„Az Orb: szabadság” - The Orb-interjú

Tizenöt évvel első, műfajteremtő albuma megjelenése után jutott el hozzánk az Orb, illetve annak jelenlegi inkarnációja, az alapító „Dr” Alex Paterson és hosszú évek óta hűséges, svájci-német „asszisztense”, Thomas Fehlmann. A feszes, hipnotikus ritmusokon való tudat-úsztatás, avagy ambient-house nagymestereivel sajnos nem kis bolyhos felhők között ficánkoló delfinek éteri képzetének magasságában beszélgettünk, hanem lent a földön, a szigetes fellépésük előtt néhány órával, a Wan2 sátor backstage-ében, egymás szavát alig értve a Leukémia-koncert dobhártyaszaggató, gyomorösszerántó hangzavarában.
- A kilencvenes évek eleje óta zenéltek együtt. Hogy találkoztatok? 
 
Alex Paterson: Még ‘89-ben ismertem meg Thomast. Akkor éppen A&R-os (tehetségkutató) voltam Brian Eno kiadójánál, szóval a lemezipar hozott össze bennünket. 
 
Thomas Fehlmann: Igen, nekem is volt egy kis kiadóm, és Alexnek nagyon bejöttek a zenék, amiket megjelentettem. Amikor megismerkedtünk, ő már javában dj-zett, akkoriban egy londoni rave-klub „ambient” termében, az ilyet ma chillout teremnek mondják. Reggae-t, hard rockot, meg mindenféle nem éppen klubzenét játszott a partizóknak, és nekem ez nagyon tetszett, hogy ennyire bátran felrúgja a szabályokat. 
 
AP: Erről eszembe jutott, hogy egyszer volt nálam a Kraftwerkből két tag. Vicces volt, ott ültek velem szemben a modern elektronikus zene kitalálói, és kérték, hogy ugyan mondjam már el, mi a pláne a dj-zésben. 
 
- Hogyan működik a munkakapcsolatotok? 
 
TF: Én Berlinben élek, Alex Londonban. Csak akkor jövünk össze, ha akarunk, semmilyen szerződés nem kötelez bennünket a közös munkára. Ez a szabadság az Orb működésének alapja, nemcsak a kettőnk esetében áll fenn, hanem minden bekapcsolódó zenészre. Ez az, ami frissen tartja a zenekart. 
 
- Alex, az Orb eredetileg te és a KLF-es Jimmy Cauty projektjének indult, de aztán összebalhéztatok. Hogy volt ez pontosan? 
 
AP: Jimmyvel számtalan szálon futott együtt az életünk a nyolcvanas évek óta. Az Orbot vele kezdtem el, írtunk néhány acid house számot, aztán ő Billel (Bill Drummond, a KLF másik tagja - a szerk.) megcsinálta a Chillout lemezt, és akkor jött az ötlet, hogy legyen az Orbnak is ilyen ambientes lemeze. A kész anyagot Jimmy a KLF Communications-nél akarta kihozni, amibe én nem mentem bele, mert a zene nagy része az én művem volt, úgyhogy ragaszkodtam hozzá, hogy az én kiadóm jelentesse meg. Ezen addig veszekedtünk, hogy Jimmy faképnél hagyott, aztán más néven, kicsit átdolgozva végül is kiadta azt, ami az első Orb- album lett volna. Nem bánom, hogy így történt, mert az Orbot én egy valódi, komoly zenekarnak álmodtam meg, és nem mindenféle installációk aláfestésének (a KLF híres-hírhedt volt meghökkentő művészeti megmozdulásaikról, egy installációjuk például abból állt, hogy a nyílt színen elégettek egymillió fontot - a szerk.)
 
- Néhány éve mégis újra együtt dolgoztál Jimmy Cautyval a Transit Kings projektben. 
 
AP: Csak dolgoztam volna, de ő hűen önmagához, röviddel azután, hogy beszállt, ki is lépett anélkül, hogy bármit hozzátett a zenéhez. Meg is mondta nekem, hogy halálosan elege van a zenéből. Hát, ő már csak ilyen. De nem tudok rá haragudni, mert cimbora. 
 
- Ha már szóba került: a napokban megjelenik a Transit Kings - album, ami ha jól tudom, öt éve készül. 
 
AP: Igen, augusztus végén jön ki, Living In A Giant Candle Winking At God lesz a címe, aminek a megejtése: világítótoronyban lakni. Simon Day-jel (népszerű brit komikus - a szerk.) beszélgettünk erről a dologról, ennek részletei szerepelnek is a lemezen. A Transit Kings egyébként a jelenlegi formájában Dom Bekem, Guy Pratt és jómagam. Dom dobprogramozó, Guy meg egy fantasztikus tehetségű basszusgitáros, játszott a Pink Floyddal, és több Orb-lemezen is. Az eredeti formáció, még Jimmyvel, 2001 nyarán alakult, a lemez nagyját tulajdonképpen már akkor felvettük, de akkor úgy egyeztünk meg, hogy várunk öt évet, és ha közben nem merül feledésbe a dolog, már a részünkről, befejezzük és kiadjuk. Úgy alakult, hogy 2004-ben életre kelt a projekt, és most itt a kész lemez. 
 
- Amin Johnny Marr (iskolateremtő brit gitáros, a The Smiths együttes egykori tagja - a szerk.) is közreműködik. Ő hogy került bele a képbe? 
 
AP: Tényleg tudni akarod? Egyik nap megjelent a stúdióban, mert meg akarta venni Guy egyik gitárját. Mondtuk neki, hogy azért próbálja ki, és játsszon valamit rajta. Elkezdett pöntyögni, mi meg felvettük. Hát így. 
 
- Térjünk vissza az Orbhoz, amelynek a tagsága - rajtad kívül - folyamatosan fluktuálódik. Mitől függ az, hogy éppen kik alkotják a zenekart? 
 
AP: Attól, hogy ki akar benne lenni. De tényleg. Johnny Rottent kérdezték egy interjúban, hogy vette rá Jah Wobble-t, hogy basszusozzon a P.I.L.-ben (Rotten Sex Pistols utáni zenekara - a szerk.), mire ő azt válaszolta: úgy, hogy cimborák vagyunk. Én ugyanígy állok hozzá ehhez. Mert ha mondjuk a foci szeretete lenne a meghatározó, most például egyedül lennék az Orbban. 
 
TF: Az Orb tulajdonképpen majdhogynem olyan szerveződés, mint egy internetes közösségi háló, ahol Alex hívott meg embereket, akiken keresztül aztán új emberek jönnek, és mindenki mindenkinek jó barátja. 
 
AP: Igen, bár általában az szinte magától alakul ki, mikor ki vesz részt a zenekészítésben. Nem igazán szoktam előre elgondolni, kikkel akarok dolgozni, ez csak úgy jön. 
 
- A legutóbbi albumot csak ti ketten raktátok össze... 
 
AP: Igen, Thomas és én írtuk a zenét, és mi terveztük a borítót. 
 
- A régi rajongókat igencsak meglepte, hogy az utóbbi évek törtütemekkel kísérletező albumai után minimal / tech-house hangzással rukkoltatok elő. Ráadásul az egyik legelismertebb, legfelkapottabb kiadó, a német Kompakt égisze alatt. 
 
AP: Az Orb és a Kompakt kapcsolata a tökéletes egymásra találás. Thomas és én is imádjuk a kompaktos lemezeket, igazi letisztult, nagyon jó tánczenék. És ahogy kiderült, ez a vonzalom kölcsönös, ők is bírják a mi zenénket. 
 
TF: Amellett, hogy megtiszteltetésnek érezzük, hogy a Kompakt kiadta a lemezünket, rajtuk keresztül olyanokhoz jut el a zenénk, akik azelőtt azt sem tudták, hogy az Orb létezik. Remélhetőleg az Okie Dokie albumon keresztül új rajongókat szerzünk magunknak a fiatalabbak köréből. A koncertjeinken is azt vesszük észre, hogy több generáció keveredik, ami remek dolog. Eljönnek azok, akik ma már nem járnak el bulizni, de ránk azért kíváncsiak és a fiatalok, akik csak partizni akarnak egy jót. A jelenlegi műsorunkat pont úgy alakítottuk ki, hogy mindenki kapjon valamit, játszunk régi számokat és újakat vegyesen, de egységesen 2006-os megszólalás szerint. Így az idősebbeknek mutatunk valamit a mai tánczenéből, a fiataloknak pedig a 15 évvel ezelőtti „ősidőkből”. 
 
- Az Orb esetében mit értsünk élő fellépés alatt? 
 
TF: Az alapok az én laptopomról szólnak, az előre eltárolt sávokból a zenét ott helyben, élőben keverem ki. Alex pedig, mint dj, lemezekkel és sample-ökkel „ráimprovizál” arra, ami szól. Ő a véletlen-faktor, mert soha nem tudhatom előre, mit húz elő a tarsolyából, amire aztán nekem ott helyben reagálnom kell. Ez teszi izgalmassá, kalanddá a koncerteket, remélhetőleg nemcsak nekünk, hanem a közönségnek is. Persze van, hogy egy-egy rögtönzés félresikerül, de ilyenkor nevetünk egy jót és folytatjuk. 
 
- Alex, most is egy fesztiválon vagytok, és kezdettől fogva rengeteg ilyen tömegrendezvényen léptetek fel. Melyik volt a legemlékezetesebb fesztiválfellépésetek? 
 
AP: ‘93-ban Dániában volt egy fesztivál, mi egy úszó színpadon a tengerben, a közönség meg kinn a parton. Olyan erős fényágyúk voltak, hogy reggelig le kellett zárni a repülőteret. 
 
Bugi Jakab
2006.08.18
|


Film premierek

Kópé

amerikai-kanadai animációs film, 87 perc, 2019

Downton Abbey

angol filmdráma, 122 perc, 2019

Curtiz - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot

magyar életrajzi dráma, 98 perc, 2018

100 dolog

német vígjáték, 111 perc, 2018
Játék
A Bosszúállók-széria negyedik felvonása egy 22 filmből álló történetfolyam megismételhetetlen lezárása, egy monumentális utazás utolsó állomása.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.