Kedvenc helyek

Heaven Street Seven: Tudom, hogy szeretsz titokban

olvasói
(0)
(Warner)

A HS7 tagjai a 2000-es Cukor, a 2002-es Kisfilmek a nagyvilágból és a 2004-es Szállj ki és gyalogolj! albumok (no meg a Tick Tock No Fear jubileumi CD-kiadása) után 2006-ban is stabil színvonalú stúdiólemezzel térnek vissza, amin remek új szólógitárosuk, a Kontroll filmzenén és Yonderboi visszatérésénél (Splendid Isolation, Were You Thinking Of Me?) már bizonyító Ábrahám Zsolt is bemutatkozhat. A zenekar a 2006. május 26-i lemezbemutató koncertre még sztárvendéget is hívott: a legendás ausztrál Church aznap a Gödörben indítja az Uninvited, Like The Clouds európai turnéját.
Az ambientes billenytűhangok bevezetője után a Szív című nyitódal Motown-soul lüktetéssel indul, ami aztán több számban (például a slágeres Dunabeatben) is visszaköszön, sőt a legtöbb variációt megért szerzeményei közé számító Mikor utoljára láttalak szélsőséges váltásai közé egyszer még tangóritmus is épül. Diszkós sulykolás, játékos elektro, funk-rock, fülledt egzotikum és szving témák az alapot adó gitárpop körül – stiláris változatosságra tehát ezúttal sincs panasz, ebből a szempontból a Heaven Street Seven mára végképp a legvirgoncabb magyar pop-rock zenekar lett, amiben a 2004 tavaszán Balczer Gábor helyére felvett új gitárosnak is nagy szerepe van. A bennfentesek szemében már vagy egy évtizede – a szegedi Időrablók trióban való feltűnése óta – a brit beütésű hazai zenék legtehetségesebb gitárosaként számon tartott Ábrahám Zsolt nagy segítségnek bizonyult a frontember Szűcs Krisztián által hozott alapötletek hangszerelésben, kibontásában, és vélhetőleg neki is köszönhető az új anyagon a fifikás témákkal és „na-na-na, la-la-la, ááááá” vokálokkal operáló Blur-féle popzene hatásának látványos megerősödése (sőt a Cukor demóinak idejéből származó – és az elmúlt fél évtized HS7-koncertjein improvizatív helyzetekben elővett – 99% című blődli rap szövegből is az ő zenei alapjainak köszönhetően lett végre igazi dal). Ábrahám erősségei jól megfigyelhetők az új anyag két – egymástól igencsak eltérő – csúcsdalában is: a Nem baj című szívszorító gitárbontogatós lassúban, illetve a lemez végére került „Újság, cigi, telefon...” kezdetű címadó számban, mely monumentális fokozásával és hirtelen lezárásával olyan katartikus véget kap, hogy simán felér a dEUS Pocket Revolution albumának szintjére. Igen, annyira jó. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a 2006-os év eddigi legjobb magyar dala a korábbi albumokról rendre három-három kislemezt (Hol van az a krézi srác?, Sajnálom, Mozdulj, Éjszaka, Ezután, Dél-Amerika, Csízbörger, Ez a szerelem, Hangerő) kimásoló zenekarnak és kiadójának döntéseként ezúttal már nem jelent meg külön maxin, hanem csupán ingyenes letöltés formájában – a www.tudomhogyszeretsztitokban.com oldalon – harangozta be az albumot.

A produkció persze nem hibátlan: az R.E.M.-es szuggesztivitású Atombomba című dalból kilóg a „Szibériában vagy a kék Adrián...” kezdetű hideglelős középrész, ahogy a Dandy Warhols retro-rockos és szintipopos kísérleteinek egy dalba gyúrásaként is értelmezhető Márti című slágervárományosból is a régies zárt magánhangzós énekstíl, míg a csúcspontot jelentő címadó dal után elhelyezett levezető zárószám, a Yonderboi által kevert szvinges Menni kell tovább sem igazán illik az egységbe – talán jobb lett volna rejtett bónuszdalként, vagy legalábbis némi szünettel elkülöníteni. De akad egy ennél nagyobb probléma is: a Yeah Yeah Yeah funkos refrénje egy az egyben a Hot! Hot! Hot! című 1987-es Cure-sláger koppintása – ez utóbbi számot ebben a formában ki kellett volna dobni a lemezről, főleg hogy szövegileg is ez az egyik leggyengébb darab (a szövegíró Szűcs ezen az albumon mintha nem tudta volna meglépni azt, amit az együttessel zeneileg meglépett).

Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Heaven Street Seven fejlődése töretlen: a Tudom, hogy szeretsz titokban egy kompakt, rendesen összegyúrt, perfektül kivitelezett, halmozottan slágeres album, melynek ott a helyea 2006-os év eddigi legjobb magyar produkciói között (30Y: Csészényi tér, Amber Smith: rePRINT, Pluto: Klub Vittula, Superbutt: Black Soup, Tankcsapda: Mindenki vár valamit stb.).


8/10
Déri Zsolt
2006.05.08
|


Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.