Kedvenc helyek

Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

A Playing The Angel című új albumával turnézó Depeche Mode 2006 márciusában ismét nálunk lépett fel (lásd Bravery-interjúnkat), sőt ezt az ötödik budapesti DM-fellépést még ebben az évben, június 12-én követi egy hatodik – és minden eddiginél nagyobb – a Puskás Stadionban (a Placebo társaságában), így az időzítés nem is lehetne tökéletesebb ahhoz, hogy a Pink Floyd – Inside Out, a U2 Enciklopédia és a Red Hot Chili Peppers-kötetek (By The Way, Scar Tissue) után végre a szintipop történetének legnépszerűbb együtteséről is megjelenjen egy nagy összefoglaló munka a hazai könyvpiacon.


A brit újságíró, Jonathan Miller talán kicsit túlságosan is bő lére eresztette Stripped című művét, de kétségtelen, hogy becsületes munkát végzett az adatgyűjtésnél (egy NME-beszámolóra alapozva például négy teljes oldalt szentel az 1993-as budapesti koncertnek, a magyar groupie-knak és a zenekart üldöző fanatikus „depeseseknek”). Magukkal a tagokkal – az 1981-ben kilépett Vince Clarke kivételével – nem tudott személyesen beszélni (így az ő nézőpontjukat és gondolataikat csak korábbi interjúidézetek formájában ismerhetjük meg – igaz, azok egy része korábban publikálatlan anyag a Köszönetnyilvánítás szekcióban „társszerzőnek” kinevezett Stephen Daltontól), viszont konzultált Gareth Jones és Mark Bell producerekkel, illetve egy sor neves szintetizátoros zenésszel (így hangszer- és stúdiótechnikai betekintést is bőven kapunk), sőt régi barátokat is megkeresett, hogy minél tisztább képet festhessen a kezdeti basildoni évekről, a tagok gyermekkorától a punk/new wave útkeresésen át a szintipoppal való gyors befutásig terjedő időszakról is.

Onnan pedig jöhet a már jól ismert és igencsak tanulságos történet: az alapító slágergyáros Clarke kilépése után Martin Gore átveszi a dalszerzői posztot, a képzett zenészként csatlakozó Alan Wilder a hangzás kialakításában bizonyul briliáns tehetségnek, Dave Gahan énekes pedig eladja show-t (a „nem igazán muzikális” Andy Fletcher meg nem sok vizet zavar), így a következő évtized egy egybefüggő, fokozatosan emelkedő sikertörténet lesz – ami a kilencvenes évek közepére aztán csúnyán földbe áll (Gore alkoholizmusa, Fletcher idegösszeroppanása, Wilder kilépése, Gahan öngyilkossági kísérlete és csaknem végzetes túladagolása). A trióra fogyott együttes azonban az 1997-es Ultra albummal visszatér, majd a 2001-es Exciterrel helyre is tudja állítani megtépázott hírnevét...

Az eredetileg 2003-ban megjelent könyv 2004-es bővített újrakiadása a szólóprodukciók (Martin Gore: Counterfeit2, Dave Gahan: Paper Monsters, Live Monsters) bemutatása után ott ér véget, hogy nem tudni, vajon lesz-e még valaha új DM-album – a 2006-os magyar verzióhoz igazán illett volna minimum egy szakértői utószót illeszteni a válasszal, és akkor a diszkográfiát is ki lehetett volna egészíteni az elmúlt két év kiadványaival.


( ShowTime Budapest, 536 oldal, 6500 Ft )
Déri Zsolt
2006.04.06
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma ingyenes a belépés a múzeumokba! A szentendrei Skanzenban ?56 falun című kiállítást nézhetitek meg! @szentendreiskanzen #56falun #oktober23 #nemzetiunnep
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.