Őrülten szerelmes, Egy kis gubanc, Az Osterman-vikend

Szerzői rendezők esetében az utolsó művek hajlamosak épp olyan rokonvonásokat felmutatni, akár az első alkotások: míg azonban a debütfilmek tipikus jegye az a lázas igyekezet, amivel az alkotó minden ötletét, vágyát, gondolatát egyetlen másfél órába zsúfolná, addig a hattyúdalok szívesebben tesznek - melankolikus, derűs vagy épp indulatos - élménytúrát korábban feltáratlan vidékre.


A manapság szinte ismeretlen Robert Rossen például a klasszikus Hollywood egyik legkönyörtelenebb rendezőaktivistája volt, éjsötét film noirjai és cinikus férfidrámái fennen hirdették radikális társadalmi/politikai elkötelezettségét. Halálos betegsége idején forgatott búcsúdarabja, a bukásként elkönyvelt Őrülten szerelmes (Lilith, 1964) (16) azonban pókhálófinom szerelmi melodráma, amit csak nyomasztó színhelye és következetes lélektani realizmusa rokonít az életművel: fiatal veterán (Warren Beatty) terapeutaállást vállal egy vidéki elmegyógyintézetben, ám reménytelenül beleszeret a legveszélyesebb ápoltba, majd a skizofrén szépség lassan magával húzza a téboly örvényébe. Rossen az idős operatőrzseni Eugen Schüfftan jellegzetes fénytechnikája és többszörös expozíciói segítségével mélyen árnyalt, többrétegű pszichológiai portrévá nemesíti a klisékben, frázisokban bővelkedő alapanyagot (miszerint hajszál választja el egymástól a költőt és az őrültet), lírai ábrázolásmódja pedig elégikus nosztalgiával ellenpontozza a sivár drámát: a fekete-fehér képsorokon egy fodrozódó víztükör vagy Jean Seberg mesés arca olyan vegytiszta vizuális élménnyé nemesül, amire igazán csak a némafilm rég elmúlt idején volt példa.


Az amerikai független film pápájának számító John Cassavetes elsősorban épp eszközszegény, kompromisszumot nem ismerő lélektani realizmusáról volt híres, amellyel leghétköznapibb konfliktusait is kényelmetlenül őszinte drámai erővel töltötte meg: öt évig húzódó májcirrózisa elején forgatott utolsó filmje, amit a Szeretetáradat után apró beugrásként készített el, e tekintetben teljes tagadása az életműnek. Az agyonhallgatott Egy kis gubanc (Big Trouble, 1985) (BN) újabb fájó önvallomás helyett Billy Wilder Kettős kárigénye vígjátéki torzításában, egy kártérítési csalásba és gyilkosságba csábított biztosítási ügynök kertvárosi kálváriájáról, amelyben egyedül Peter Falk alakja idézi Cassavetes szellemét. A sztorit egészen az abszurd fináléig olajozott fordulatok repítik előre csiricsáré meglepetésekkel tarkítva, a főszereplők csupán saját korábbi alakításaik vérbő paródiái, a harsány humor pedig néhol már az altájit súrolja. Noha az egész film látszólag olyan, mintha egy szokványos Pierre Richard-remake-et néznénk, a különös, szaggatott tempó és Falk groteszk, kiszámíthatatlan játéka inkább emlékeztet egyetlen, életbe kapaszkodó görcsös köhögéshez, mintsem önfeledt röhögéshez.


A kalandműfajokat megreformáló Sam Peckinpah erősségét világ életében a szimbolikus zsánerkeretekbe rejtett egyetemes emberi konfliktusok jelentették - ám lassításokkal, átfedő vágásokkal zsúfolt tűzharcai csupán színpompás celofánként takarták azt a jéghideg, engesztelhetetlen haragot, amit készítőjük saját kudarcba fúlt életútja ellen érzett. A közmegegyezés szerint legrosszabb filmje, Az Osterman-víkend (1987) (18), amit a szervezetén elhatalmasodó alkohol- és kábítószerfüggés utolsó fázisában forgatott le (ám a stúdióönkény folytán a vágásában már nem vehetett részt), egyetlen munkája, ahol ez a primér gyűlölet történet és látvány álcáit levetve néz farkasszemet nézőivel. Robert Ludlum sokcsavaros kémthrillere egy tévés sztárriporterről, aki a CIA megbízásából megpróbálja leleplezni a KGB zsoldjába állt régi barátait, csupán arra kell a rendezőnek, hogy a tévéstúdiók, titkosszolgálati megfigyelőrendszerek képernyőrengetegén keresztül szabadjára engedhesse megvetését mindennemű filmkészítés iránt: hiába a barátságról és árulásról szóló jellegzetes alaptörténet és a felstilizált akciópercek, Peckinpah hattyúdala nem összefoglalása, inkább gyökeres tagadása az életműnek, amelynek végén a főhős közvetlenül a közönség arcába köpi búcsúbeszédét.

Célközönség: utolsó számunk valamennyi kedves olvasója
vadalma
2005.12.08
|


Film premierek

Elrabolt világ

amerikai sci-fi, 109 perc, 2019

Mi

amerikai horror, 116 perc, 2019

Életem értelmei

belga-francia filmdráma, 98 perc, 2018

Colette

amerikai-angol életrajzi dráma, 111 perc, 2018

Bazi nagy francia lagzik 2.

francia vígjáték, 99 perc, 2019

A világ gyengéd közönye

francia-kazahsztáni filmdráma, 100 perc, 2018
Játék
A nagy hatású Stephen King-regény alapján készült film Dr. Louis Creedet (Jason Clarke) követi, aki feleségével, Rachellel (Amy Seimetz) és két kisgyermekükkel Bostonból kiköltözik vidékre, Maine-be.
Filmek a TV-ben
19:00
Mennydörgés
hongkongi akciófilm, 1995
19:00
Piszkos lappal
amerikai akciófilm, 2008
19:10
Stratton
angol akciófilm, 2017
19:30
20:00
Rockaway
amerikai filmdráma, 2017
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.