Kedvenc helyek

Grinderman: Grinderman

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (41)
(Mute / EMI)

Nick Cave nem bír a seggén maradni, pedig már simán megtehetné, hogy csak úgy ötévente jelentkezzen új lemezzel. Ehelyett sorban jönnek a stúdióalbumok (No More Shall We Part, Nocturama, Abattoir Blues/The Lyre Of Orpheus), egy tripla ritkasággyűjtemény (B-Sides & Rarities), egy dupla CD+DVD koncertanyag (The Abattoir Blues Tour), sőt egy filmzenelemez is (az énekes által írt és rangos nemzetközi díjakban részesült The Proposition című mozihoz). Most pedig itt van a Grinderman nevű meglepő új projekt, melyben a harcsabajszot növesztett Cave zajosan gitározik, káromkodva engedi szabadjára dühét.
A kilencvenes évek eleje óta a Bad Seeds-koncertek mellett néha saját neve alatt is koncertező Cave legutóbbi szólóturnéjának kísérőiből kovácsolt zenekart, melyben az a csavar, hogy ő maga zongoráról elektromos gitárra váltott. A garázs-rock címszóval beharangozott Grinderman projekt másik három tagja – a hegedűs-gitáros Warren Ellis, a basszusgitáros Martyn P. Casey és a dobos Jim Sclavunos – persze már ismerős a Bad Seedsből, a zene azonban elsőre meghökkentő lehet. Főleg ha valaki nem tudná, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején Cave még zajos-elborult goth-punk zenét játszott Boys Next Door és Birthday Party nevű zenekarai élén.  
 
A Grinderman-album az előzetes híreknek megfelelően káromkodva és dögösen indul, de aztán beszivárog az utóbbi évekből ismert Cave-féle zenei világ, viszont végig érezhető rajta a felszabadult frissesség és lendület. A frontember egyszerű gitározása ezúttal szimplább szövegekkel párosult – ez a lemez az érzékekre hat. A nyitó Get It On széttorzított gitárral, kínzott kórussal riogat, és ez folytatódik a másik kislemezdalban, a címében is maszkulin No Pussy Bluesban is, még több feedbackkel és még inkább törzsi dobokkal. A lassan hömpölygő Electric Alice-ben szétcsavart gitáreffektek felelgetnek a hegedűnek, a zenekar nevét viselő dal a legnyersebb, a leginkább gyökér mind közül. A Bad Seeds-világ a legjobb formájában bújik elő az I Don’t Need You (To Set Me Free), Man In The Moon és When My Love Comes Down című dalokban, a menetelő Honey Bee-ben Vermona-szerű orgona támogatja a zaklatott gitárokat, a záró Love Bomb funkos lüktetésében pedig még egyszer elszabadul minden. Nick Cave nem bír a seggén maradni, szerencsénkre. 
Dömötör Endre
2007.03.14
|


Játék
November 3. és 5. között az Európai Parlament idén is az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatja be az Lux-díjra jelölt, döntős filmeket.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.