Férfiassági próbák - Lars von Trier

A január 5-én mozikba kerülő Manderlay Lars von Trier Amerika-trilógiájának középső epizódja. A többek közt a Hullámtörés, a Birodalom, az Idióták alkotójaként megismert, az utazástól irtózó, filmnyelvi újító, dogma-atya, színésznőfaló, gyakran ördöginek nevezett rendezővel telefonon értekeztünk.


A Manderlay ugyanabban a dél-svédországi stúdióban készült, mint a Dogville, a filmben dolgozó stáb is azonos volt, viszont a szereplők nagyrésze kicserélődött. Mindez mekkora kihívást jelentett számodra?

Ez nem jelentett különösebb kihívást, mondhatni sokkal könnyebb volt így, hiszen másodjára csináltuk ugyanazt, bár nagyon szokatlan számomra megismételni egy koncepciót. A nehézséget az ismétlés jelentette, de megpróbáltuk az ötletet tovább tökéletesíteni. A koncepció megismétlése egyike azon férfiassági próbáknak, amit magam elé állítottam.

A filmbéli főszereplő, Grace ugyanaz a karakter, mint a Dogvilleben, de ezúttal másik színésznő alakítja, Nicole Kidman helyét Bryce Dallas Howard foglalta el.

A filmet eredetileg Nicole-ra szabva írtuk, de egyszerűen nem jött össze a közös forgatás, még egy évet kellett volna várnunk a felvételek megkezdésével, és ezt nem tudtam elfogadni, mert akkor még a szokásosnál is sokkal inkább szorongtam volna egy egész éven keresztül, és ezt nem akartam. Aztán megtaláltuk Bryce-t, akit megpróbáltunk egy kicsit Nicole Kidman-szerűvé alakítani.

Hogyan tudnád kettejüket összehasonlítani, miben különböznek egymástól?

Először is Brycenak megvan az az előnye, hogy ő amerikai, és azt gondolom, ez nem árt, hiszen a film Amerikáról szól. Ezenkívül Bryce, hogy is mondjam, sokkal barátságosabb személyiség, melegebb típus.

Filmjeid főszereplői a Hullámtörés óta elsősorban nők, ők állnak a cselekmény középpontjában. Miben különböznek a nők a férfiaktól, miért fontosak a számodra?

Bizony különböznek a férfiaktól, erre leginkább az istenek tudnának válaszolni. Nehéz ezt megfogalmaznom. A jó öreg Dreyer például kizárólag mártír-történeteket filmesített meg. Emlékszem a filmfőiskolán ezen sokat viccelődtünk, de... Először is, egyfajta űrt töltenek be ezek a filmek, hiszen a filmek 90 százaléka még mindig a férfiakról szól. És nem mintha ez lett volna a célom, de úgy érzem, egyszerűen illett hozzám, hogy nőkkel dolgozzam együtt és ezeket a történeteket készítsem el. Talán egyfajta szadista ötlet vezérelt, hogy végre egyszer uralkodhatom a nők felett, amikor megírom a forgatókönyvet, majd amikor rendezem őket. Nem tudom. De úgy érzem, hogy nagyon jók abban, hogy bemutassák az ötleteimet, gondolataimat. Legtöbbször általános emberi problémákat tárgyalok, használok fel filmjeimben és számomra az emberi, a humánum megszemélyesítője a nő.

Filmjeidben vannak visszatérő szereplők, akikkel mindig együtt dolgozol. Egyikük, Udo Kier számunkra is igen érdekes, még a nyolcvanas években szerepelt Bódy Gábor Psychéjében.

Udoval való kapcsolatom elég régi, nem is emlékszem hány éve találkoztam vele először. Ő a legidősebb lányom keresztapja. Egykor azért találtam nagyon érdekesnek, mert közeli kapcsolatban állt Fassbinderrel. Ma már igen családiasnak mondható a kapcsolatunk, mindig azt kérdezi, mikor csinálom meg azt a nagy filmet, amiben ő a főszereplő, mire én próbálok kedvesen válaszolni, hogy Udo, nézz tükörbe. (nevet). Ha a női főszerepek érdekesek, akkor ez biztos egészen más lenne. Nem azt mondom, hogy nem lehetséges, mert sokat gondolok Udora, meg minden, de jelenleg ez a helyzet.

Manderlay
Manderlay

Egyébként láttad valamikor a Psychét?

Nem. Be kell vallanom, hogy nagyon rossz filmnéző vagyok. Nem nézek kortárs filmeket. Időm sincs rá és vannak egyéb okok is. De ez részben tudatos választás is, mert nem akarom, hogy befolyásoljanak, zavarjanak a kortárs filmek. Ez biztos mondvacsináltnak hangzik, de igazából az van mögötte, hogy ha lennének olyan dolgok, technikák, egyebek, aminek igazán örülnék, akkor talán. De nincsenek. Én azokban a konok rendezőkben hiszek, akik a saját dolgaikat csinálják. Ez persze nagyon nehéz így, mert talán mégis rettentően örülnék valaminek, amiről így lemaradok, mondjuk egy... harci jelenetnek. Szóval távol tartom magam ettől. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit sem látok, mondjuk évente egy új filmet azért megnézek.

Filmjeid, így a Manderlay is erősen társadalomkritikusak. Ennek a filmtípusnak nagy hagyományai vannak Dániában és Európában, de kevésbé az USA-ban, amelyről szól a filmed. A Manderlay amerikai fogadtatása is jóval visszafogottabb, mint az európai.

Azért nemzeti oldalról nézve, egy Amerikáról szóló film, amely nem ott készült, rettentően provokáló tud lenni. Elég, ha a sportvilágra gondolunk, hiszen bármennyire is internacionalista valaki, hihetetlen indulatokat vált ki, ha a nemzeti csapat nyer. Ez egy nagyon nagyon nagyon mélyen gyökerező viselkedés az emberekben, sajnos, és ezen borzasztóan nehéz túllépni. Szóval őszintén megértem ezeket az érzelmeket. Főleg, ha a filmre, mint kritikakára tekintünk, hiszen az. Nem hiszem egyébként, hogy tudnék úgy egy társadalomról szólni, hogy nem kritizálom, nem kérdőjelezem meg.

Ahogyan Grace megpróbálja felszabadítani a rabszolgákat a Manderlayben, az nagyon sok ponton párhuzamba állítható az USA nemzetközi szerepvállalásával, viselkedésével a Bush-érában. Mi a véleményed Bush politikájáról és személyiségéről?

Be kell vallanom, hogy nem fedeztem fel, hogy Bushnak lenne bármilyen személyisége. Azt gondolom, nagyon kedves ember lehet, ha nem kellene politizálni, igen akkor kiváló, kedves ember lehetne. Egyszer majdnem berúgott, ez nagyon emberi, szimpatikus.

A Dogville kapcsán dán politikusok is bírálták a filmet. Voltak-e negatív vélemények a Manderlay-vel kapcsolatban?

Nem, szép kritikákat kaptam. Azok a vélemények, amelyek a filmben még ha kissé vicces formában is, megjelennek, mindennaposnak tekinthetők Dániában. Az is igaz, hogy a viccelődöm a néger rabszolgákkal és ez épp hogy elmegy, de a film által képviselt véleményekről mondhatjuk, hogy a legtöbben osztják őket, annak ellenére, hogy igen erőteljes a jobboldali fordulat ebben az országban.


tovább az interjú folytatásához>>
2006.01.04
|


Film premierek

Rambo V. – Utolsó vér

amerikai akciófilm, 89 perc, 2019

Folyékony arany

magyar dokumentumfilm, 77 perc, 2019

Az Aranypinty

amerikai filmdráma, 149 perc, 2019

Ad Astra – Út a csillagokba

amerikai-brazil sci-fi, 122 perc, 2019

János vitéz

magyar animációs film, 70 perc, 1973
Filmek a TV-ben
18:10
Bella Vita
német vígjáték, 2010
18:15
A skarlát betű
amerikai romantikus filmdráma, 1995
18:25
Bekerítve
spanyol háborús film, 2017 (feliratos)
18:35
Buliszerviz
amerikai vígjáték, 2002
18:40
A kezdő
amerikai vígjáték, 2015
Marissa Nadler (USA) ma az A38-on. Massachusetts érzékeny hangja elér Budapestre. @marissa_nadler @a38ship #marissanadler
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.