John Lennon: Working Class Hero – The Definitive Lennon

Most, hogy ellepik a piacot az utimate és definitive gyűjtemények (Elvis Presley: ELV1S #1 Hits, Pink Floyd: Echoes, Aerosmith: O, Yeah!, Rolling Stones: Forty Licks, Joe Cocker: The Ultimate Collection, David Bowie: Best Of Bowie, Lou Reed: NYC Man, Iggy Pop: A Million In Prizes stb.), melyeknek áradatát lényegében épp a Beatles 1 című válogatásalbumának elképesztő sikere indította meg 2000-ben, szinte csoda, hogy eddig kellett várni erre a Lennonnak szentelt retrospektívre, melynek alcímében a definitive, a borítójára ragasztott matricán pedig az ultimate szó szerepel. Az utolsó ilyen nagy formátumú kiadvány az 1997-ben megjelent (majd 2003-ban újra kiadott) Lennon Legend volt, de az szimpla lemez volt, és emiatt nem fért rá az összes fontos dal, többek között – vélhetően a konfliktuskerülő lemezcég döntéseképp – hiányzott róla a szerző egyik leghíresebb szerzeménye, a Woman Is The Nigger Of The World című protest song.

A mostani duplalamezes, 38 számos kiadványt azonban már a vaskezű özvegy, Yoko Ono állította össze, így ez nemcsak a Lennon Legend mind a 20 dalát tartalmazza, de az onimózus protest songot a „nigger” szóval, meg egy csomó hasonlóan brutális, komoly darabot, mint a God vagy az Isolation, és pluszba egy csomó Yokónak írt szerelmes dalt is (az Oh My Love vagy a Oh Yoko! mellett a legvégén olyan ritkaságokat is, mint az „utolsó Beatles-szám” alapjául szolgáló Real Love demója vagy a Grow Old With Me, melyhez a legendás Beatles-producer, George Martin illesztett utólag vonóshangszerelést). A gondos válogatásnak köszönhetően a korai – részben még a Beatles hivatalos fennállása alatt kiadott – kislemezdalok (Give Peace A Chance, Cold Turkey, Instant Karma, Power To The People, Happy Xmas) mellett az 1970-es John Lennon/Plastic Ono Bandtől az 1980-as Double Fantasyig összes soralbumot képviseli néhány szám, de még az olyan a posztumusz ritkaságyűjteményeket is, mint a Milk And Honey és a négylemezes Anthology (illetve az abból szemelgető szimpla Wonsaponatime), sőt még a nyolcvanas évek közepén kiadott Live In New York City című 1972-es koncertfelvételt is (erről egy magányos Beatles-dal, a Come Together hallható itt).

Lennon egyévtizedes szólókarrierjének kábé felét – a hetvenes évek teljes második felét – visszavonultan töltötte (és már a John Lennon/Plastic Ono Band és Imagine csúcsalbumok után is hullámzott nála a színvonal), de így is volt benne annyi briliáns pillanat, amivel két CD-t meg lehet tölteni.


9/10