Kedvenc helyek

John Cale: Circus

est.hu:
9/10
|
olvasói
10/10 (3)
(EMI)

Az 1942-es születésű John Cale hatvan fölött új erőre kapott: a Velvet Underground rövid feltámasztása (Velvet Redux Live MCMXCIII) mellett főleg zongorás szólófellépésekkel és filmzenékkel töltött kilencvenes évek után a 2003-as 5 Tracks EP és HoboSapiens album idején újra zenekari kísérettel kezdett turnézni, a 2005 végén megjelent blackAcetate – 2006 márciusában Budapestet is érintő – koncertkörútját pedig lemezen is dokumentálta.
John Cale-nek sok nagy periódusa volt. A klasszikus képzettségű avantgarde multiinstrumentalista a Velvet Undergroundban töltött három éve (1965–1968) alatt megteremtette a modern rockzene alapjait, a hetvenes évek elején szubverzív pop-rock lemezekkel tündökölt (Paris 1919, Fear, Slow Dazzle, Helen Of Troy), az évtized végén punkzenekarokat megszégyenítő élő produkciókkal sokkolt (a csupa új számot tartalmazó 1979-es Sabotage a világ egyik legjobb koncertlemeze), a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján pedig újra összeállt Lou Reeddel egy minimalista Warhol-rekviem erejéig (Songs For Drella). Mostani fellépésein pedig az összes említett csúcspontját megidézi, és ennek a városról városra variálódó bő kétórás koncertprogramnak a Circus két CD-je remek keresztmetszetét adja.  
 
Az éneklés mellett hol billentyűző, hol gitározó, hol a védjegyévé vált mélyhegedűn játszó Cale és alapfelállású kísérőtriója (benne egy remek fekete dobos, Michael Jerome) a Venus In Furs című szado-mazo Velvet-klasszikus hatperces verziójával nyitja a műsort, de abból az időszakból az eredetileg Nico által énekelt Femme Fatale-t is feleleveníti (egybedolgozva a Funeral Rosegarten Of Sores című szerzeménnyel, ami egy B-oldalas ritkaság a Sabotage idejéből). Aztán itt vannak a hetvenes évek első felének finom gyöngyszemei (Hanky Panky Nohow, Buffalo Ballet, The Ballad Of Cable Hogue) és fenyegetően durva darabjai (Dirty Ass Rock’N’Roll, Save Me, Helen Of Troy, Gun – ez utóbbi 13 perces verzióban). Végül pedig itt a Sabotage korszakból a Merceniaries (Ready For War) és a gúnyos Walking The Dog feldolgozás (a budapesti koncerten elhangzott az Evidence és a záró Chorale is). A Walking The Dog mellett akad két további átdolgozás is: az Elvis-féle Heartbreak Hotel morbid verziója és a hajdani védenctől, Jonathan Richmantől átvett vicces Pablo Picasso (melyet nemrég David Bowie is feldolgozott Reality című legutóbbi lemezén). A műsorban a régi számok mellett a legutóbbi két Cale-album dalai sem vallanak szégyent, a hipnotikus zajkeretbe foglalt Amsterdam Suite nevű blokkban pedig a Songs For Drella rekviem egyik szépséges darabja, a Style It Takes is felbukkan. 
 
A kiadványhoz harmadik lemezként egy DVD is tartozik, melyen akusztikus és elektromos próbafelvételek, egy videoklip, továbbá eltérő dalverziók kaptak helyet.
Déri Zsolt
2007.02.22
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
METU - ma este őszi animációs válogatás a Puskin moziban. A belépés ingyenes! #moziajanlo #programajanlo #animacio #metuanimacio
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.