Kedvenc helyek

Kampec Dolores: Éganya Földapa

est.hu:
8/10
|
olvasói
10/10 (1)
(A38)

A Kontroll Csoport (lásd: 1983) megszűnése után, 1984-ben létrejött Kampec Doloresnek mindig is az alapító házaspár, Hajnóczy Csaba gitáros és Kenderesi Gabi énekesnő volt a központi magja, a szép nagy szünetekkel megjelenő albumokon pedig folyton változtak a kísérők. Így van ez a hatodik stúdiólemezzel is, melyen az avantgárd rock legjelentősebb hazai zenekara felidézi korai hangzását.
A Kampec Dolores zenéjében talán az a legjobb vonás, hogy legyen bármilyen kísérleti is a hangzás és az irányultság, a tartalom, a végeredmény mégsem esik az öncélúság csapdájába, mindenki számára marad benne kivezető fonal, kinek-kinek zenei műveltsége, érdeklődése szerint. A zenekar sohasem elégszik meg az elért eredményekkel, mindig az új felé hajtja belső késztetése. Mindemellett a Kampec Dolores mindig jól felismerhető(en önmaga) marad. Persze, hiszen biztos alapokon nyugszik a formáció magja: a Kontroll-alapító Hajnóczy Csaba gitáros (olykor samplerkezelő) és Kenderesi Gabi énekesnő (olykor hegedűs) jelenti az állandóságot és a hosszabb-rövidebb időszakonként váltakozó társak az új lehetőségeket. A Kampec igazából már 1988-as cím nélküli debütáló albumával alaposan eltávolodott a Kontroll Csoport-os múltból eredő várakozásoktól, a megszokott dalformától, sőt a korabeli magyar mezőny világától is. A távolról Cocteau Twins-es spleennel, Nico-féle „életigenlő melankóliával” és Pere Ubu-féle kísérleti rockkal összevethető zenei világ az 1991-es Levitáció nagylemezen csak még inkább elmélyült a kortárs kísérletezés irányába, míg a két gitárral variálódó 1993-as album, A tű fokán már kifejezetten avantgárd anyag volt, jelentős kortárs és népzenei hatásokkal megfűszerezve. Mindez csak tovább súlyosbodott az 1996-os, dzsesszes Zúgó és a 2000-es A bivaly hátán lemezeken. Időközben Hajnóczyék nemcsak utat mutattak Kiss Erzsinek, de kísérői is voltak az Egy Kiss Erzsi Zenében, Európában pedig szívesen látott vendégekké váltak minden előremutató, kísérleti zenei fesztiválon.    
A 2003-as koncertlemez után kiadott Éganya Földapa tulajdonképpen a szerves fejlődés, transzformálódás újabb mérföldköve (a Vajdovich Árpád és Ölveczky Tamás alkotta ritmusszekció mellett a dzsesszista Grencsó István szaxofonos immáron dalszerzői feladatkörben is teljesít a zenekarban), ám egyfajta óvatos lépkedés közelíti az anyagot a korábbi, dalszerűbb megszólalás felé. A lüktető Tudnék bár repülni vagy a ringató Szürgündejnem akár valamelyik korai Kampec-albumon is elképzelhetők lennének (ettől még nem visszalépések), ám a hét-kilenc perc körüli darabok így is többségben vannak. A létező, egzotikus nyelvekből és kitalált hangutánzó szavakból gyúrt „szövegnek” kifejezetten jól áll a rockszerű forma (Shikadam), de a hosszabb lélegzetvételű, dús felépítésű, gyakori ritmusváltásokkal élő szerkezetek is végig izgalmasak maradnak, a lemezanyag kiváló hangzása pedig külön dicséretet érdemel. 
Dömötör Endre
2006.08.09
|


Játék
A törvény embere, Luke Hobbs és a kitaszított Deckard Shaw szövetségre lépnek, amikor egy kibernetikailag felturbózott ellenség fenyegeti az emberiség jövőjét.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.