Ördögűző - Dominion

Nincs ezen mit szépíteni, a negyedik Ördögűző-film legizgalmasabb vonása hányatott keletkezéstörténete. Merrin atya első találkozását az ördöggel John Frankenheimer forgatta volna le Liam Neesonnal, de a rendező halálos betegsége miatt végül Paul Schrader kezdhetett hozzá a fiatal Max Von Sydow szerepében immár egy másik svéddel, Stellan Skarsgarddal (Hullámtörés, Szembesítés). Ám az elkészült filmet a gyártó cég illetékesei nem találták elég félelmetesnek, félretették, és megbízták az akcionista Renny Harlint (Még drágább az életed, Cliffhanger), hogy új forgatókönyvből, részben új színészekkel készítsen egy tényleg horror változatot, amit Ördögűző - A kezdet címen ismerünk. Csakhogy a produkció kálváriája és a kiábrándító Harlin-féle verzió felkeltette a publikum érdeklődését Schrader filmje iránt, ami gyakorlatilag készen volt, megérte hát bemutatni ezt is, hátha behoz valamit az árából.

Annak ellenére, hogy Schradernek a Párducemberek remake-jével egyszer már beletört a bicskája a horror-műfajba, az Ördögűző az ő olvasatában érdekes eredménnyel kecsegtetett, ismerve vonzódását a hit kérdését szokatlan nézőpontból vizsgáló történetek iránt, gondoljunk csak a vallásos apa pokoljárását bemutató Kemény pornóvilágra vagy az istenkáromlással vádolt Krisztus utolsó megkísértésére, amelynek forgatókönyvét Schrader írta. És a Dominium ígéretes alapötlete igazolja is a bizalmat: csavar egyet Friedkin klasszikusának sztoriján, és a démont egy nyomorék csavargófiúba költözteti, aki az ördögi megszállottság állapotában hirtelen gyógyulni kezd, miközben a világ megtébolyul körülötte.

A gond az, hogy a rémségekkel szemben a jellemekre koncentráló megközelítés most nem vezet sehova, és a végkifejletben a szokásos ördögűzős sablonok következnek, ráadásul Harlin szexi szőke doktornője helyett egy unalmas barna kíséretében. Viszont legalább nincsenek csattogós sokkeffektek, kevesebb a digitális hiéna, és a tengernyi fordított kereszt meg a hatásvadász öngyilkosságok helyett bibliai haláljelenetekre utaló hulla-installációk gyönyörködtetnek, sajnos csak szempillantásnyi ideig. Schrader személyes érintettségéhez nem férhet kétség, a Dominiumban a rendező két másik ismert mániája is visszaköszön. A negyvenes évek végén játszódó történetnek noiros árnyékolással ad korhű hangulatot, mérsékelt sikerrel. A befejezéshez pedig örök kedvence, az Üldözők utolsó képsorát veszi kölcsön. Nem biztos, hogy jó ötlet, de Harlin bugyuta, megtérős fináléjánál mindenesetre jobb. ***

Kiadás:
Schrader filmje az elmaradt utómunkák fényezése nélkül is szemrevaló darab, és a lemez szép képén különösen jól mutatnak a napfényes afrikai felvételek. A szerény extrák közül a legérdekesebb a rendezői kommentár, amely elegánsan szóba sem hozza a későbbi Harlin-féle változatot. A hat kimaradt jelenetecske és a galéria nem sok vizet zavar. ***

Dominion: Prequel to The Exorcist (18)
2005 amerikai horror Hossz: 111 perc
Forgalmazó: Warner Home Video
Rendező: Paul Schrader
Szereplők: Stellan Skarsgard, Gabriel Mann, Clara Bellar, Billy Crawford
Kép: 16:9/1,85:1, színes
Hang: magyar, angol, cseh DD 5.1
Felirat: magyar + 9 nyelv