Itt nem az erőszakon van a hangsúly - Quentin Tarantino

A jövő héten kerül a magyar mozikba a magának Kabinláz című filmjével nevet szerzett amerikai rendező, Eli Roth második horrorja. A Motel nemcsak azért izgalmas, mert eleven embereket darabolnak benne, hanem mert Szlovákiában máris élénken tiltakoznak a film kedvezőtlen országimázs-teljesítménye ellen (a történet szerint őrült milliomosok országunk szomszédságában, elhagyott raktárépületekben élik ki szadista hajlamaikat), és mert a véresen kegyetlen projektet felkaroló producer nem más volt, mint a legendás QT.

Mikor és hogyan kattantál rá a horrorfilmekre?

Azt hiszem, gyerekkoromban. Akkoriban két műfajban utaztam: horrorban és vígjátékokban. Számomra Stan és Pan ugyanolyan valóságos teremtmény volt, mint Zelda, Frankenstein vagy Dracula. Tulajdonképpen ezekkel a figurákkal nőttem, növögettem fel, mert szerettem azokat a filmeket, amelyek túl kemények voltak hozzám, azaz nem voltam benne biztos, hogy képes vagyok végignézni őket.

Te is úgy dolgozol, ahogyan Elinek javasoltad? Kikapcsolod a telefonodat meg a világot magad körül, és úgy vonulsz el forgatni, mintha valami fantasztikus zarándokútra indulnál?

Másképp nem is menne, Eli ráadásul igazi „mindent bele filmes”. Nálam annyiban másképp működnek a dolgok, hogy hosszú heteket szánok kizárólag az írásra: ilyenkor író üzemmódban vagyok, nem lehet kizökkenteni, és nem az a fontos, hogy befejezzem a forgatókönyvet, hanem hogy minél kerekebb legyen az eredmény, bármennyi időbe kerüljön is.

Mi fogott meg annyira a Motel történetében, hogy beszállj a produkcióba?

Egy csomó dolog. Először is szerintem ez egy nagyon-nagyon állat történet, és mivel láttam a Kabinlázt, tudtam, hogy Eli képes jól megrendezni. Ráadásul jó barátok vagyunk, és ha én nem állok ki mellette, akkor felmerül annak a veszélye, hogy fölösleges kompromisszumokat kell kötnie - mert ha a film nem elég nyers, nem elég kemény, akkor nincs is értelme megcsinálni. Próbáltam tehát a segítségére lenni, például amikor gondok akadtak a film korhatár-besorolásával, vagy közvetíteni kellett Eli és a gyártó stúdió között. De az igazi élmény nem ez a része volt a munkának, hanem hogy kicsit besegíthettem az írásba, a vágásba és a film népszerűsítésébe is: egy csomó horrorfesztiválon voltunk együtt, azoknál márpedig kevés jobb dolog van a világon.

Pontosan mely részeken segítettél be az írásba és a vágásba?

<i>Motel</i>
Motel

Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, mert a sztori már önmagában is nagyon ült, és nem akarom kisebbíteni Eli érdemeit. Csak szöszöltem kicsit... Na jó, az az én ötletem volt, hogy levágják a csaj lábujját, meg az a csúnya autós gázolás is az én agyamból pattant ki, de a többi durvaságért nem vállalok felelősséget.

Kinek az ötlete volt az, hogy egy szlovák nyelvű Ponyvaregény-részletet csempésszetek a filmbe?

Azt hiszem, Eli mesélte, hogy egyszer valami szürreális szituációban megakadt a szeme egy tévéképernyőn, és éppen a Ponyvaregény ment. Bár ez nem kifejezetten egy szlovákiai motelben, hanem inkább egy hasisbárban történt, de hát istenem...

Számodra a horrorfilmekben látható erőszak teljesen más, mint az, amit az akciófilmek bemutatnak?

Persze. A Kill Bill egyik akciójelenete például, amelyik a Kék Levelek Házában játszódik, szerintem nem erőszakos, sokkal inkább üdítő és szórakoztató. Hiába csonkítja meg Fekete Mamba mind a nyolcvannyolc őrültet, hiába „spriccol” a vér, itt nem az erőszakon van a hangsúly, hanem a jelenet ritmusán és az erőt adó izgalmon. Szerintem ez a szekvencia nem durvább, mint egy Vincent Minelli-musical valamelyik nagyjelenete. A horrornál más a helyzet: az ott ábrázolt erőszak magával ragadja a nézőt a mélybe, és ő igyekszik kimaradni a dologból, de a kíváncsiság hajtja tovább. Rendezőként teljesen mást kell kihozni egy horror és egy akciófilm nézőiből.

És ha azok a nézők történetesen a szüleid?

Az sem okozhat gondot. Egyszer megkérdeztem anyámat, melyik a kedvenc jelenete a Kutyaszorítóban című filmemből. Kapásból rávágta, hogy a füllevágós rész. Aztán megkérdeztem, melyik a második kedvence. Erre azt felelte, hogy a főcím, amikor a szereplők egyszerűen sétálnak. Nekem is pont ez a két kedvenc részem, és nem tudnám megmondani, miért. A lényeg, hogy mindkettő működik. Akár a Motel.
chmoozy/IC
2006.03.16
|


Film premierek

Floridai álom

amerikai filmdráma, 111 perc, 2017

Thelma

dán-francia-norvég-svéd thriller, 116 perc, 2017

Gengszterzsaruk

amerikai akciófilm, 140 perc, 2018

A legsötétebb óra

angol életrajzi dráma, 125 perc, 2017

68 lepedő

amerikai krimivígjáték, 93 perc, 2017
Játék
Az Én, Tonya a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai médiabotrányának szatirikus feldolgozása, amelyet humorában mások mellett a Fargóhoz hasonlítanak. A film két színésznő, Margot Robbie és Allison Janney jutalomjátéka, akik egyértelműen Oscar-jelölésre is esélyesek.
Filmek a TV-ben
H
15
K
16
Sze
17
Cs
18
18:05
Az élet szép
olasz vígjáték, 1997
18:15
18:35
Szahara (2005)
amerikai-angol-spanyol-német kalandfilm, 2005
18:40
Isteni szikra
amerikai filmdráma, 2008
18:45
Mindenütt nő
amerikai vígjáték, 2002
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.