Élveztem azt a hatalmas felelősséget - Sarah Polley

Az igazán keményvonalas sorozatfigyelők a Váratlan utazás Sarájaként ismerhetik, az amerikai (pontosabban kanadai) függetlenfilmek szerelmesei azonban Egoyan (Eljövendő szép napok), Cronenberg (ExIstenZ) és Liman (Nyomás!) alkotásaiban fedezhették fel, arról nem is beszélve, hogy a sokak szerint Uma Thurmanra hasonlító 28 éves színésznő már kilencévesen játszott Terry Gilliam Münchausen-filmjében - méghozzá Uma Thurman oldalán! A rendezőként Egyre távolabb című filmjével a hazai mozikban ezen a héten bemutatkozó Sarah Polley-t egy magyar mobiltelefonon értük el, ugyanis jelenleg Budapest közelében forgatja a John Adams című minisorozatot.
- Az utóbbi években az a hír járta, hogy egy olyan 12 éves lányról szeretnél filmet forgatni, aki egy tévésorozatban játszik, az Egyre távolabb mégis egy idős pár elhaló, majd feléledő szerelméről szól. Miért ezt a témát választottad? 
 
- Körülbelül húszéves lehettem, amikor először találkoztam Alice Munro novellájával, és azóta érlelődött bennem a film gondolata. A történet hamar teljes filmmé állt össze, pontos szereposztással, ezért nem tétovázhattam sokáig: csak úgy tudtam tőle „megszabadulni”, ha egyszerűen megrendezem. A másik oka a választásomnak az lehetett, hogy első nagyjátékfilmként könnyebb adaptációt készíteni, mint önéletrajzi ihletésű történetet, mert jobban átlátom a történéseket, nem olyan bonyolult és sokrétű a kapcsolatom az anyaggal. 
 
- Ennek ellenére ebbe a filmbe is sikerült személyességet csempészned: a történet elején havas téli tájat látunk, és közismert, hogy te életedben először fagyban forgattál. 
 
- Ha belegondolok, a filmjeim 95%-a havas környezetben játszódik, ami különösen nagy kihívás mind a stábnak, mind a színészeknek, ezért most kimondottan örülök a klímabeli változásnak, amit a magyarországi forgatás jelent, bár meg kell jegyeznem, ilyen kánikulához még nem volt szerencsém. 
 
- Tapasztalt filmesként elégedett vagy a magyarországi forgatási körülményekkel? 
 
- Még csak néhány napot forgattam, és színészként az embernek mindig kevesebb rálátása van a folyamatokra, de a filmkészítői érzékem azt súgja, hogy minden a legnagyobb rendben megy, és a helyiek nagyon tudják a dolgukat. 
 
- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a színész nem a legfontosabb összetevője a filmnek, hanem szinte csupán asszisztál a rendező és a vágó munkájához. Ez az elmélet hasznosnak bizonyult most, amikor te ültél a rendezői székben? 
 
- Továbbra is vallom, hogy a színész szigorúan a rendezői vízió szolgálatában tevékenykedik, ugyanakkor nagyon tanulságos volt számomra az, hogy sok színészt a tágabb kép, a munka egésze is érdekelt, és elismerték a stáb többi tagjának erőfeszítéseit. Ez azért különösen fontos, mert a hollywoodi stúdiórendszerben elterjedt az a nézet, hogy a színész a legfontosabb kreatív résztvevő, és figyelmen kívül maradnak egyéb alkotók. Összességében tehát élveztem azt a hatalmas felelősséget, amit a rendezés jelent, ugyanakkor minden korábbinál jobban tiszteltem a színészeket, akik hihetetlen pluszt adtak ahhoz, amit írtam. 
 
- Ezek szerint nem értesz egyet Alfred Hitchcockkal, aki egyszer azt mondta, hogy a színészt nem kell instruálni, mert elég, ha a gázsi motiválja. 
 
- Ha-ha-ha (nevet)! Nem, úgy tűnik, ebből a szempontból sem vagyok egy hitchcocki rendező. 
 
- Kissé gonoszan azt lehet feltételezni, hogy azért dolgozol nagy rendezőkkel, mert tanulni szeretnél tőlük, azaz egyfajta agyelszívást végzel. Igaz ez? 
 
- Szerintem az embernek alapvetően minden munkát, minden filmes rendezést saját képére kell formálnia, de mostanában persze nagyon igaznak érzem azt, hogy tanulni szeretnék másoktól, és azzal dolgozom, akitől kaphatok valamit. Lenyűgöző számomra olyan rendezők közelében dolgoznom, akik nagyon jók azokon a területeken, amelyek igazán izgatnak engem. Az élők közül Terrence Malick, Ken Loach és Ingmar Bergman azok, akiktől a legszívesebben tanulnék. 
 
- Idén a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének tagja voltál. Hogyan tetszett Tarr Béla versenyfilmje, A londoni férfi? 
 
- Fontos kikötés, hogy a zsűri tagjaként nem mondhatom el a személyes véleményemet egyetlen versenyfilmről sem, így hát csak annyit nyilatkozhatok, hogy nagyon fontosnak és megnyugtatónak tartom, hogy léteznek még hozzá hasonló alkotók, akik kompromisszumok nélkül ragaszkodnak víziójukhoz. 
 
- Mit üzensz a magyar nézőknek? 
 
- Kérem őket, adjanak nekem tanácsokat azzal kapcsolatban, hogyan lehet túlélni ezt a kánikulát! 
 
 
csmozi
2007.06.28
|


Film premierek

Újra otthon

amerikai romantikus vígjáték, 97 perc, 2017

Terminátor 2. – Az ítélet napja 3D

amerikai-francia sci-fi, 137 perc, 1991

Kedi: Isztambul macskái

amerikai-török dokumentumfilm, 79 perc, 2016

Fantasztikus utazás Óz birodalmába

orosz animációs film, 90 perc, 2016

Amerikai bérgyilkos

amerikai akcióthriller, 111 perc, 2017

A halál 50 órája

amerikai háborús film, 167 perc, 1965
Játék
Thomas Webb (Callum Turner) jómódú család gyermeke, aki véletlenül megtudja, szülei házassága közel sem olyan idilli, mint képzelte: apja (Pierce Brosnan) egy fiatalabb nővel (Kate Beckinsale) csalja a feleségét.
Filmek a TV-ben
18:15
Monster Trucks - verdaszörnyek
amerikai-kanadai akcióvígjáték, 2016
18:15
Lesülve
görög-német romantikus vígjáték, 2016 (feliratos)
18:20
18:40
Harry és fia
amerikai filmdráma, 1984
18:50
Három szökevény
amerikai vígjáték, 1989
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.