A klasszikus görög drámáknál csodálatosabb irodalmi alapanyag aligha akad. Megvan bennük minden: sorstragédia és önfeláldozó szeretet, meg büszkeség és balítélet. Viccen kívül, a régi görögök tudtak valamit!

Euripidész színműve, az Iphigeneia Auliszban a trójai háború előestéjén játszódik, amikor is a hellén had vezérének, Agamemnón mükénei királynak önnön lányát kell feláldoznia, hogy kiengesztelje a haragvó isteneket. Iphigeneiát apja azzal az ígérettel csábítja a táborba, hogy a hős Akhilleuszhoz adja nőül - ám nász helyett a hirtelen halál vár rá Auliszban, hiába könyörög érte anyja, Klütaimnésztra. Vasvári Emese Lakásszínházának előadása mindezt a lehető legegyszerűbb eszközökkel adja elő, mindössze három színésszel, díszletek és jelmezek nélkül. Vasvári Emese nemcsak az összesen 25 négyzetméteres színház „üzemeltetője”, hanem a darab rendezője - a filmváltozat készítésében Iványi Marcell volt társrendezője - és Klütaimnésztra megformálója, míg az egyszerre gőgös és kétségbeesett Agamemnónt Menszátor Héresz Attila játssza el, remekül, a darab lelkét, Iphigeneiát pedig a szépséges Fátyol Kamilla kelti életre. Ők hárman egy egyszerű padon ülve, csak gesztusaikat és Devecseri Gábor csodás fordítását használva nyűgözik le a nézőket, a helyszínen és a vásznon. 
 
És ami már nincs a darabban - a trójai háborúból hazatérő Agamemnónt felesége és annak szeretője öli meg, megtorolva lánya halálát, de aztán ezt is megbosszulja valaki, akit aztán az istenek haragja ér utol. A régi görögök tudtak mulatni!