Kedvenc helyek

Walk The Line (filmzenelemez)

olvasói
(0)
(Wind-up / Sony BMG)

A country király Johnny Cash életrajzi filmjének, A nyughatatlannak a bemutatójához egy sor válogatást (Ring Of Fire, Duets) és újrakiadást (At Folsom Prison/At San Quentin) időzítettek, de maga a filmzenelemez nem a filmben felhangzó dalok eredeti változatait, hanem a színészek által énekelt verziókat tartalmazza.


A nagy énekes sztárokról szóló életrajzi filmek esetében általában eredeti előadó felvételei képezik a filmzenelemezt is (lásd például az 1993-as Tina Turner-film, vagy legutóbb a Ray Charles életét bemutató Ray esetét), még akkor is ha a filmbeli jelenetekben a főszerepet játszó színész énekel (mint például Val Kilmer tette kiválóan Oliver Stone The Doors filmjében), a film kontextusából kiemelve egy teljes lemez hosszában ugyanis bizarrul hangzana egy ilyen produkció, elhessegethetetlen lenne a „karaokéfíling”. Akadnak persze kivételek is, mint például Kevin Spacey 2004-es filmje Bobby Darinról (Beyond The Sea), egy olyan komoly és monumentális előadó esetében azonban, mint Johnny Cash, meglepő, hogy nem az ő klasszikus felvételei hallhatók a filmzenelemezen, hanem a színészek éneke. A dolog fő mentsége, hogy Joaquin Phoenixnek nem egyedül kell elvinnie el a produkciót, hanem a nagy szerelmét, June Cartert alakító Reese Witherspoon is több dalt énekel (meg ugye több duettjük is van), sőt jut öt szám a filmben felbukkanó kollégákat, Elvis Presley-t, Jerry Lee Lewist, Roy Orbisont és Waylon Jenningset alakító fiatal színészeknek is, akik civilben maguk is dalszerző-énekesek (hasonlóan az 1987-es La Bamba filmhez, ahol Buddy Hollyt a retro-rocker Marshall Crenshaw, Eddie Cochrant pedig a neo-rockabilly hős Brian Stezer alakította, igaz, ott nem a főszereplő Lou Diamond Phillips adta elő Richie Valens slágereit, hanem a vérprofi Los Lobos együttes – és az eredmény a nyolcvanas éveke egyik legsikeresebb filmzenelemeze lett). A Walk The Line albuma végeredményben szépen megállja a helyét, Phoenix és Witherspoon óriási alakításaiból valami a lemezstúdióba is átsugárzik (meg az a fél évnyi vokáltréning sem ártott a forgatás előtt), a többiek felvillanásai jótékony színfoltok, de a produkció legnagyobb erősségét a veterán producer, T-Bone Burnett jelenti, aki az óriási sikerű O Brother, Where Art Thou? és a Cold Mountain után az amerikai zene egy újabb korszakának – egész konkrétan a Sam Phillips-féle memphisi Sun stúdiónak – a hangzását teremti újjá perfekten. A legjobb pilanatot a Cocaine Blues jelenti, azt viszont sajnálhatjuk, hogy a filmben előadott dalok nem mindegyike került a lemezre – az eredetileg June Carter és első férje, Carl Smith által sikerre vitt bájos Time`s A-Wastin`-ből például, melyből Johnny és June sosem rögzítettek közös felvételt, nagyon kellett volna egy Joaquin-Reese duett.


8/10
Déri Zsolt
2006.04.19
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.