- Játékod mostanában sokkal inkább visszafogott, lágyabb húrokat pengetsz. A virtuozitás megmaradt, de a virtus, az ifjonti hév csillapodott. Szunnyad vagy átalakult?

- Átalakult, de azért nem törekszem megváltoztatni. 31 éves vagyok, letisztult az életem, nyilván ez is megmutatkozik a zenémben. Megnősültem, született egy gyönyörű kislányom, Léda. Természetes, hogy hatása van a zenémre az életem ilyen változása. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy lesz még virtuózabb is. Ösztönös muzsikusnak tartom magam, de tele van a zeném tudatos elemekkel is. Nem lehet szerintem skatulyákba zárni a zenét, és nem is tudok mit kezdeni a leegyszerűsítő jelzőkkel. Az biztos, hogy nem szándékozom sehol sem leragadni.

- Boban Markoviccsal a közös munka gyümölcse egy táncosabb, mulatósabb, kötöttebb muzsika - szabadon szárnyaló, improvizatív zenédhez képest ez kompromisszum vagy érési folyamat eredménye?

- Alapjaiban bulizósabb zenei világ, de azért így is sok benne az improvizatív elem. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni Markovicsékkal, hisz' vannak azért közös zenei és kulturális gyökereink. De nem csak velük és a triómmal játszom mostanság. A Művészetek Palotájában fellépett velünk három vendégzenész is: Dresch Mihály, Michael Babinchak csellista és Bizják Gábor kürtös. Ott is játszottunk vidám bulizós darabot és improvizatívabb duókat is, például a Dresch Misával.

- Dallamvilágod felöleli a tágabb régiónk népzenei kincsét: az egyensúlyok ösztönösen, hangulatod szerint tolódnak, vagy tudatosan szerkesztve állítod össze a repertoárt? Melyik táj motívuma áll legközelebb hozzád most?

- Nem tudatosan, inkább véletlenszerűen kapcsolódnak bennem a régiók dallamai. Szinte minden koncertre írok egy új dalt, sohasem játsszuk ugyanazt a programot kétszer egymás után. Minden közel és egy kicsit távol is van hozzám, tőlem.

- Legutóbbi, 2004-es lemezed címe egy szám: 7. Sima sorszám, vagy többet is - kiteljesedést, megpihenést - jelent számodra az „isteni szám”?

- Sorszám is, szép is, hiszen minden szám szép.

- Melyik zenészhez vagy szerzőhöz érzed közel magad? Kit tekintesz példaképnek?

- Ahogy zenei világokat, úgy zenészeket is egy kicsit közelállónak érzek magamhoz. Az elmúlt években egyre több komolyzenét hallgatok rádión, CD-n. Szeretem a klasszikus zenét, zeneszerzőket, de nincs példaképem.

- Szereztél zenét mostanság színdarabhoz vagy filmhez?

- Tavaly írtam zenét a szolnoki Szigligeti Színház Othellójához, de úgy fest, hogy idén több színdarabhoz is szerzek majd zenét. Dolgozom egy darabon a szabadkai színházban és várható egy bemutató az újvidéki Nemzeti Színházban is az én muzsikámmal.

- Bejártad a világot. Hol szerettél a legjobban játszani?

- Valóban megfordultam sokhelyütt, de a legnagyobb élményem Olaszországban ért, egy legelőn. Ott pihengettem, amikor egy tehéncsorda vett körül, és elkezdtem nekik játszani. Nagyon hálás közönség volt. Egyébként sok érdekes hely van, sokfajta hallgatóság.

- A Föld mely pontjára jutnál még el?

- Régebben nem nagyon szerettem utazni, de most elkísér a családom mindenhová, így az is külön élményt jelent. Megyünk mindenhová, ahová hívnak!

- Kötődsz a szülőföldedhez, Bácska-Topolyához? Otthon hogyan fogadnak? Hősként vagy csodabogárként?

- Topolyán születtem, de laktam Kishegyesen, Szabadkán. Most Palicson élünk. Kötődöm az Alföldhöz, sosem mennék el innen. Itthon voltam akkor is, amikor a háború volt, minden fontos ideköt. Csodabogár? Közhely, de nem lehet senki sem próféta a saját szűkebb vagy tágabb hazájában.

- Kis családodra, magánéletre jut azért némi időd?

- A zenén kívül szinte minden időmet a családommal töltöm. Sokat játszom a gyereknek, a gyerekkel, de örömmel pelenkázok, fürdetek, és teljes élményt nyújt minden a feleségemmel, Laurával és a kis Lédával töltött perc. Az biztos, hogy sosem voltam még boldogabb az életemben - de még lehetek.

további interjúk