Verdi: Rigoletto

A legendás Jean-Pierre Ponnelle operafilmjei a maguk idejében hatalmas népszerűségnek örvendtek, és nem egy közülük még ma is szórakoztató darab. Ez a Rigoletto azonban nem éppen az operafilm-készítés non plus ultrája, a hálátlan és nagyon nehéz filmes műfaj minden hibáját magán viseli.

Kapcsolódó cikkek

Ponnelle Rigolettója a vizuális túlkapások és a közelképek áldozata: a mantuai herceg udvarának káprázatos jelmezei és a díszletek moumentalitása helyenként sikeresen terelik el a figyelmet a lényegről, a szituációk helyenként erőltetett és ügyetlen kidolgozásáról. A közeli képek zavaróak, főként az elképesztően előnytelenül, fehér lepelbe öltöztetett, amúgy remek hangú Edita Gruberovát (Gilda) tüntetik fel meglehetősen rossz színben. És akkor még finoman fogalmaztunk.
 
A címszerepet éneklő svéd Ingvar Wixellről köztudomású, hogy nagyszerű színész, ennek Ponnelle nagy hasznát is veszi, viszont a vokális megformálás hagy némi kívánnivalót maga után. A bérgyilkos-testvérpár férfitagját, Sparafucilét a fiatal Ferruccio Furlanetto (manapság nagy basszusszerepek világhíres tolmácsolója) szinte felismerhetetlenre maszkírozva alakítja, üzembiztosan. 
 
A herceget az ereje teljében lévő Pavarotti adja, pimaszul, fölényesen, hangilag is imponálóan. Kétségtelenül ő a produkció főhőse, mondhatni megmentője. A karmesteren, Riccardo Chailly-n sem múlott semmi, és a Bécsi Filharmonikusok is a szokásos színvonalon teszik a dolgukat. 
  6/10   
1981 Hossz: 116 perc Kiadó: Universal Kép: 4:3, színes Hang: olasz sztereó és DTS, Felirat: angol, német, francia, olasz, spanyol, kínai 
szilgyo
2006.09.06
|


Film premierek

Élesítve

angol akcióthriller, 98 perc, 2017

Vuk

magyar animációs film, 76 perc, 1981

Transformers: Az utolsó lovag

amerikai sci-fi, 151 perc, 2017
Játék
A 2013-ban alakult formáció zenéjében ukrán népi motívumok és hangszerek vegyülnek elektronikával.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.