A fehér zombi, A hulla eltűnik, Ördögi denevér

Egyfelől éppen egy legendás élőhalott, az erdélyi Dracula gróf megszemélyesítésével nyerte el helyét a sztárpanoptikumban, másfelől kevés kollégája mondhatja el magáról, hogy utolsó filmfőszerepét több évvel halála után játszhatta el, mint az a Béla utolsó amatőr-filmfelvételei köré zombiopuszt kerektő Ed Wodd 9-es terv a világűrből című trash-mozija esetében történt. A filmkarrierjét magyar némafilmekben indító Lugosi amerikai pályája felett egyfajta sötét árnyként lebegett a nagy vámpírgróf 1931-es szerepe, hiába próbált szabadulni tőle, végül köpenyében temették el 1956-ban: a bő negyed századnyi kitörési kísérletek hoztak számtalan őrült tudóst, állatembert, Igort a Frankenstein szörny mellett, kínai gengsztereket, sőt orosz komisszárt a Ninocskában, de az egyetlen emlékezetes sikert a rémfilm-történet első autentikus zombifilmje jelentette számára.

A mára jogosan a feledés homályába tűnt Halperin-fivérek 1932-es műve, A fehér zombi (White Zombie) az akkortájt friss vudu-divatot próbálta meglovagolni, útjára indítva a klasszikus zombifigurát, aki egészen Az élőhalottak éjszakája radikális trendátformálásáig többnyire fekete mágiával életbe visszahozott hulla, egyfajta rabszolga valamely diktátorhajlamú fekete mágus karvalykapitalista vállalkozásában. A Lugosi által megformált Legendre mester ez esetben jól menő cukornádültetvényt vezet, hála az olcsó és engedelmes munkaerőnek, mígnem haiti birodalmába érkezik egy ifjú jegyespár és az arajelölt azonnal elbűvüli a gonosz varázslót.A cselekmény innentől a korai hangos rémfilm cenzúrázatlan, perverz gyönyöreit hozza, pontosabban a nekrofíliának állít lényegtelen dialógusokból, apatikus színészi játékból, de főként lenyűgöző szépségű, látomásos díszletvilágból gótikus katedrálist. Az élőhalottá tett menyasszonyt és a belé szerelmes ifjakat bábként mozgató Béla pedig százszor jobb és ijesztőbb, mint azt a Dracula alapján hinnénk, mindössze tudni kell a hatás titkát: ne hagyjuk, hogy elvonja figyelmünket holmi szánalmas arcjátékkal, hipnotikusnak szánt tekintettel vagy fonetikusan bemagolt angol mondataival - csak a kezét figyeljük, mint az igazi bűvészeknek!

Noha mágusok köpenyét ritkán ölthette magára, Lugosi másik specialitását a gonosz varázslók legközelebbi mozirokonai, az őrült doktorok megformálása jelentette - a némafilmeket idéző Morgue utca gyilkosság gorillás rémfilmjétől egészen a Wood-féle A Szörny menyasszonyáig, amelyben már az atomkor szuperemberét kísérli megteremteni. Negyedszázad tébolyult tudósszerepei Bélánk esetében többnyire magasan képzett és mélyen emberi figurák voltak, akikből épp emberi esendőségük teremtett negatív hőst: hol jogos bosszúvágy, hol nemes cél, de legritkábban a karaktertől elvárt megalománia.Az esetlen A hulla eltűnik (The Corpse Vanishes, Wallace Fox, 1942) címet viselő filléres horrorban megöregedni képtelen nejét injekciózza örökifjúvá frissen elrabolt menyasszonyok nedveivel, akikkel az oltár előtt végez mérgezett orchidea-mellcsokrok segítségével - a sokatmondó Ördögi denevér (The Devil Bat, Jean Yarborough, 1940) vegyészdoktora pedig elektrosokkokkal másfél méteresre növesztett vérszívó bőregereket ereszt az őt kisemmiző kozmetikai cég tagjaira, akik torkához frissen kifejlesztett arcszesze vonzza a betanított háziszárnyasokat. Mindkét szegénysoron készült kisopusz egyetlen - ám manapság ritkaságszámba menő - erénye elképesztően blőd, ugyanakkor tökéletesen komolyan vett alapötlete, ami épp elég a szerény egyórányi cselekményhez és negyedóránként megjutalmazza nézőit egy-egy bizarr látványélménnyel (mint a kővé dermedt áldozatokra lecsapó megadenevér-modell vagy egy hátbalőtt törpe haláltusája). Lugosi lubickol a jól megszokott szerepben, kartonpapírfiguráit Hamletnek kijáró tisztelettel kezelve: méltósága szinte szívet szorító, de mindenképp felemlő érzés, taposson közben bármilyen salakanyagban.

Valóban sokkoló jelenetek a Lugosi életműből:
Fekete macska (Edgar G. Ulmer, 1934): bosszúálló Werdegast doktor szikével lenyúzza keresztre feszített régi haragosa arcbőrét.
A holló (Lew Landers, 1935): A Poe-őrült Dr. Vollin megvalósítja a Kút és Inga szörnyű kínzását a fináléban.
Az elveszett lelkek sziget (Erle C. Kenton, 1933): Dr. Moreau-t saját emberállatai élveboncolják műtőasztalán, a Törvénymondó rém vezetésével.

Különdíj: Lugosi magyar akcentusa a Draculából