Kedvenc helyek

Prosectura: Sándor, József, melegek

est.hu:
6/10
|
olvasói
9/10 (112)
(Edge Records)

A Prosectura lemezeiben az a jó, hogy előre tudható, mit várhatunk tőlük, és szinte kizárt, hogy csalódjunk a végeredményben. A veterán szekszárdi punkzenekar 2007-es anyaga újabb betevő azoknak, akik jól szórakoztak a korábbi Prosectura-albumokon és máig kedvtelve énekelgetik a „hajlok a ferde hajlamra / alsós kell a paplanra” típusú szövegfordulatokat.
A nyolcvanas évek végén indult vicc-punk zenekar a megalakulása óta eltelt csaknem két évtized alatt akár meg is komolyodhatott volna, de Imre Norbertéknek eszükbe sem jutott ilyesmire vetemedni, ehelyett a tizedik lemezükön is ugyanazzal a gyerekes lelkesedéssel ontják magukból a hülyeséget, mint a kezdetekkor. A Sándor, József, melegek sem zenéjében, sem szövegvilágában nem hoz újdonságot – az összetevők minden magára valamit is adó hazai punk-rocker számára jól ismertek: Ramones-féle két-három akkordos punk és retardált, iróniát sem nélkülöző szövegek, igaz, utóbbiak ma már kevésbé számítanak viccesnek, vagy radikálisnak, mint annak idején (a borítóval azért most is sikerült kiverni a biztosítékot a lemezboltoknál).
 
A Prosectura témaválasztása nem sokat változott, és a zenekar is javarészt ugyanabban a prosztó stílusban vezeti elő mondanivalóját, mint korábban. A csajozás témakörben született dalok közt azért van két – prosecturai viszonylatban – balladisztikus tétel is: a Soha többé („mostantól emberszámba veszlek, mielőtt ütlek, megkérdezlek / nem leszek öntudatlan részeg, fontos nekem a családi fészek”) és a Felperzselt szív („szia Vivien, láttalak az iwiw-en, úgy megjelölnélek”) vallomása szokatlan a zenekartól. A politika (Antiglobális anarchia), az alkoholizálás (Iszok) és a társadalmi betegségek (Együtt) mellett megjelenik a zenekart látszatra messze elkerülő öregedés témája is (36, Ha és három pont), néhol már-már filozofikus mélységű mondanivalóval fűszerezve („ha újraszületnék, mindent másképp tennék, mégis ugyanide jutnék”), máskor kevésbé cizellált megfogalmazásban („kimegyek a Szigetre, beleszarok mindenki sátrába”).
 
A Sándor, József, melegek a rajongóknak bátran ajánlható, és azoknak is megér egy próbát, akiket nem zavar a nem éppen művészi csúcsokat ostromló előadásmód, és még tudnak jól szórakozni az altesti/vulgáris/infantilis (de néha azért találó) poénokon.
Bokor Péter
2007.03.01
|


Játék
A western műfajt már sokszor temették, de időről időre mindig akad egy alkotó, aki megmutatja, hogy van még kraft a pisztolyforgató cowboyokban.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.