Haller utcai büfé

Budapest, Haller utca
est.hu:
3/10
|
olvasói:
9/10 (56)
Bódébüfét – azt gondolnánk – olyan helyre érdemes állítani, ahol még a Göncölszekérnek is van éjszakai megállója, és a helyet ötpercenként ellepi a tömeg. Van azonban az ilyen falodáknak egy kis csoportja, mely bőven megelégszik a szűk lokális, s olykor csupán ideiglenes igények kielégítésével.
Az ilyen bodegákat suliból kiugró diákok, közelben dolgozó építőmunkások, szomszédban posztoló biztonsági őrök tartják el. A Haller utcai büfé éppen ilyen. Az építmény, sőt, annak elhelyezése is leginkább egy víkendházra emlékeztet. A közönség azonban már nagyon is városi. Az egy telekkel arrébb álló, félkész lakóparkon dolgozó, overállos munkások, a SOTE orvosjelöltjei, közeli üzletből kajáért kizavart alkalmazottak járulnak ezen a késő őszi napona gőzölgő deszkaablak elé. Sor van. Türelmesen várunk, kinek gyrosra, kinek hambira, kinek lángosra fáj a foga.
 
Aki végre az ablakhoz ér, az főnök úrnak szólítja az ételtosztó szőrös kezet, a partneri viszony szinte tapintható. Amíg a soromra várok, az üveg mögé kiragasztott Madarak zenekar 2003-as plakátját és az elé szorult rovarokat vizsgálom. ­– És önnek mit szabad adnom?– dörmögki barlangjából a főnök úr, s mikor bekukkantok az ablakon, a Madarakzenekar szakállas tagja mereszti rám kérdő medvetekintetét az alumínium dézsák mellől. Gyros most még jó húsz percig nem lesz, így némi habozás után a sajtos-tejfölös lángos mellett döntök, de a forró házi teában egészen biztos vagyok.
 
A büfé nem igen kedvez a helyben fogyasztásnak, a legtöbben zsírpapírba csomagolva viszik tovább az élelmet. Én a víkendház oldalára ácsolt polc csücskén kapok csak helyet, de nem érzem magam biztonságban. Lángosom méreteivel meg lehetek elégedve, 200 magyar forintért ennél aligha kapok nagyobbat. De kevésbé nyersebbet biztos. A tészta kissé tömörre sikeredett, és még sülhetett volna, a tejföl viszont sűrű, a reszelt sajt a teljes felületre kiterjed, a fokhagyma-víz arány pedig tisztességesnek mondható. Azt nem tudom, a teának mekkora lehet az anyagköltsége, de az árát, 50 forintot éppenhogycsak megéri, bár annyit egy pohár vízért is kiadnék, s jobban belegondolva pontosan ezt tettem.  
barabásd
2006.11.30
|


Játék
A Jurányi Ház családbarát programsorozata, a minden korosztályt megszólító Mese Habbal április második szombatján megint szuper programokkal várja a gyerekes családokat.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.