Kedvenc helyek

Björk: Volta

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (51)
(One Little Indian / Universal)

A 2001-es Vespertine album után fejezetzáró áttekintés következett Björk pályáján (Greatest Hits CD és DVD, Family Tree díszdoboz, The Live DVD Series stb.), azóta pedig olyan kísérleti anyagok jöttek, mint a Medúlla, illetve a Drawing Restraint 9 filmzene. Ezek után igen meglepő, hogy a Volta című új albumon az izlandi énekesnő egyik fő segédje az elmúlt év két legsikeresebb kommersz poplemezének (Nelly Furtado: Loose, Justin Timberlake: FutureSex/LoveSound) amerikai sztárproducere, Timbaland (lásd: Shock Value).
Úgy látszik, az 1997-ben megjelent Homogenic volt Björk utolsó albuma, amelyen csaknem az összes szám hallgató- és rádióbarátnak számított. A minimálelektronikát hárfával és kórussal gazdagító, intim és meleg hangulatú Vespertine-nel indult el, majd a szinte tejesen ének- és testhangokra épülő Medúllával folytatódott az a gyakorlat, hogy minden sorlemezre rákerült egy-két közönségcsalogató szerzemény, az album nagy része azonban kísérleti jelleget öltött. A Volta esetében a két beherangozó Timbaland-kollaboráció, az első kislemeznek és klipdalnak választott Earth Intruders, illetve a myspace-en közzétett Innocence egy elődeinél nyersebb, elektronikához visszatérő hangzásvilágra engedett következtetni. Ám ahogy Björktől megszokhattuk, ezúttal sem pontosan azt kapjuk, amit vártunk. 
 
A Volta bizonyos mértékig tényleg visszatér az elektronikus zenéhez (köszönhetően annak, hogy a Homogenic óta rendszeres alkotótársnak számító Mark Bellen kívül ezúttal az amerikai hiphop/R&B sztárproducer, Timbaland is besegít), emellett azonban komolyzenei és világzenei hatásokat is hasonló súllyal tartalmaz. Björk Debut című 1993-as lemezén már írt két dalt recsegő hangú szaxofonokra, az új albumon viszont a rézfúvósokat helyezi előtérbe (amiket a közelmúltban a kedvese, Matthew Barney által rendezett Drawing Restraint 9 című kísérleti film kísérleti zeneanyagához is használt). Ugyanakkor a hárfa egyik afrikai változatát, a 21 húros kora nevű pengetős hangszert is beemeli zenéjébe Toumani Diabaté segítségével, csakúgy, mint a Min Xiao-Fen által megszólaltatott pípa nevű - kobozra emlékeztető - kínai instrumentumot. 
 
A világzenei hatások előretörésével a dalok szövegvilága is megváltozott: míg a Medúllán csak egy sor reflektált a nagyvilág történéseire („menedékre van szükségem, ahol oltárt építhetek távol az Oszamáktól és Bush-októl”), addig a Voltán a politika, a globalizáció és a természeti katasztrófák témaköre is látványosan feltűnik. A Timbaland és a kongói Konono No 1 ütősegyüttes közreműködésével készített, menetelő Earth Intruders például az Indonéziában pusztító hatalmas tsunami és egy ezzel kapcsolatos álom élményeinek összefonódásából született meg, és a modern kori népvándorlást tárgyalja. Az öngyilkos bombamerénylőről szóló Hope című szám Toumani Diabaté virtuóz korajátékát fűzi Timbaland ritmusaira. A Mark Bell techno-punk-indusztriál zenei alapjára elkántált-elordított Declare Independence saját személyiségünk és függetlenségünk kialakítására és megőrzésére hív fel, miközben a Feröer-szigeteknek és Grönlandnak szánt konkrét üzenetnek, vagy akár antiglobalista kiáltványnak is felfogható (ennek a számnak rideg és kemény hangzása ugyanolyan váratlanul felbukkanó kakukktojás, mint a Homogenic albumon a szintén zajokból álló Pluto volt). 
 
A lemez további dalai már hétköznapibb témákat feszegetnek. A hajókürtök hangjaiból lassan kialakuló zenére egy 14 tagú izlandi női rézfúvós együttest majd elektronikát úsztató, szívbemarkolóan gyönyörű refrénű Wanderlust az örökös nyugtalanságot, az új élmények utáni kutatást énekli meg. A Timbaland szaggatott, nehézkes ritmusaira épülő Innocence a félelemmel foglalkozik. A Vespertine központi témájának választott szerelem a Voltán csupán két dalban tűnik fel: az I See Who You Are Mark Bell által programozott puhán csengő, ringatózó hangjain Min Xiao-Fen pípája szárnyal, a Sztalker című Tarkovszkij-filmből vett versre épülő Dull Flame Of Desire-ben pedig Björk az éteri hangú Antonyval (lásd: I Am A Bird Now) énekel duettet, kissé patetikus zenei környezetben. A szintén Anthony vokáljával díszített, klavikord kíséretű My Juvenile viszont szép és teljes lezárása az albumnak. 
 
Bár a Volta még mindig nem tér vissza igazán a popzenei berkekbe, a kevésbé vájt fülű hallgatók számára is sokkal könnyebben befogadható és megszerethető, mint például a Medúlla volt. 
 
 
Kovács Bori
2007.06.04
|


Játék
A szürrealista mozgalom legismertebb alkotóinak munkáival találkozhatunk a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán
A rossz költészet világnapja van, írj bátran te is egy verset és kínozd vele a barátaidat/üzletfeleidet! #rosszkolteszetvilagnapja #augusztus18 #badpoemday #douglasadams
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.