, de már pályafutása kezdetén annyira érett volt a hangja, meg az egész megjelenése, hogy az is hihetetlennek tűnik, hogy volt ő valaha kislány is. Sosem volt az az igazi ellenkulturális próféta – énekelt egy bárban, bekerült a körforgásba, aztán sodródott az eseményekkel és hát ő sem élte túl.

Janis Joplinnak hangját és stílusát sosem kellett keresnie, a megfelelő zenekart annál inkább. Első két lemezét a Big Brother & The Holding Company nevű együttes énekesnőjeként vette fel, 1969-ben már a Kozmic Blues Band élén nyomult. Az 1970-ben felvett Pearl volt az utolsó lemeze, ezen a Full Tilt Boogie Band kíséri. Itt találta meg a hozzá leginkább passzoló zenekart és producert (a Doors mellett nevet szerzett Paul A. Rotchild személyében), és itt szárnyalhatott igazán. Ez lett végül a legjobb és legsikeresebb lemeze, de ezt ő már nem élte meg. 1970. október 4-én elhunyt heroin-túladagolásban, az albumot a zenekar és a producer nélküle fejezte be, és a `71 januárjában megjelent poszthumusz hanghordozó hetekig le sem került az amerikai lista éléről. A Pearl valóban nem szűkölködik klasszikus dalokban. Rajta van Janis Joplin egyetlen első helyezett kislemeze, Kris Kristofferson Me And Bobby McGee című dalának átirata, aztán a megkapóan naiv Mercedes Benz, az epikus Cry Baby és a dögös Move Over. A zenészek egészen kiválóak, az énekesnő hangja magabiztos és az egész album nagyon összeszedett, különösebb gyenge pontok nélkül. Klasszikus.


A Legacy Editon sorozatban megjelent kétlemezes újrakiadáson némi plusz anyagot – köztük eddig kiadatlan felvételeket – is kapunk. Az első CD-re az eredeti album mögé bónuszszámok is kerültek (egy egyperces születésnapi köszöntő dalocska John Lennon részére, a Me And Bobby McGee akusztikus gitáros demója, a Move Over, Cry Baby és My Baby című dalok eltérő verziói és a Full Tilt Boogie Band által Janis emlékére írt, halála után egy héttel rögzített Pearl című instrumentális darab), míg a másik korongon egy – élő besztofként is működő – teljes Joplin-koncert hallható az 1970 nyarán zajlott legendás Festival Express turnéról, amelyen az énekesnő mellett többek között részt vett a Grateful Dead és a Band is. A turné résztvevői egy bérelt vonaton járták be Kanadát, két kocsiban utaztak a zenészek, a többi vagonban lehetett enni, piálni és dzsemmelgetni, meg persze grupikkal szórakozni. El lehet képzelni, mik zajlottak két állomás között a száguldó szex-drog-rock`n`roll expresszen.

A Pearl tényleg Joplin legjobb albuma, a bónuszdalokkal és a grátisz koncerttel pedig csak még jobb, de még a kihajtható CD-tokba csúsztatott füzet is kellően informatív, a fotók bájosak és nem túl elcsépeltek – a nem kifejezett rajongók is örömüket lelhetik benne. A jobb ráhangolódást esetleg segítheti, ha a lemez meghallgatása előtt megiszunk egy dupla whiskyt. Csak ne reggel 8-kor tegyünk ilyet, mint általában Joplin, mert annak nem lesz jó vége!


10/10
Fábián Titusz
2005.12.05
|


Játék
Egy nap Maggie, a tinédzser megkéri Sue Annt, a magányos nőt, hogy vegyen neki és pár barátjának piát, és Sue Ann kapva kap az esélyen, hogy szert tegyen pár gyanútlan, ám nála fiatalabb barátra.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.