Kedvenc helyek

Queens Of The Stone Age: Over The Years And Through The Woods

A QOTSA első hivatalos koncertanyagát – mely kétlemezes DVD+CD kiadásban jelent meg – a 2005-ös Lullabies To Paralyze turnéjának két londoni állomásán rögzítették, de bőséges teret kaptak benne a korábbi albumok (Queens Of The Stone Age – 1998, Rated R – 2000, Songs For The Deaf – 2002), sőt a 2003-as The Desert Sessions 9 & 10 számai is.


A legállatabb QOTSA-koncertanyagot a Songs For The Deaf megjelenését követő amerikai turnén lehetett volna rögzíteni, mikor a lemezt feldoboló Dave Grohl (Foo Fighters, Nirvana, Probot) élőben is kisegítette a gitáros-énekes Josh Homme és az őrült basszista-ordibátor Nick Oliveri zenekarát, s még Mark Lanegan is feljött a színpadra arra a három-négy számra, amit a stúdióban is ő énekelt (a Screaming Trees egykori frontembere ott volt a 2003-as bécsi koncerten is, mikor már a Danzigból ismert Joey Castillo dobolt a zenekarban). 2005-re azonban Homme már kirúgta a kaotikus Oliverit, és az augusztus 22-án a Brixton Academyben és 23-én a Koko klubban rögzített londoni koncertfelvételeken – a tavaszi európai turnéval ellentétben – már Lanegan sincs jelen, így három frontember helyett már csak egyet kapunk, ami azért mégsem ugyanaz. Homme persze becsülettel helytáll, miközben az agyontetovált félmeztelen Castillo és az elegáns öltönyös Troy Van Leeuwen gitáros mellett két új QOTSA-tag, a karrierjét még annó a Red Hot Chili Peppers-tagok iskolatársakánt kezdő Alain Johannes és két évtizede hűséges partnere, a jól bedöntött billentyűkön játszó Natasha Shneider kíséri. Az intróban Josh Homme akusztikus gitáros előadásában halljuk az új lemezen Lanegan által énekelt This Lullabyt, majd a Go With The Flow-val elindul a két londoni helyszín között ingázó koncertfilm, melyben a 19 dal körülbelül egyenletesen oszlik meg a négy QOTSA-album között, sőt a legutóbbi The Desert Sessions anyagából is előkerül két szerzemény (a funkos I Wanna Make It Wit Chu és a másfél perces instrumentális Covered In Punk`s Blood), de a legnagyobb kuriózumot „az elveszett dal”, a 2005-ös lemezről lemaradt The Fun Machine Took A Shit And Died jelenti, illetve az, hogy a ráadásban egy háromtagú fúvósszekció is színpadra lép. A masszívan szóló dalok közé színfalak mögötti jelenetek és interjúrészletek is beépülnek, sőt a montázsokban régebbi koncertek és stúdiómunkák idejéből származó filmkockákon fel-fel tűnik Grohl, Lanegan és az anyaszült meztelenül parádézó Oliveri is, aki egy nagy szabadéri fesztiválkoncert zárásaként épp összetöri a basszusgitárját.
QQQQ


EXTRÁK

Mind a négy QOTSA-album idejéből láthatunk korabeli koncertvideókat, főleg Lanegan és Oliveri által énekelt számokat, sőt a Precious And Grace című ZZ Top-feldolgozásába a veterán texasi zenekar gitárosa, Billy Gibbons is beszáll pengetni. Érdekesség, hogy az első években még Oliveri állt a színpad közepén (Homme a rendezői jobbon gitározott és énekelt), a 2002-es felvételekről pedig ismét kiderül, hogy Grohl mekkora dobisten. A DVD- és CD-tokban egyaránt kapható dupla kiadvány második korongján, a CD-n 75 percben 14 számot kapunk a londoni koncertfelvételekből: sajnos „az elveszett dal”, illetve a Feel Good Hit Of The Summer és The Lost Art Of Keeping A Secret című 2000-es slágerek itt már nem hallhatók, szerepel viszont két olyan darab, ami a filmbe nem került bele (Tangled Up In Plaid, Leg Of Lamb).
QQQQ


2005 Hossz: 104 perc Kiadó: Universal Hang: angol 5.1
Déri Zsolt
2006.01.23
|


Játék
A western műfajt már sokszor temették, de időről időre mindig akad egy alkotó, aki megmutatja, hogy van még kraft a pisztolyforgató cowboyokban.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.