Kifinomult emberek csakis nemes borokat isznak, így nyilván fordítva is igaz: egy jó kis francia bor a kérges lelkű londoni brókerből is kihozza a legjobbat. Sőt még Russell Crowe-ból is!

A kérdéses bróker, Max Skinner - ha-ha, egy beszélő név, értik! - ugyan a festői Provence egyik borvidékén nőtt fel filozofikus hajlamokkal megáldott nagybátyja szárnyai alatt, ám felnőtt korára valahogy a tőzsdén kötött ki, ez meg is látszik rajta: munkamániás és pénzéhes lett. Amikor megérkezik a nagybácsi halálhíre, Max csak azért indul Franciaországba, hogy örökségét gyorsan pénzzé tegye, ám - és ezt meg ki gondolta volna? - a hely és egy szép francia lány szép lassan rabul ejti. Az egészben csak az a furcsa, hogy mindezt a hősi eposzokra szakosodott Ridley Scott rendezte, és a kemény szerepekre specializálódott Russell Crowe-t választotta a főszerepre, és ők valahogy nincsenek otthon a romantikus vígjátékok terén - én végig féltem, hogy Crowe egy óvatlan pillanatban összeroppantja a finom metszésű poharat.
 
Az eredmény vegyes, mert amikor a film vicces akar lenni, akkor egy kissé Benny Hill-i jelleget ölt, amikor pedig romantikus irányt vesz, akkor túl súlyos lesz a mondanivaló, de a végére összerázódik a dolog. Szerencsére vannak remek mellékszereplők - mint a brit színészet nagy öregje, Albert Finney vagy a bájos Marion Cotillard (Hosszú jegyesség) -, és akad néhány poén a francia biciklisták rovására, Philippe Le Sourd operatőri munkája pedig hibátlan. Igaz, Provence Russell Crowe és csinos francia színésznők nélkül is elég fotogén!