Az utolsó adás

Az idős rendező megint egy zárt szakmai világot tár fel: a countryzene, a festészet, a jazz, a divat, a filmesek, a balettosok helyett ezúttal a rádióművészekét, akik a többihez hasonlóan szintén saját külön mitológiával, szokásokkal, hierarchiával rendelkeznek. Az őket megjelenítő rengeteg sztárt (Kevin Kline, Meryl Streep, Lindsay Lohan stb.) Altman ezúttal nem egy nagy ház esküvői forgatagában, egy stúdióban, egy kertvárosi kerületben vagy egy vidéki kastélyban, hanem még szűkebb helyen, egy amerikai kisvárosi színpadon és a kulisszák mögött mozgatja. Innen, a Fitzgerald Színházból sugározzák harminc éve azt a vidám zenés varietét, melynek most vége: a rádióműsor utolsó adását éli, mivel az intézmény új tulajdonos kezébe kerül. 
 
A nyolcvanegy éves mester Az utolsó adásban nosztalgikus, az elmúlás felett szomorkodik, de időnként még felvillan régi fénye a rádiós Garrison Keillor forgatókönyvén alapuló művében, aki a valóságban is A Prarie Home Companion néven vezetett rádiós show-műsort, és a filmben önmagát játssza. Altmantól már ismerős a show business önreflexív világa, ám a hősök közé ezúttal becsempész egy noir és egy természetfeletti figurát is. A szokásos rengeteg hangsáv közé pedig - a Nashville után ismét - bekerült a zene és az ének. Akit pedig kiborít a countryzene, az a két vicces és pajzán cowboy, Dusty és Lefty vaskos tréfáival kárpótolhatja magát.