A legfontosabb a bizalom - Jude Law

Napjaink legkeresettebb brit színésze dolgozott már az amerikai Spielberggel, a kanadai Cronenberggel és a francia Jean-Jacques Annaud-val, most azonban ismét kedvenc angol rendezőjével, a többek között A tehetséges Mr. Ripleyt és a Hideghegyet jegyző Anthony Minghellával készített egy rendhagyó, kis költségvetésű, de nagy művészi igényű filmet. Jude Law a Bűnös viszonyokban olyan sikeres londoni építészt alakít, aki beleszeret abba a szarajevói asszonyba, akinek „akrobata betörő” fia kirabolta irodáját.

Linkek


Kapcsolódó cikkek

- Miért mondtál ismét igent Minghella felkérésére? 
 
- A filmezésben számomra a legfontosabb a bizalom, mert ez nem egy színészi, hanem elsősorban rendezőközpontú műfaj: a színész a direktor kezébe helyezi tudását, játékát, amiből aztán ő és a vágó a legjobbat hozza ki. Fontos tehát tudni, hogy az ember - és a munkája - jó kezekben van, Anthony (Minghella, a rendező - a szerk.) pedig már kiérdemelte a bizalmamat, hiszen ő nemcsak jó forgatókönyvíró és biztos rendező, de a forgatáson is nagyon barátságos és segítőkész hangulatot teremt. 
 
- Mi ragadott meg leginkább ebben a forgatókönyvben? 
 
- A figurák kidolgozottsága és a cselekmény meglepetései. A Bűnös viszonyok karakterei emberiek és teljesek: manapság szívesen látjuk a világot és benne az embereket fekete-fehéren, könnyen gondoljuk azt, hogy valami vagy valaki egyszerűen jó vagy rossz. Anthony filmjében azonban jobban megismerhetjük a figurákat, együtt érezhetünk velük és megérthetjük őket, hiszen esendők, és csupán a boldogságot kutatják. Hiba volna azért lemondani egy emberről, mert nem tökéletes, mint ahogy hiba volna kidobni egy gyönyörű vázát csak azért, mert egy apró felületen lepattogzott róla a festék. 
 
- Nehéz manapság jó forgatókönyvbe botlani? 
 
- Jót nem nehéz találni, de nagyszerűt igen. És ha ilyenre bukkanok, mely gondolatokban és cselekményben gazdag, összetett és emberi, rögtön jelentkezem a szerepre. Anthony munkáiban például érdekes módon nem az a legizgalmasabb számomra, ami le van írva a dialógusokban, hanem az, ami a sorok között lappang. Sokkal jobb ilyen könyvből dolgozni, mert ezeket a kis titkokat fel lehet fedezni, rá lehet kérdezni a forgatáson, és el lehet játszani. 
 
- Miért lettél színész? 
 
- Annak idején azért vállalkoztam erre az utazásra, mert tudtam, hogy képes vagyok rá, és mert jól éreztem magam ebben a világban - de ez mostanra megváltozott. Néha elbizonytalanodom, és azt gondolom, hogy már csak azért játszom, mert ez a foglalkozásom. Aztán persze, ha olyan rendezővel dolgozom, mint Anthony, ismét rögtön eszembe jut, hogy miért lettem színész: mert a jó színészet kihívást és olyan teljességélményt jelent, amelyet másképp nehéz lenne megtapasztalni. 
 
- Számodra mi a Bűnös viszonyok üzenete? 
 
- Anthony elsődleges célja az volt, hogy bemutassa, milyen az élet egy modern nagyvárosban, egészen pontosan Londonban. Én személy szerint imádok Londonban élni, többek között azért, mert annyira színes, hiszen rengeteg a bevándorló. Könnyű persze azt mondani, hogy én vagyok Miszter Liberális, mert békében élek ezzel a sok nációval, de valójában az az igazán fontos, hogy - miként a film is üzeni - megtudjuk és megértsük, hogyan élnek és mivel foglalkoznak ezek az emberek. Anthony például mesélt nekem arról az időszakról, amikor íróként dolgozott, és egy barátja kanapéján élt, lényegében kegyelemkenyéren. Ennél a barátjánál pedig dolgozott egy argentin bejárónő, aki otthon még pszichológus volt, de Angliában már csak takarítással tudta megkeresni a kenyerét. És ez még csak egy szolid példa. 
 
- Minghella különös érzékenységgel bír, ha a bevándorlókról beszél. 
 
- Igen, és teljes joggal, hiszen ez egy nagyon kényes és fontos kérdés. Jelenleg talán a legnagyobb baj a világban az, hogy az emberek egyes kormányok döntései miatt szenvednek, más kormányok pedig segítségnyújtás helyett még meg is büntetik őket saját kormányuk politikája miatt. Ha igaz, hogy a föld népessége egy globális törzs, akkor a törzsi bölcsek - jelen esetben a politikai vezetőink - nagyon rosszul bánnak népükkel. Ezért fordulhat elő olyan könnyen, hogy az ember az egyik zsarnokságból a másikba menekül. Ez a film bemutatja ezt a problémát, de azt is megmutatja, hogy az együttérzés és a kommunikáció hatékony megoldás lehet. 
 
- Mit üzensz a magyar nézőknek? 
 
- Bánjanak úgy a menekültekkel, mint ahogy elvárnák, hogy velük bánjanak, ha menekültek lennének. A fiatalabbak pedig ne próbálják meg utánozni a filmben látható akrobatikus jeleneteket, mert könnyen megüthetik magukat! 
 
Fórum/chmoozy
2007.01.25
|


Film premierek

Floridai álom

amerikai filmdráma, 111 perc, 2017

Thelma

dán-francia-norvég-svéd thriller, 116 perc, 2017

Gengszterzsaruk

amerikai akciófilm, 140 perc, 2018

A legsötétebb óra

angol életrajzi dráma, 125 perc, 2017

68 lepedő

amerikai krimivígjáték, 93 perc, 2017
Játék
Az Én, Tonya a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai médiabotrányának szatirikus feldolgozása, amelyet humorában mások mellett a Fargóhoz hasonlítanak. A film két színésznő, Margot Robbie és Allison Janney jutalomjátéka, akik egyértelműen Oscar-jelölésre is esélyesek.
Filmek a TV-ben
H
15
K
16
Sze
17
Cs
18
18:05
Az élet szép
olasz vígjáték, 1997
18:15
18:35
Szahara (2005)
amerikai-angol-spanyol-német kalandfilm, 2005
18:40
Isteni szikra
amerikai filmdráma, 2008
18:45
Mindenütt nő
amerikai vígjáték, 2002
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.