Kedvenc helyek

U2: Zoo TV Live From Sydney

A nyolcvanas évek legnagyobb zenekarává növő U2 a Rattle And Hum turnéfilm és lemez után egy időre eltűnt, hogy újra kitalálja magát a kilencvenes évekre. Az 1991-es Achtung Baby album és a hozzá kapcsolódó 1992-93-as Zoo TV megaturné az évtizedfordulós nagy paradigmaváltást mind attitűdben, mind hangzásban tökéletesen eltaláló és megtestesítő produkció lett.
A transzformáción átesett - tradicionális helyett futurista, heroikus helyett önironikus - zenekar Brian Enóval és Anton Corbijnnal kiötlött konceptjének utazó verzióját 14 országban 157 koncerten hárommillió ember látta élőben, de a turné utolsó szakaszán, 1993. november 27-én Sydney-ben levezényelt koncertközvetítés és filmfelvétel révén még annál is több nézőhöz jutott el a hátteréül információs káoszt, egy olajfinomító és egy kifordított tévé keverékének ható kulisszákat, reflektorként pedig felakasztott Trabantokat használó show. Ami a koncert zenei oldalát illeti, az Achtung Baby újmódi dalaira épülő első harmad után a korábbi négy albumról is előkerülnek dalok (az Angel Of Harlemhez egy kifutón át a nézőtér közepén kialakított kis színpadra vonul ki a kvartett), és néhány feldolgozás is (a Satellite Of Love például virtuális duettben Lou Reeddel), majd a ráadáshoz Bono már piros ördögszarvakkal, MacPhisto figurájában tér vissza, s így egyazon koncert alatt eljut Elvis-metamorfózisában a 68 Comeback Special fekete bőrös rockerétől a Las Vegas-i módra csillogó bájgúnárig (lásd: Aloha From Hawaii). A műsor elsőrangú, még ha nem is a koncertsorozat legerősebb dalkollekcióját kínálja. Mivel ekkor már néhány hónapja piacon van a turné közben összecsapott Zooropa album is, így annak anyagából is bekerült öt dal, viszont helyettünk olyan klasszikusok estek ki, mint például a Bad, a Love Comes To Town és a Desire (az egyetlen megbocsátható csere az Ultra Violet helyére bekerülő Lemon), de ekkorra már végleg kihullott a programból az I Still Haven’t Found What I’m Looking For is (pedig az nyáron néha előkerült, például azon a strasbourgi fellépésen is, ahol Lou Reed legendás együttese, a rövid időre eredeti felállásában feltámasztott Velvet Underground volt az előzenekar).
QQQQQ 
 
 
EXTRÁK 
 
A műanyagtokos egylemezes kiadáson semmi, de a papírdobozos Deluxe 2-disc Limited Edition bónuszkorongja csupa extra. Négy számnyi koncertfelvétel 1992-ből: egy New York-i fellépésen a Desire alatt a Zoo TV stábja nyílt színi interjút készít a gyöngyházszín öltönyt és kovbojkalapot viselő Bonóval, aki a Tryin’ To Throw Your Arms Around The World amerikai turnéról összevágott képein seregnyi nőt ölelget és locsol pezsgővel, míg a Sellafield atomerőmű ellen agitáló manchesteri koncertről ugyanaz a két dal szerepel itt, melyek nemrég a City Of Blinding Lights maxira is felkerültek (The Fly, Even Better Than The Real Thing). Kapunk egy-egy rövid dokumentumfilmecskét a turné koncepciójáról, videotechnikájáról és a Trabantokról, egy válogatást a turné utazó video-gyóntatófülkéjében rögzített rajongói vallomásokból, továbbá karokézhatunk a Numbra és képernyővédőket tölthetünk le a DVD-ROM szekcióban. A 16 oldalas borítófüzethez a kétlemezes kiadásban a Zoo TV korabeli matricáit is hozzácsatolták. 
QQQQ 
 
 
1994/2006  Hossz: 118 perc  Kiadó: Universal  Hang: angol 5.1 + DTS  Extrák felirata: angol, német, francia, spanyol, portugál 
Déri Zsolt
2006.11.14
|


Játék
Egy nap Maggie, a tinédzser megkéri Sue Annt, a magányos nőt, hogy vegyen neki és pár barátjának piát, és Sue Ann kapva kap az esélyen, hogy szert tegyen pár gyanútlan, ám nála fiatalabb barátra.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.