Őrülten szerelmes, Egy kis gubanc, Az Osterman-vikend

Szerzői rendezők esetében az utolsó művek hajlamosak épp olyan rokonvonásokat felmutatni, akár az első alkotások: míg azonban a debütfilmek tipikus jegye az a lázas igyekezet, amivel az alkotó minden ötletét, vágyát, gondolatát egyetlen másfél órába zsúfolná, addig a hattyúdalok szívesebben tesznek - melankolikus, derűs vagy épp indulatos - élménytúrát korábban feltáratlan vidékre.


A manapság szinte ismeretlen Robert Rossen például a klasszikus Hollywood egyik legkönyörtelenebb rendezőaktivistája volt, éjsötét film noirjai és cinikus férfidrámái fennen hirdették radikális társadalmi/politikai elkötelezettségét. Halálos betegsége idején forgatott búcsúdarabja, a bukásként elkönyvelt Őrülten szerelmes (Lilith, 1964) (16) azonban pókhálófinom szerelmi melodráma, amit csak nyomasztó színhelye és következetes lélektani realizmusa rokonít az életművel: fiatal veterán (Warren Beatty) terapeutaállást vállal egy vidéki elmegyógyintézetben, ám reménytelenül beleszeret a legveszélyesebb ápoltba, majd a skizofrén szépség lassan magával húzza a téboly örvényébe. Rossen az idős operatőrzseni Eugen Schüfftan jellegzetes fénytechnikája és többszörös expozíciói segítségével mélyen árnyalt, többrétegű pszichológiai portrévá nemesíti a klisékben, frázisokban bővelkedő alapanyagot (miszerint hajszál választja el egymástól a költőt és az őrültet), lírai ábrázolásmódja pedig elégikus nosztalgiával ellenpontozza a sivár drámát: a fekete-fehér képsorokon egy fodrozódó víztükör vagy Jean Seberg mesés arca olyan vegytiszta vizuális élménnyé nemesül, amire igazán csak a némafilm rég elmúlt idején volt példa.


Az amerikai független film pápájának számító John Cassavetes elsősorban épp eszközszegény, kompromisszumot nem ismerő lélektani realizmusáról volt híres, amellyel leghétköznapibb konfliktusait is kényelmetlenül őszinte drámai erővel töltötte meg: öt évig húzódó májcirrózisa elején forgatott utolsó filmje, amit a Szeretetáradat után apró beugrásként készített el, e tekintetben teljes tagadása az életműnek. Az agyonhallgatott Egy kis gubanc (Big Trouble, 1985) (BN) újabb fájó önvallomás helyett Billy Wilder Kettős kárigénye vígjátéki torzításában, egy kártérítési csalásba és gyilkosságba csábított biztosítási ügynök kertvárosi kálváriájáról, amelyben egyedül Peter Falk alakja idézi Cassavetes szellemét. A sztorit egészen az abszurd fináléig olajozott fordulatok repítik előre csiricsáré meglepetésekkel tarkítva, a főszereplők csupán saját korábbi alakításaik vérbő paródiái, a harsány humor pedig néhol már az altájit súrolja. Noha az egész film látszólag olyan, mintha egy szokványos Pierre Richard-remake-et néznénk, a különös, szaggatott tempó és Falk groteszk, kiszámíthatatlan játéka inkább emlékeztet egyetlen, életbe kapaszkodó görcsös köhögéshez, mintsem önfeledt röhögéshez.


A kalandműfajokat megreformáló Sam Peckinpah erősségét világ életében a szimbolikus zsánerkeretekbe rejtett egyetemes emberi konfliktusok jelentették - ám lassításokkal, átfedő vágásokkal zsúfolt tűzharcai csupán színpompás celofánként takarták azt a jéghideg, engesztelhetetlen haragot, amit készítőjük saját kudarcba fúlt életútja ellen érzett. A közmegegyezés szerint legrosszabb filmje, Az Osterman-víkend (1987) (18), amit a szervezetén elhatalmasodó alkohol- és kábítószerfüggés utolsó fázisában forgatott le (ám a stúdióönkény folytán a vágásában már nem vehetett részt), egyetlen munkája, ahol ez a primér gyűlölet történet és látvány álcáit levetve néz farkasszemet nézőivel. Robert Ludlum sokcsavaros kémthrillere egy tévés sztárriporterről, aki a CIA megbízásából megpróbálja leleplezni a KGB zsoldjába állt régi barátait, csupán arra kell a rendezőnek, hogy a tévéstúdiók, titkosszolgálati megfigyelőrendszerek képernyőrengetegén keresztül szabadjára engedhesse megvetését mindennemű filmkészítés iránt: hiába a barátságról és árulásról szóló jellegzetes alaptörténet és a felstilizált akciópercek, Peckinpah hattyúdala nem összefoglalása, inkább gyökeres tagadása az életműnek, amelynek végén a főhős közvetlenül a közönség arcába köpi búcsúbeszédét.

Célközönség: utolsó számunk valamennyi kedves olvasója
vadalma
2005.12.08
|


Film premierek

Übergáz

amerikai akcióvígjáték, 93 perc, 2019

Együtt megyünk

francia vígdráma, 132 perc, 2019

Szerelem második látásra

francia vígjáték, 117 perc, 2019

Szupercella 3.: Az Ördögverem

amerikai akciófilm, 97 perc, 2019
Játék
A törvény embere, Luke Hobbs és a kitaszított Deckard Shaw szövetségre lépnek, amikor egy kibernetikailag felturbózott ellenség fenyegeti az emberiség jövőjét.
Filmek a TV-ben
22:55
Kill Bill 2
amerikai akciófilm, 2004
23:00
Zack és Miri pornót forgat
amerikai vígjáték, 2008
23:00
Védhetetlen
amerikai-dél-afrikai akciófilm, 2012
23:00
Miss Marple: Bűbájos gyilkosok
amerikai-angol krimi, 2010
23:10
Született pusztító
amerikai akciófilm, 2010
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.