Iparkodnak

WAMP: A fiatal iparművészek kirakodóvására
2007. május 20.
Most őszintén, kinek van szüksége szkafanderes gumikacsára, biciklicsavarból tekert karperecre, zipzárból varrt oldaltáskára? Megannyi unpraktikus holmi, s mégis, egyre többen vásárolnak ilyesmit. A modern design és annak új ága, a re-design lassan-lassan életünk része lesz.

Linkek


Kapcsolódó cikkek

A WAMP-ot, vagyis a Wasárnapi Művészpiacot londoni és New York-i mintára hozta létre az Aquanauta divattervező csoport és Matheidesz Réka közgazdász-manager. Az alulról szerveződő, non-profit kezdeményezés az iparművészek számára kívánt fórumot biztosítani. A piacon ötvösök, grafikusok, textilesek, keramikusok, üvegesek, játékkészítők, virágkötők és cukrászok is helyet kaphatnak. A kiállítókat beküldött referencia anyagaik alapján a szervezők választják ki. Az április 22-i piacnak azonban különleges tematikája volt: a Föld Napján a WAMP a szokásos kiállítók mellé a recycling, vagyis az újrahasznosítás és a re-design jegyében hívott meg alkotókat az Erzsébet tér egykori buszpályaudvarára, a Gödör Klub lépcsője elé.


Sokáig azt gondoltam, a recyclingnak nagyanyám a legnagyobb mestere, aki tejeszacskóba bablevest, Bipes flakonba kovászosuborkát, teásdobozba almás pitét csomagol. De a hulladék iparosai lassan lekörözik a nagyit. Régen a múzeumok a szemétre dobták időszaki kiállításaik óriásmolinóit, ma már azonban leleményes ifjú iparművészek csapnak le Miró, Picasso vagy El Greco gigantikus hirdetéseire, hogy elnyűhetetlen táskát és pénztárcát varrjanak a legszebb részekből. És a lehasznált kerékpárok sem a roncstelepen vagy folyók fenekén végzik újabban: a megkopott bicikligumiból kígyóbőrt megszégyenítő öv, a rossz kerékagyból tetszetős mécsestartó, a meghajlott aluvázból jól szelelő hasispipa készül. De találni itt fülbevalót sörösdobozból, táskát bakelitlemezből, meg vasszoborrá kovácsolt kerti szerszámokat. A kedvencem mégis az a srác, aki már tíz éve gyűjti az oldschool számítógépeket, pár éve pedig eszébe ötlött, hogy a hulladékkal is lehetne valamit kezdeni, így vágott bele a klaviatúra-fülbevaló és -kitűző bizniszbe, mondanom sem kell, hatalmas sikerrel. Ezt nevezem re-designnak!



De ez itt mind üzlet, korunk divatos és hasznos eszméjével, a recyclinggal hímzett bőrbugyelláris. Az igazi népnevelés a Gödör előtti napsütötte placcon folyik, ahol a Cellux Csoport tart hulladékjátszóházat a gyerekeknek. Három iparművész és egy pszichológus ragadt össze azzal a céllal, hogy körülöttünk termelődő hulladékokat adva a gyerekek kezébe, beültessék a környezettudatosság bogarát a piciny fülekbe. Így lesz a régi újságok kivágott képeiből fantáziaállatokkal népesített sziget, a tejes dobozokból csillogó lovagi páncél, a PET-palackból varázsfülbevaló, játék közben pedig a gyerekek megtanulják, hogy nem a márka a fontos, szép dolgokat minimális anyagköltségen bárki tud magának csinálni. Aki pedig mesterfokra viszi a hulladékdesignt, az pár év múlva már fent árulhatja portékáját a többi iparművész között.  

 


Visszatérek a piacra. A hosszú vásársor nagyobbik felén a szokásos kiállítók standjai kaptak helyet. Az egyedi kalapokkal, táskákkal, ékszerekkel, használati-és dísztárgyakkal, funkciótlan csecsebecsékkel telepakolt asztalok között spanyol, olasz, francia és német nők csemegéznek, a közös nyelv pedig a design, amit Európában már igen jól beszélnek, csak mi nem vettük meg még a szótárat. Ha tudni akarjuk, hogyan beszélnek ma ezen a nyelven a fiatal magyar iparművészek, itt rendes kis design-Bábelbe csöppenhetünk. Ne a karácsonykor vagy augusztus 20-án megszokott utcai zsibvásárra gondoljunk, ahol mindenki ugyanazt a tízféle ajándék kacatot árulja. Itt minden művész vagy galériás egyedi portékával áll ki a standja mögé.

 


Ez egy más világ, mint akár pár lépéssel arrébb, az Andrássy úton, a Nyugatinál vagy a Váci utcában, ahol a csillogó kirakatok egyenruhákat, kényelmetlen bútorokat, hivalkodó ékszereket kínálnak (Tisztelet a kivételnek!). Az embernek az az érzése, ahogy sétál itt az asztalok között, mintha hosszú idő után először szólítaná néven valaki, mintha a szellemkastélyszerű Corvin áruház és a taszítóan lélektelen plázák vásárlóközönsége után végre neki is meg lenne a saját helye. Ezzel az érzéssel, úgy látszik, nem vagyok egyedül, újabban a WAMP-on 4-5 ezren is megfordulnak. Az egyik fotóművész-stand eladója így fogalmaz a vásárlóközönségről: – A magyarok éppúgy érdeklődőek, mint a külföldiek, de egy külföldinek sokkal nagyobb a vásárlóereje, hiszen tudja, hogy az ilyen színvonalú design-termékek külföldön jóval többe kerülnek. Nálunk sajnos még mindig luxuscikknek számít a design. A magyar vizuális kultúrának évtizedes lemaradásai vannak mondjuk a franciával vagy akár más kelet-európai országokéval szemben, de lassan talán kezdünk felzárkózni.

 


Ennek a felzárkózásnak legfőbb bizonyítéka, hogy délutánra már rendes kis vásárlósereg gyűlik össze a muzsikától és vásári forgatagtól hangos egykori buszpályaudvaron. Valaki csak erre tévedt és itt ragadt, de olyanok is vannak, akik céltudatosan érkeztek a vásárra, a Pucc négytagú divattervező-csapat elrajzolt plüssfigurái, a Cangira színes bringástáskái, a Forma Galéria szórakoztató hasztalanjai vagy épp a Zipbag „lebomló” zipzártáskái miatt.


 

A vásár bővelkedik remek ajándéktárgyakban, de mégis a legerősebb vonalat a „ruhások” képviselik. Az öttagú divattervező-csapat, a tavaly Formatervezői Díjat nyert Bodza is gazdag választékkal érkezett. Az öt lány, mint a legtöbb hasonló csoport, még az Iparművészeti Egyetemen állt össze, és azóta is jól kiegészítik egymást. – "Mindenki mást szeret csinálni a csapatban, hiszen mindannyian más-más egyéniségek vagyunk, és ettől a kínálatunk is színesedik" – magyarázza egyikük a csapatmunka előnyeit. A Bodza ruhái valóban különleges darabok, jól ötvözik a textiltervező, kötős és szitanyomásos technikákat. Más kérdés, hogy ma egy iparművésznek sem egyedül, sem csapatban nincs sok esélye a kiugrásra. – "Mindenki azt kérdezi tőlünk, van-e boltunk, ahol legközelebb vásárolhatna, de Budapesten ez szinte kivitelezhetetlen a magas bérletidíjak miatt. Ezért inkább, ha nyílik egy új iparművészbolt, oda próbálunk bejuttatni a ruháinkat" – vázolja a helyzetet az egyik Bodzás lány.

 


Márcsak ezért is fontos kezdeményezés a WAMP. A nap végén a vásár egyik főszervezőjét, Matheidesz Rékát kérdezem a piac fontosságáról: – A WAMP-ot azért hoztuk létre, mert úgy gondoljuk, hogy a szakmai szervezetek mellett szükség van alulról szerveződő kezdeményezésekre is, melyek támogatják a modern iparművészeket, és lehetőséget nyújtanak nekik a közös bemutatkozásra. A magyar iparművészek igazán nyitott szelleműek, csak nagyon elszórtan vannak jelen Magyarországon, és nincs egy olyan fórum, ahol közösen megmutathatnák magukat. Kezdeményezésünkkel közelebb akarjuk hozni az emberekhez a designt, mert úgy érezzük, hogy a legtöbb embernek megközelíthetetlen, távoli világnak tűnik csupán a modern iparművészet. Ezért olyan kiállítókat gyűjtünk össze, akik fiatalos, modern és innovatív darabokkal tudják képviselni a mai magyar iparművészetet. A következő lépés az, hogy több helyszínen is elindítsuk a WAMP-ot, később pedig külföldre, először is Brüsszelbe akarjuk eljuttatni a piacot, ahol a magyar design végre egységesen meg tud majd jelenni.

barabásd
2007.04.24
|
(6 kép)


Játék
Egy szép történetet, ami arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk van, mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megért minket és törődik velünk.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.