Kedvenc helyek

Morrissey: Ringleader Of The Tormentors

olvasói
10/10 (2)
(Attack / CLS)

A Smiths egykori frontembere, Morrissey lényegében a süllyesztőből mászott elő és vissza a csúcsra a 2004 legjobb albumai közé számító You Are The Quarryvel, majd ezt a feltámadást a Live At Earls Court koncertlemezzel és a Who Put The ’M’ In Manchester DVD-vel dokumentálta. 2006-os albumával is maradt a magasban, csak a földi koordinátáit módosította – Los Angelesből Rómába.
Morrissey hét éves önkéntes száműzetés után visszatért hát Európába, igaz, nem szülőföldjére, Nagy-Britanniába (ott egy híresség számára borzalmasak az adók és lerázhatatlan a bulvármédia, bizony), hanem Olaszországba, egészen pontosan Rómába, az Örök Városba. „Pasolini én vagyok” – rögtön így nyit visszatérő kislemeze, a You Have Killed Me elején (egy versszakkal később pedig egy másik híres homoszexuális olasz filmrendező, Visconti bőrébe bújik), és már rögtön ebben a dalban szokatlanul nyílt szexuális utalásokkal játszik, amelyeket a legendás Ennio Morricone által írt és hangszerelt vonóskíséretet használó Dear God Please Help Me-ben csak tovább tetéz és konkretizál („puskaporos hordók lógnak a lábaim közt… szétfeszítem a lábaid a lábammal”). Persze Morrissey ezúttal sem „jön elő a farbával” egyik szövegben sem egyértelműen, ahogy az interjúkban is bámulatos ügyességgel kerüli a szexuális orientációját érintő kérdéseket, a bő két évtizede ott lebegő enigma tehát sértetlen marad, és a világ egyik legszellemesebb szövegírója – aki a lemezborítón gépfegyver helyett ezúttal már csupán egy hegedűvel bünteti a világot – ebben a felszabadultabb környezetben is tartja a tőle elvárható színvonalat. Az egzotikus hangszerelésű nyitódalban az USA közel-keleti bombázásaira reflektál (I Will See You In Far-Off Places), hideglelős gyermekkórus kíséretében énekel gyilkossá lett csemetékről (The Youngest Was The Most Loved, The Father Who Must Be Killed), majd a lemez előrehaladtával egyre személyesebb hangvételt üt meg: a tükörben szembesül saját munkásosztálybeli örökségével (On The Streets I Ran), közelgő halálának tudatában is piedesztálra emeli a szeretet és szerelmet (I Just Want To See The Boy Happy, I’ll Never Be Anybody’s Hero, Life Is A Pigsty – az album epikus, monumentális, hét és fél perces központi darabja ismét egy nyílt utalás Pasolinire és az ő a Disznóól című művére), sőt a záródal tanúsága szerint ha megkésve is, de végre igazából megszületik – vagyis újjászületik – és élni kezd (At Least I’m Born).  
 
A producer ezúttal a T.Rex és David Bowie mellett elhíresült Tony Visconti volt (az In The Future When All’s Well úgy is kezdődik, mint egy T.Rex-szám, ahogy az is eszünkbe jut, hogy Bowie glam korszakának gitárosa, Mick Ronson volt a producere az egyik legerősebb Morrissey-lemeznek, az 1992-es Your Arsenalnak), az előző turné közben lelépő Alain Whyte helyére bevett Jesse Tobias gitáros pedig a dalok felében szerzőként is bemutatkozott (érdekesség, hogy Whyte mind zenészként, mind szerzőként visszatért erre a lemezre, de annak – 2006. július 5-én a budapesti Petőfi Csarnokot is érintő – turnéjában már nem vállalt részt, miközben az 1992 óta hűséges másik gitáros-zeneszerző, Boz Boorer ezúttal egyetlen dalt sem írt az albumra, pedig mind a lemezfelvételnél, mind a turnén is ő maradt a rangidős zenei vezető), mindez persze cseppet sem befolyásolta a végeredményt: a Ringleader Of The Tormentors egy tipikus Morrissey-album lett, mely nem sokkal marad el a 2004-es sikerlemeztől. 
 
 
8/10 
Déri Zsolt
2006.06.05
|


Játék
Mikor Gellert Grindelwald, a nagyhatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból, Albus Dumbledore, a Roxfort professzora Göthe Salmander segítségét kéri a szökevény felkutatásában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.