Kedvenc helyek

Ákos – Egyszemélyes műhelymunka

a Pesti Est kisinterjúja
Négy év után új stúdiólemezzel jelentkezik Magyarország egyik legismertebb szólóelőadója, Kovács Ákos. A 2006. október 20-án megjelenő Még közelebb dalaiban gitár és elektronika egyaránt hallható, vonóskar és kórus színesíti a hangzást, ráadásul – Magyarországon először – a kiadványhoz mellékelt ajándék DVD-n a rajongók térhatású hanggal élvezhetik az album teljes anyagát. A 2000-es est.hu-interjú után hat évvel Ákos a Pesti Estnek nyilatkozott új anyagáról.
- Négy évig érlelted az új lemezt. Mi tartott ennyi ideig?  
 
- 2002-ben jelent meg az Új törvény című legutóbbi stúdiólemezem, amely az év rocklemeze és aranylemez is lett. Ezután lassan jöttek az ötletek, főleg azért, mert sok egyéb dolgom volt. 2003-ban játszottam a Nemzeti Színházban, majd jártuk az országot az Andante koncertsorozattal. Ötállomásos kamaraturnét terveztünk, de időközben kibővült 16 helyszínre, harmincötezer néző látta, készült róla dupla CD, koncert-DVD, és Emerton-, Artisjus- és Mahasz-díjat is kaptunk érte. Ezután indult 2004 tavaszán Az utolsó hangos dal turné, amelyet kapásból nézőcsúccsal nyitottunk a Kisstadionban. 15 hónap alatt 30 koncertet adtunk 135 ezer embernek. Ebből ismét született egy dupla album és egy koncertfilm, a 2005-ös Ráadás koncerteket pedig egy tripla DVD örökíti meg. Majd jött a tíz év munkáját összefoglaló, 11 lemezt tartalmazó díszdobozos kiadvány, egy kottás album, meg A Nagy Könyv című játék Orwell-filmje. Közben megírtam a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum zenéjét is. Van tehát alibim, miért készültek ilyen lassan az új dalok, és egyébként is elég nehezen írok, nem vagyok termékeny dalszerző. 
 
- Ennyi kiadott lemez épp azt mutatja, hogy termékeny vagy… 
 
- A koncerteken kevés új számot játszottunk, főleg a korábbi dalok jelentősen áthangszerelt változatai voltak műsoron. Teljesen különböző hangvétellel szólalt meg az Andante és Az utolsó hangos dal
 
- Ez a fajta munka talán nehezebb is, mint új dalokat írni, nem? 
 
- Küzdelmes feladat egy dalhoz teljesen új átiratot készíteni, gyakorta nehezebb, mint két új számot írni. Ez az, amit az egyszeri érdeklődő soha nem fog átérezni, de talán nem is kell tudnia.
 
- Teljesen egyedül írtad az új albumot. Nem igényeltél kontrollt, segítséget? 

 
- Az én világom zeneileg meglehetősen egynemű, tömbszerű, ezért minden korábbi lemezemnél néhány dalra társszerzőket hívtam, hogy lazítsanak, színesítsenek az összképen. Most úgy éreztem, önmagában is elég sokszínű az album, talán azért, mert négy évig készült. A zenéket, szövegeket magam írtam, a felvételek is egyszemélyes műhelymunkában készültek. Nagyon hiszek ezekben a dalokban. Pejcsik Péter vonós hangszerelő véleménye, munkája számomra fontos kontroll. 1998 óta Lepe (Lepés Gábor - a szerk.) az albumaim hangmérnöke, szerintem pályájának csúcsteljesítményét nyújtja ezen az albumon. Dalonként átlagban 80-120 sáv hangot kellett összekevernie.  
 
- Hogyan boldogult ekkora feladattal? 
 
- Rászántuk az időt. Egyedül dolgozott, egy-egy munkaszakasz végén megmutatta az eredményt, amelyet tovább csiszoltunk az én észrevételeim alapján. Volt olyan, hogy a családommal két hétre elutaztam Horvátországba. Indulás előtt hagytam neki a keverőn egy sokoldalas, Tolsztoj-regényt megszégyenítő hozzászólás-gyűjteményt, minden egyes dalhoz. Lepe naponta bejárt a házunkba, és dolgozott a stúdióban. A sztereót irgalmatlan hosszú ideig kevertük, és csak utána álltunk neki az 5.1-nek. 
 
- A dalszerzésnél először a szavak jönnek?
 
- Nincs jelentősége a sorrendnek, de nagy általánosságban a zene az első. Akusztikus gitáron születnek az alapötletek, erre építem fel a hangszerelést, utána kezdek szöveget írni. A kiadvány DVD-mellékletén látható egy exkluzív kisfilm, amelyet az Andante Borpatikában vettünk fel. Egy éjszakát végigforgattunk, nagyfilmes stábbal. Akusztikus gitárral játszottam el három számot az albumról, hogy megmutassam, hogyan néztek ki eredetiben ezek a nóták. A lényeget tekintve így is szépen megállják a helyüket.  
 
- Hogyan döntötted el a dalok sorrendjét? Volt valami koncepciód? 
 
- Csak arról tudok énekelni, ami foglalkoztat, hiába is erőlködnék máson. A sorrend – ahogyan az minden albumomon nyomon követhető – küzdelmes dramaturgia szerint áll össze. A nyitódal egy régebbi, pár évvel korábbi Ákost idéz, szerelmes tematikával, aztán mindjárt mélyvíz, vonóskar és énekegyüttes, spanyolgitár. Ezt követi a kiemelt nóta, a tempósabb Adj hitet, majd a kockázatosabb címadó szerzemény. Sokfajta hangulat váltakozik az albumon, nem véletlen a sorrendjük. 
 
- A Vivát, Bacchus! énekegyüttes hogyan került a közeledbe?  
 
- Öt pécsi srác alkotja a csapatot, boros rendezvényeken hallottam őket először. Vezetőjük a kitűnő zongorista, Balásy Szabolcs, aki már a Fonogram-díjkiosztón is kísért, a Majom a ketrecbent játszottuk. Ez eredetileg metálnóta, de ott zongorakísérettel adtuk elő. Erre olyan „szakértő” kritikát kaptam, hogy „Ákos már megint mindenkit űberelni akart”. Felrótták nekem, hogy nem pirotechnikával és táncosokkal érkeztem mint a többiek, hanem egy szál zongorával léptem fel! Humoros. Szerettem volna, hogy a pécsi srácok a lemezhez is adják a hangjukat. Az ő jelenlétük a lemezen sok dalhoz hozzátesz, bár a közönség egy része elsőre szokatlannak érezte.
 
- Elégedett vagy az új lemezzel kívül is, belül is?
 
- Elégedett soha nem voltam még, de belenyugodtam ebbe az albumba. Az eredmény nagyon közel jár ahhoz, amit elképzeltem. A zeném formai része azok számára is vonzó lehet, akik ugrálni jönnek a koncertekre és a jól megfogott tempókat szeretik. Szerintem a munkámban lényegesebb mozzanat az, amiről beszélek. Nem azért lettem éjszakázó dalszerző-borítókészítő-kliprendező-adminisztrátor és minden egyéb, mert megalomániás volnék, hanem mert fontos nekem, hogy eljusson a dal ahhoz, akit illet. Még közelebb, úgy ám. 
 
- Ez a közelítés kétirányú? 
 
- A koncerteken sokszorosa jön vissza annak a szeretetnek, ami emberileg felfogható. Sok visszajelzést kapok, de hogy melyikre érdemes hallgatni, az más kérdés. Az építő kritika mindig szeretetből jön, és olyasvalakitől, aki velünk együtt vagy már előttünk jár az úton. Ha például Czakó Gábor (író, jogász, műsora a Duna TV-n a Beavatás – a szerk.) mondaná, hogy fejezzem be, azt megfontolnám. Tudom, mit akarok, és azt is, hogyan tudom megvalósítani a terveimet. Ez nem megalománia, egyszerűen lelkiismeretes igyekszem lenni. Persze nekem is akarnak keresztbe tenni, ez a siker és a határozott kiállás velejárója. Ha örökké azokból az impulzusokból próbálnám az önképemet kialakítani, amelyek körülvesznek, akkor elvesznék a sok ellentétes jelzés közt. Közvetlen és első kritikusom a feleségem. Kriszta éles szemű bíró, elég kíméletlenül rátalál a gyenge pontokra. Például amikor az új klip forgatókönyvét írtam, azt mondta, nem jó a vége, mert nem ad reményt. Fájt a véleménye, mert hosszas kínlódás után szültem meg a történetet, de végül igazat adtam neki és átírtam. 
 
- Ha komponálsz, akkor látsz magad előtt arcokat, akiknek írsz? 
 
- Hál’istennek nem. Nagy baj lenne, mert akkor mást írnék, mint amit írnom kell. Nagyon örülök, ha a közönséget eltalálja, amit gondolok, de nem közvéleménykutatások alapján dolgozom. A munkámban nincs taktikázás, hogy „jaj, most mit fognak gondolni...” Megélt és személyes dolgokról írok, sűrűbben vagyok jelen a dalaimban, mint a hétköznapokban. Ez a személyesség az előfeltétele annak, hogy a dalok és a hallgató közt is személyes viszony tudjon kialakulni. És meg kell tanulni őszintének lenni: ha épp jól jön ki egy rím, de nem igaz, amiről szól, akkor azonnal ki kell dobni. Persze van olyan szövegem, amiben maradt gyenge sor: ez még 90 éves koromban is nyugtalanítani fog, ha megérem. 
 
 
 
Fotók: Juhász Viktor / www.akos.hu 
Paksi Erzsébet
2006.10.20
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.