Kedvenc helyek

Bloodhound Gang: Hefty Fine

olvasói
(0)
(Geffen / Universal)

A nagysikerű 1999-es Hooray For Boobies album turnéján Budapestet 2000-ben kétszer is érintő Bloodhound Gang 2001-ben adott egy új dalt a Jay és Néma Bob visszavág filmzenelemezére és még annak az évnek a végére új albumot ígért – de az csak nem jött. Az amerikai vicczenekar 2004 nyarán újra felénk turnézott, de az új albumra 2005 végéig kellett várni.


Nem nagyon mehet a dalszerzés mostanában Jimmy Pop (született: James Franks, 1972) frontembernek, mert a hat év szünet után elkészült korongon a 12 számból három valójában nyúlfarknyi szöveges szkeccs, tehát összesen csak 9 dalt kapunk, és az utolsó után is van még négy perc szünet a rejtett elköszönés előtt, szóval a CD-lejátszó kijelzőjén olvasható 40 perces játékidő igazából 35 percnyi anyagot sem rejt. És bizony az sem valami nagy szám. A 2 perc 50 másodperces beharangozó kislemezdal, a rövidítésében a FUCK szócskát kiadó Foxtrot Uniform Charlie Kilo szexszlenges perfekt popslágere nagy reményekre jogosított, de azok hamar elszállnak: a nyitó szövegecske Eminem 2000-es The Marshall Mathers LP-jének egyik poénjára reflektál (bizony, túl régóta készül már ez a lemez), majd a Balls Out nyitódal egy közepes nu metal rap-rock (tekintsük a műfaj paródiának), ami után egy húsz másodperces üres hiphopalapot kapunk... A nagy ifjúkori kedvenc, a Depeche Mode szintipopja előtt kalapot emelő I`m The Least You Could Do szexuális frusztrációkat énekel meg, a Farting With A Walkman On ugyanazt a versszakot ismételgeti egymás után, a hasmenéses WC-közjék után következő Ralph Wiggum a Simpson család rajzfilmsorozat egy idióta kisfiúfigurájáról szól, a baljósan lassú Something Diabolical pedig az Amerikában mostanában befutó finn HIM együttes énekesével, Ville Vallóval közös duett (na, ebben semmi vicces nincs). A lemez vége kicsit jobb: a Pennsylvania a zenekar prosztó szülőföldjének egyszerre kritikus és büszke tablója, az Uhn Tiss Uhn Tiss Uhn Tiss egy újabb idióta szexsláger ezúttal diszkóba helyezve, a záró No Hard Feelings című szakítós dalba pedig olyan halhatatlan sorok kerülnek, mint a „már nem az én dolgom, hogy megbasszalak a születésnapodon” meg a „ha azt akarnám, hogy szarjanak a fejemre, elmennék szerepelni egy holland pornóba”.

Ezzel a lemezzel nem az a baj, hogy a „fingás, szarás, baszás míg nem jön a kaszás” témakörben mozog (idóta popkommandókra mindig szükség lesz), hanem az, hogy az amúgy meglepően fantáziadús szókincskészlettel dolgozó és kétségtelenül „popérzékeny” Jimmy Pop öt éve változatlan felállású zenekara élén ugyanazokat a szintipop és a gitársikálós rock kliséket ismétli - fáradt és lusta ahhoz, hogy valami igazán ambiciózus dolgot alkosson a humorával és a tehetségével. De koncerten bármikor érdemes őket újra megnézni, az az igazi terepük – amint ezt legutóbb a 2004-es Szigeten is bizonyították.


6/10
Déri Zsolt
2006.01.20
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Mától a mozikban az Ad Astra, ennek apropóján exkluzív interjunk a Pesti Estben és az est.hu-n. Link bióban, kedvcsináló sztoriban! #bradpitt #adastramovie #bradpittinterju
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.