Kedvenc helyek

KT Tunstall: Eye To The Telescope

olvasói
9/10 (1)
(Relentless / EMI)

A skót apától és kínai anyától származó, ám örökbefogadottként felnőtt Katie Tunstall debütáló anyaga, a címében a csillagászati érdeklődést sem titkoló Eye To The Telescope szolid tempóban, de visszatarthatatlanul vált sikerlemezzé. Az album 2004 decemberében jelent meg Nagy-Britanniában, ahol a 2005-ös év legjobban fogyó női lemeze lett (lehagyta Madonna Confessions On A Dance Floorját és Katie Melua Piece By Piece-ét is), 2006 elején pedig a BRIT Awards gáláján a szigetország legjobb női előadójának járó díjat hozta a dalszerző-gitáros-énekesnőnek.


Az 1975-ös születésű, Skóciában nevelkedett – mondjuk egzotikusan csinoska – énekesnő számos jelentéktelen, apró zenekar és egy rövid amerikai kitérő után Londonban kötött ki a szólókarriernél (előtte azért még a Magyarországon is visszatérő vendégnek számító Oi Va Voi világzenei kollektíva Laughter Through Tears című 2002-es bemutatkozó albumán is közreműködött – többek közt az animás Németh Juci mellett!). A számos hangszeren (gitáron, zongorán, fuvolán, basszusgitáron stb.) otthonos Katie dalszerzőként is produktív, bár Eye To The Telescope című debütáló lemezének több mint a felét különböző társszerzőkkel közösen írt dalai teszik ki. Két legnagyobb slágere, az addiktív Suddenly I See és a „húú-hú” vokállal központozott Black Horse And The Cherry Tree viszont teljesen az ő szerzői vénáját dicséri, és ez már önmagában is elég a szimpátiához, ugyanis – ha netán még valaki nem hallotta volna – remekbeszabott darabokról van szó. A teljes lemezanyag pedig csak növelheti szimpátiánkat, KT ugyanis felülemelkedik a „szerethető, rádióbarát, de sok vizet nem zavaró folktündér” kategórián. Persze szerethető és rádióbarát, de tehetsége nem áll meg itt: hangszerelései szárnyalóak, refrénjei úgy megkapóak, hogy sokadszorra is izgalmasak maradnak, éneke többféle hangulatban is hiteles, dalai változatosak, szövegei megindítják a fantáziát.


A sztárproducer Steve Osborne (Happy Mondays, New Order, U2, Placebo, Suede, Starsailor, Doves, Elbow, Lamb stb.) által felügyelt korongon a négy eddigi kislemezdal (a már említett Suddenly I See és Black Horse And The Cherry Tree, illetve a Suzanne Vegára emlékeztető verzével indító Other Side Of The World és az ábrándos Under The Weather) mellett további slágergyanús felvételek is találhatók (az adoptálásából adódó lehetőségeken fantáziáló Another Place To Fall, vagy a középen elhelyezkedő „balladatrilógia”: a Feist stílusát idéző finom Silent Sea, a Steve Osborne-os groove-ra alapozott Universe & U és a melankolikusságában is szimplán elbűvölő False Alarm), míg töltelékszám alig egy-kettő, ha akad. Ez a lemezanyag - mely 2006 februárjában új borítóval, de változatlan tartalommal már Amerikában is hódító útjára indult - jól szól kocsiban, jól rádióban, jó a háttérben, kiváló koncerten, de egészen hatásos akkor lesz, ha odafigyelünk rá.


8/10
Dömötör Endre
2006.03.10
|


Játék
Kitűnő budapesti indie-rock zenekar, amely Európát is készül meghódítani.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.