Bono Bonóról – Beszélgetések Michka Assayasszal

Michka Assayas – a neves filmrendező, Olivier Assayas öccse – a könnyűzene nagy rajongója és szakértője, néhány éve még egy nagyigényű poptörténeti enciklopédiát is összehozott Dictionnaire du Rock címmel. Az ír U2 tagjaival még 1980 tavaszán, hónapokkal az első albumuk megjelenése előtt találkozott először, és az évek során komolyan összebarátkozott az énekessel, Bonóval (született: Paul Hewson, 1960), aki a párizsi koncerteken aztán szinte sportot csinált abból, hogy több tízezer ember előtt üdvözölje Michka cimboráját a közönség soraiban. Egy közös interjúkötet terve már régóta a levegőben lógott, s mikor Bono az All That You Can`t Leave Behind albumhoz tartozó 2001-es Elevation turné során elveszítette édesapját, elérkezettnek látta az időt, hogy alávesse magát francia barátja – néha pszichoanalízisnek is beillő – kérdésözönének. Ezek a szeánszok több lépcsőben – Bonóék Dublin melletti otthonában és Nizzához közeli nyaralójában, Párizsban, Londonban és Bolognában személyesen, illetve néhányszor telefonon keresztül – zajlottak 2002 novemberétől 2004 augusztusáig (sőt a magyar fordítás alapjául szolgáló bővített második kiadás legvégén még egy 2005 decemberi beszélgetés is olvasható a Live 8 utáni eseményekről).

Szóba kerül Bono gyermekkora, anyja korai halála és szigorú apjához fűződő ellentmondásos viszonya, csaknem negyedszázada tartó boldog házassága, a zenekar többi tagjával való kapcsolatának dinamikája (például a gitáros The Edge-től kapott ökölcsapás története, a basszista Adam Clayton frivol életvitele és a dobos Larry Mullen zárkózottsága), és persze a frontember hitélete, sztársághoz való viszonya, üzletemberi tevékenysége és politikai szerepvállalása. Ez utóbbi sajnos túlságosan is nagy teret kap Michka kíváncsiskodásában: bár érdekes, hogy Bono mit gondol a világ állapotáról és miről beszélgetett II. János Pállal, Desmond Tutuval, Mihail Gorbacsovval, Jacques Chirackal, Tony Blairrel, Tom Lantossal vagy az amerikai elnökökkel az évek során, sajnos a zenei kérdésekről, a dalok és lemezek születéséről ezzel szemben szinte alig esik szó. Kissé zavaró, hogy a riporter a beszélgetésfolyam 2002-re datált fejezeteibe tematikai megfontolásból utólag olyan részleteket is beilleszt, melyek nyilvánvalóan a 2004-es How To Dismantle An Atomic Bomb album elkészülte után születtek, és a nyolcoldalnyi képanyag fénymásolatszerű minősége is méltatlan a kötethez, de összességében sikerül közel kerülnünk a világ egyik legnagyobb rocksztárjához, aki még testőrök nélkül képes közlekedni a nagyvilágban – és képes nevetni saját érzelmességén és túlkapásain is („egy rocksztárnak majdnem akkor űr van a szívében, mint az egója”).


( Európa Könyvkiadó, 372 oldal, 3400 Ft )