Kedvenc helyek

Bob Dylan: Krónikák – első kötet

Bár új stúdióalbumot a 2001. szeptember 11-én megjelent Love And Theft óta nem rögzített, Bob Dylan neve válogatáslemezek, újrakiadások, frissen előkerült archív anyagok, továbbá egy rossz játékfilm (Az utolsó akkord) és egy remek Martin Scorsese-dokumentumfilm (A Bob Dylan-dosszié – No Direction Home) kapcsán folyamatosan az előtérben maradt az elmúlt években. A legnagyobb szenzációt azonban Dylan önéletrajzi könyvsorozata, a Krónikák jelentette, melyek három tervezett kötetéből az első – egy évvel eredeti megjelenése után – már magyarul is olvasható.


Bob Dylan (született: Robert Allen Zimmerman, 1941) a könnyűzene történetének egyik kulcsfigurája: 1961 és `66 között úttörőként merte a szigorú, szektás New York-i folkszíntéren keverni a folkstílusokat, aztán a folkot a szürrealista/szimbolista dalszövegekkel, végül pedig ezt a szövegileg nagykorúsított folkot az elektromos rockkal – de még a következő négy évtized hullámzó színvonalú munkáiban is meg-megcsillant néha-néha hajdani zsenije. Akik a szokásos kronologikus önéletrajzra, sőt bármilyen szokásos önéletrajzra számítanak tőle, csalódni fognak: ez a könyv összevissza ugrál, ötletszerűen ragad ki egy-egy időszakot ebből a kalandos élettörténetből. Az első két fejezet a hatvanas évek hajnalán New Yorkba érkező, Greenwich Village-i kávéházakban és egyéb „kalapozós helyeken” fellépő, magát mások lakásában meghúzó, mások könyvtárából művelődő ifjoncot mutatja. A harmadik epizódban már a következő évtizedfordulón a hírnév és a vele járó felelősség elől bujkáló művészt látjuk viszont a New Morning nagylemez felvételeinél, a negyedikben pedig újabb két dekáddal később, a nyolcvanas évek végén egy újabb művészi válságból való kilábalásnak, a U2-vezér Bono ajánlására Daniel Lanois producerrel New Orleansban felvett Oh Mercy album születésének a történetét ismerhetjük meg alaposan, hogy aztán a kötetet záró ötödik fejezetben visszakanyarodjunk az ötvenes-hatvanas évek fordulójára, amikor az ifjú gitáros-énekes megismerte fő inspirációs forrásait, köztük a folkhős Woody Guthrie, a blueslegenda Robert Johnson és a német Brecht/Weill szerzőpáros dalainak világát, és megkapta első lemezszerződését...

Ez a csapongó, zárójeleket nyitó, sok dolgot szándékosan homályban hagyó narratíva azonban remek, olvasmányos, részletgazdag és szellemes stílussal párosul („az ember kénytelen volt engedni a butaság iránti szenvedélyes vonzalmából” stb.), amit kiválóan ad vissza a nagynevű Révbíró Tamás ízes fordítása (bár azt egy szaklektor igazán kiszúrhatta volna, hogy a magát egy Dylan-dalszöveg nyomán elnevező Weatherman, illetve Weather Undergorund nem egy zenekar, illetve együttes, hanem egy korabeli radikális politikai csoport neve volt).


(Park Könyvkiadó, 268 oldal, 2900 Ft)
Déri Zsolt
2006.02.16
|


Játék
Kitűnő budapesti indie-rock zenekar, amely Európát is készül meghódítani.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.