A holtak napja

Talán egyetlen trilógia (tetralógia) sem osztotta meg annyira a filmrajongókat Pittsburghtől Dunaújvárosig az amerikai zsánerfilm történetében, mint George A. Romero Holtak-szériája, ami főként azért számít meglepőnek, mivel szemben az Alien-filmekkel, vagy a Star Wars kétgenerációs sorozatával, a rendező személye ez esetben egy és ugyanaz - a három egyaránt értékes darabot csupán az időközben lezajlott személyes szemléletváltás különíti el egymástól.
Míg 1968-ban az elsőfilmes Romero úgy forgat trendformáló zombifilmet, mint ahogy a Viet Kong rajtaüt a bigott, öntömjénező amerikai hadseregen egy különösen sötét éjszakán, addig egy évtizeddel később a frissen elszaporodó plázák népét rohasztja szét lassan, de módszeresen egy színes, szélesvásznú nagyeposzban a multiplexkultúra sivár hajnalán - a nyolcvanas évek delén pedig már egy dühödt intellektüelből cinikus mesteremberré keseredett horrorista vonul a föld alá, hogy megadja a nagyérdeműnek, amit a leginkább elvár tőle: vért, belezést és szörnyeket. Embere válogatja, ki mit szeret egy zombifilmben: a szinte teljes egészében egy floridai rakétasiló mélyén játszódó Holtak napja azoknak lesz kedvenc epizód, akik buknak a trancsírozós speceffektekre (Tom Savini trükkmester élete legjobb teljesítményét nyújtja, legyen szó elevenen széttépésről vagy maszkkínálatról), szeretik a gyorsan, hatékonyan működő akciódramaturgiát elsőre beazonosítható alapkarakterekkel (őrült tudós, hatalommániás parancsnok, nagy büdös vidéki bunkó és az évtizedben divatba jött tökös hősnő), és nem utolsó sorban hisznek abban, hogy a zombi is ember, csupán idomítás kérdése (az eszközhasználó, sőt itt-ott értelmes szavakat formáló Csepp személyében a teljes széria egyetlen kifejezetten szerethető élőhalottját köszönthetjük - persze csak biztos távolságból). 
 
Sokan érvelnek a Holtak napja elsősége mellett azzal a nem elhanyagolható érvvel, hogy ez Romero legkedvesebb darabja zombifilmjei közül: azt azonban ne feledjük, hogy ezt már egy szakmai tisztességben megőszült alkotó mondja, a Creepshow-filmek évtizedében - kérdéses, vajon miként nyilatkozott volna ugyanerről a filmről, ha a Martin vagy a Crazies formabontó remekművei idején előre látja. Látványos, szellemes és persze szerethető darab, de csak miként a Jurassic Park a Párbaj és a Cápa árnyékában vagy a Casino az Aljas utcák és a Nagymenők után. **** 
 
Kiadás
Az Ultrafilm ismét kitett magáért: a kétlemezes kiadás extratartalma iszonyatosan bőséges, durva képgaléria, előzetesek és spotok, életrajz és más szöveges ismertetők, werkfilmek többnyire magyar felirattal. Az első lemezen a vágatlan film 5.1-es angol és surround magyar hangsávja mellett helyet kapott két teljes audiokommentár is, egyrészt az alkotók kedélyes anekdotáival, másrészt a Fangória és az Odeon honi szakértőgárdájának háttérinformációival, ami nagyobb részt zombifilmtörténeti felsorolás, kisebb részt a „ki melyiket szereti és miért” kérdéskör hangulatos boncolgatása egy sör mellett. A nagy információmennyiség azonban óhatatlanul gyakori redundanciákkal jár: aki tehát inkább arra kíváncsi, hogy néz ki civilben Csepp, válassza a 40 perces dokufilm-összeállítást, akit viszont az érdekel jobban, mitől halt meg Brandon Lee, maradjon az alkotói kommentárnál - a két extra ugyanis minden egyéb info tekintetében pontosan lefedi egymást. ***** 
 
Day of the Dead, 1985 * 97 perc * Ultra Film * (18) 
Vadalma
2006.07.05
|


Film premierek

Szerelmes SMS

német romantikus filmdráma, 107 perc, 2016

Dunkirk

amerikai-angol-francia-holland háborús film, 106 perc, 2017

Valerian és az ezer bolygó városa

francia sci-fi, 137 perc, 2017
Játék
2007 táján alakult a zenekar, akkor azzal az indíttatással, hogy egy göndör hajú fiú kertjében fognak fellépegetni.
Filmek a TV-ben
18:05
7 másodperc
angol-román-svéd akciófilm, 2005
18:30
Kamper
lengyel vígdráma, 2016
18:40
Egyiptom istenei
amerikai akciófilm, 2016
18:40
Fordított kánon
olasz filmdráma, 2000 (feliratos)
18:45
Twister
amerikai akciófilm, 1996
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.