Kedvenc helyek

Bérczesi Róbert – Egyénfüggő Hiperkarma

a Pesti Est kisinterjúja
A Hiperkarma legutóbbi albuma, a magyar rocktörténet egyik csúcsművének tekinthető 2003-as Amondó nagyon magasra tette a lécet. Korabeli est.hu-interjújában Bérczesi Róbert úgy tervezte, hogy a kísérletezős és tömör Amondóhoz képest a harmadik lemezen jóval egyszerűbb, könnyebben énekelhető anyaggal állnak majd elő. 2006. március 24-én a budapesti Gödör Klubban már friss dalokat is bemutatnak az őszre ígért új albumról – ez adta az apropót a dalszerző-gitáros-énekessel való beszélgetéshez.

Kattints a fotókra!
Kattints a fotókra!

- Az eddigi Hiperkarma-számokat precízen és tudatosan építetted fel, az utolsó szóig és hangig. Most inkább egy táncosabb, lazább albumot írsz?

- A látszólag könnyednek tűnő zenék mögött is rengeteg munka van, az emberben egy idő után feltámad az igény, hogy minden hangnak, amit eljátszik, tisztában legyen a helyével és a miértjével is. A zeneszerzés egy ponton túl átmegy matekba.

- Ha megszáll az ihlet, rohamszerűen, feltartóztathatatlanul törnek elő belőled e sorok, vagy szép lassan érleled, cizellálod a mondanivalót? Az ország – sokak szerint – legjobb dalait írod. Az önbizalmad ezzel arányos?

- A dalok úgy íródnak, ahogy mondod. Jönnek a szavak, abból a sorok, a sorok érlelődnek aztán átfuttatom őket a szűrőmön. Ez az utóbbi a legkényesebb munka, mert mindig is önbizalomhiányos voltam. De ha nem így volna, lehet, hogy nem is írnék dalokat?

- Egy kérdésre egy lehetséges válasz: ez a közlési formád. Mondtad, hogy rajtad keresztül tudnak közlekedni a dolgok. Ez a médium meghatározása... Annak tartod magad?

- Pont annyira vannak médiumi képességeim, mint bármelyikünknek – a különbség abban áll, hogy engem érdekel a dolog. Megfejtő típusú embernek tartom magam.

- A rajongóknál nagyon betaláltatok: „Ti egész egyszerűen rólam szóltok” – és hasonlókat olvashatunk a honlapotokon. Pedig Bérczesi Robival történik mindez. Milyen érzés a személyes feltárulkozás és hogy ennyire egymásra találtok a közönséggel? Tudathasadásról van szó, vagy egyfajta egófeletti kollektíva hangja szólal meg általad?

- A közönség szeretetének mindig tudok örülni, de a feltárulkozás milyensége már hangulatkérdés. Ha rossz kedvem van, áldozatnak tűnik, ha meg jól érzem magam, terápiának – és fordítva. Nem hinném, hogy tudathasadásról van szó, vagy ha igen, akkor ebben mind egyformák vagyunk.

- Egyre fiatalabbak is bekapcsolódnak a zenekar iránti rajongásba. Nem korai még nekik ez a fajsúlyos szövegi és zenei világ? Ki az ideális Hiperkarma-hallgató?


- Akit érdekel. A világra nem lehet elég korán rádöbbenni. Végül is, ha jobban megnézzük, az egész egy bolondokháza, ahol mindenki szövegel (ahogy én is), de senki nem tud biztosat (ahogy én sem). Szeretem az olyan embereket, akik ebbe nem nyugszanak bele, és egész életükben keresik a megoldást. Viszont az „alapból” boldog embereket is szeretem, akik nem akarnak megfejteni semmit, és nem is nézik le a megfejtőket.

- Remixek készülnek a dalaitokhoz. Hogyan (ít)éled meg, hogy újraértelmeznek?

- Szerintem a remix egy zseniális találmány, és mindig örülök, ha meghallom egy-egy dalunk átdolgozását. Én is megpróbálkozom vele, ha befejeztük a lemezt.

- A Hiperkarma dobosa, Frenk a szárnyát bontogatja: nemcsak meglepetésszámokat énekel a koncertjeiteken, de van egy saját zenekara is, melynek élén frontemberként adja elő saját szerzeményeit, s a hírek szerint lényegében már elkészült az albumával is. A Hiperkarma mellett nem szentségtörés mással is foglalkozni?

- A zenekarból rajtam kívül mindenki játszik más együttesekben is. A koncertdátumok egyeztetése az, ami odafigyelést igényel, a többi sima ügy.

- Az együttesben a zenészkollégákkal milyen a viszonyod? „Alád” dolgoznak, vagy egyenrangúak vagytok?


- A többieket elsősorban a barátaimnak tartom, kollégáknak csak akkor, amikor dalokat dolgozunk ki. Ez úgy történik, hogy lehozom a próbára a vázlatot (ének+kísérőgitár verzióban), és együtt eldöntjük, hogy ki milyen szólamot játsszon rá, mikor és hányszor. Addig variáljuk a témákat, amíg a dal el nem kezd „gurulni”.

- Végül is tánczenét játszotok, de mellette masszívan tudatot is tágítotok, befolyásoltok... Mi a célotok vele? Elgondolkodtatás, örömszerzés, meghökkentés?

- A cél az emberek agyát kínzó leggonoszabb métely, az ellentmondás feloldása. Az ellentmondás addig marad ellentmondás, amíg nem tűr ellentmondást. Amint megtűri, feloldódik és megszűnik ellentmondásnak lenni. Ezt jó tud(at)ni.

- Ha valaki még nem ismerné a zenekart, hogyan mutatnád be neki, mire számítson?

- Ki mire. Van, aki megerősítésre, van aki szembesítésre. Egyénfüggő.

- Milyen kritika szokott érni? Kinek a véleményére adsz? Változni szoktál?

- A változást hiszem az egyetlen állandó tényezőnek a világban: azt, hogy mindenki változik, ha akar, ha nem. Sokféle kritikát kaptam már, de magamnál keményebb bírálóm kevés akadt. Mondtak már olyat, hogy „hiperkarma” nem is létezik, mert a karma az minden, és azon túl nincs semmi. Szerintem pedig a dolgok egyszerűen dolgok. A karma az karma, a minden az meg minden. „Life is life”.

- Téged „felzabál az élet”? Hiszel a sorsban?

- Hiszek mindenben, de nem hiszek el mindent. A mindentudást délibábnak tartom, olyan dolognak, amibe biztosan beleszédül az ember. Erre lett kitalálva. Rengeteg trükk és buktató van elrejtve a világban, és ezek közül a legrafináltabbakat még csak nem is az emberek találták ki.

- Spirituális fejlődés, úton levés: a buddhizmus (vagy más hit, filozófia) foglalkoztat egyébként?

- Egyik izmussal se tudok egyetérteni teljes mértékben, és az izmusnak álcázott dolgokkal sem. Nem hiszem, hogy létezik olyan álom, amit nehezebb megvalósítani, mint megtanulni élni benne.

- Kinek a koncertjét nézed meg szívesen? Barátkoztok más zenekarokkal?

- Mostanában ritkán járok el szórakozóhelyre, de figyelem a zenei történéseket, és azt hiszem, a többi zenekarral baráti a viszonyunk, kölcsönösen hatunk egymásra.


- A Dob+basszus című kislemezdalotok egy tévéműsort is ihletett: az m1-en futó magyar könnyűzenei sorozat a címét, illetve a főcímzenéjét is tőletek kölcsönözte. Ez hogyan történt?

- Felhívtak, elmondták, hogy miről szólna a műsor, és tetszett az ötlet. Ezután megkértek, hogy vágjunk össze egy kb. 30 másodperces verziót a refrénből, meg néhány rövidebb zenei részt az átkötésekhez. Ennyi.

- Fontos számodra a költészet, úton-útfélen verseket olvasol (fel). Inspirál vagy kikapcsol?

- Őszintén szólva nem nagyon izgat a költészet. Ami nekem fontos, az a dalszövegírás. Aki próbált már írni, az tudja, hogy mennyire más a kettő. A dalszövegek írása az, ami igazán kikapcsol, a (f)elolvasásuk inkább tesztelés. Sokszor hangosan kimondva derül csak ki dolgokról, hogy baromságok.





fotó: Hajdú András



interjú:
Paksi Erzsébet
2006.03.23
|


Játék
A Die Krupps legutóbb a Front Line Assembly vendégeként járt nálunk, most azonban headlinerként érkezik a Hajóra.
Hol vannak kedd este a magyar színházak képviselői? A foto a @trafohouse fb oldaláról van #tuntetes #akulturanemzetialap
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.