Kedvenc helyek

The Pink Floyd & Syd Barrett Story

A Live 8 fellépés, a dobos Nick Mason könyve (Inside Out) és a gitáros-énekes David Gilmour szólólemeze (On An Island) után itt egy újabb csemege a Pink Floyd-rajongóknak, akik DVD-gyűjteményükbe a Live At Pompeii rendezői változata mellé most beilleszthetnek egy dokumentumfilmet a legendás együttes még korábbi korszakáról, a Syd Barrett-tel közös kezdeti évekről is. A 2001-ben készült film 2003-ban már megjelent DVD-n, de a mostani kétlemezesre bővített verzió még több extrát kínál.


A Pink Floyd névadója, az 1946-os születésű Roger Keith Barrett, becenevén Syd csupán 1965-től 1968 elejéig volt a zenekar tagja, de az ő nevével fémjelzett pszichedelikus irányvonal, az őrült multimédia-koncertek, illetve az 1967 januárja és októbere között készült stúdiófelvételek (az Arnold Layne, See Emily Play és Apples And Oranges kislemezek, az Abbey Road stúdióban rögzített Piper At The Gates Of Dawn debütalbum és a már kilépése után megjelent A Saucerful Of Secrets nagylemezre került Jugband Blues – továbbá a hivatalosan már ki nem adott Vegetable Man és Scream Thy Last Scream című dalok) meghatározó jelentőségűek voltak nemcsak az együttes, de a modern könnyűzene történetében is. Az ifjú dalszerző-gitáros-énekes géniusz azonban 1967 végére teljesen kikészült a mértéktelenül fogyasztott kábítószerektől, alkalmatlanná vált a munkára, így a Pink Floyd 1968 elején felvette David Gilmourt, aki aztán néhány hét után végleg át is vette Barrett helyét. A kirúgott Syd 1968 és `70 közötti világosabb pillanataiban még rögzített két szólemeznyi anyagot (The Madcap Laughs és Barrett című albumai 1970-ben jelentek meg), majd teljesen eltűnt – volt zenésztársai már csak egyszer, a nagyrészt épp őrá emlékező 1975-ös Wish You Were Here album felvételi közben találkoztak vele, amikor a kopaszra borotvált fejű, szörnyen elhízott és láthatóan zavarodott Syd megjelent a stúdióban, mint valami fantom a múltból.

John Edginton 2001-ben készült BBC-dokumentumfilmje – mely a VH1 zenetévé Legends sorozatában is lement – ugyan Barrettet nem szólaltatja meg (sőt 1971 utáni felvételt, fényképet sem mutat róla, pedig ez utóbbiból lenne bőven!), de a másik négy Floyd-tagot igen, sőt régi zenésztársakat is a Pink Floyd név felvétele előtti időszakból, továbbá korabeli menedzsereket, producereket, fotósokat és Syd egyik barátnőjét is, a későbbi zenészgenerációk képviseletében pedig olyan figurákat, mint Robyn Hitchcock vagy a Blur-gitáros Graham Coxon. A legizgalmasabbak azonban természetesen a hatvanas évek végi archív felvételek (köztük a Syd első kábítószeres utazását megörökítő amatőrfilm egy részlete).
QQQQ

EXTRÁK

A zavarában néha bakizó rendező által készített interjúk a Pink Floyd nagy felállásának tagjaival, a leghosszabban Roger Watersszel, 55 percben (ez a beszélgetés még az első korongon kapott helyet, az összes többi extra a második lemezt alkotja), Nick Mansonnal 27, Rick Wrighttal 26, a gitárjait is megmutogató Gilmourral 36 percben. Robyn Hitchcock egy 20 perces interjúban Syd Barrett fontosságáról beszél (neki ítéli „a brit Bob Dylan” címet) és akusztikus gitáron el is játssza nagy példaképe három szólódalát (It Is Obvious, Dominoes, Gigolo Aunt), Graham Coxon pedig a Love You című Barrett-szerzeményt adja elő szintén akusztikus verzióban. Syd Barrett-életrajz, -kronológia és -diszkográfia (kisebb hibákkal), továbbá egy kvízjáték, ahol az összes kérdésre helyesen válaszoló néző jutalma egy rejtett extra: egy szöveg nélküli kétperces összeállítást, melyben a kamera a legendás Abbey Road stúdióban barangol.

QQQQ

2006 Hossz: 49 perc Kiadó: EMI Hang: sztereo + DTS Feliratok: angol, német, francia, olasz, holland, spanyol
Déri Zsolt
2006.04.13
|


Játék
New York, Párizs, Tokió és London után Budapesten is megrendezésre kerül a Felabration, a legendás nigériai zenész és emberjogi aktivista, Fela Kuti munkássága előtt tisztelgő emlékest.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.