Élveztem azt a hatalmas felelősséget - Sarah Polley

Az igazán keményvonalas sorozatfigyelők a Váratlan utazás Sarájaként ismerhetik, az amerikai (pontosabban kanadai) függetlenfilmek szerelmesei azonban Egoyan (Eljövendő szép napok), Cronenberg (ExIstenZ) és Liman (Nyomás!) alkotásaiban fedezhették fel, arról nem is beszélve, hogy a sokak szerint Uma Thurmanra hasonlító 28 éves színésznő már kilencévesen játszott Terry Gilliam Münchausen-filmjében - méghozzá Uma Thurman oldalán! A rendezőként Egyre távolabb című filmjével a hazai mozikban ezen a héten bemutatkozó Sarah Polley-t egy magyar mobiltelefonon értük el, ugyanis jelenleg Budapest közelében forgatja a John Adams című minisorozatot.
- Az utóbbi években az a hír járta, hogy egy olyan 12 éves lányról szeretnél filmet forgatni, aki egy tévésorozatban játszik, az Egyre távolabb mégis egy idős pár elhaló, majd feléledő szerelméről szól. Miért ezt a témát választottad? 
 
- Körülbelül húszéves lehettem, amikor először találkoztam Alice Munro novellájával, és azóta érlelődött bennem a film gondolata. A történet hamar teljes filmmé állt össze, pontos szereposztással, ezért nem tétovázhattam sokáig: csak úgy tudtam tőle „megszabadulni”, ha egyszerűen megrendezem. A másik oka a választásomnak az lehetett, hogy első nagyjátékfilmként könnyebb adaptációt készíteni, mint önéletrajzi ihletésű történetet, mert jobban átlátom a történéseket, nem olyan bonyolult és sokrétű a kapcsolatom az anyaggal. 
 
- Ennek ellenére ebbe a filmbe is sikerült személyességet csempészned: a történet elején havas téli tájat látunk, és közismert, hogy te életedben először fagyban forgattál. 
 
- Ha belegondolok, a filmjeim 95%-a havas környezetben játszódik, ami különösen nagy kihívás mind a stábnak, mind a színészeknek, ezért most kimondottan örülök a klímabeli változásnak, amit a magyarországi forgatás jelent, bár meg kell jegyeznem, ilyen kánikulához még nem volt szerencsém. 
 
- Tapasztalt filmesként elégedett vagy a magyarországi forgatási körülményekkel? 
 
- Még csak néhány napot forgattam, és színészként az embernek mindig kevesebb rálátása van a folyamatokra, de a filmkészítői érzékem azt súgja, hogy minden a legnagyobb rendben megy, és a helyiek nagyon tudják a dolgukat. 
 
- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a színész nem a legfontosabb összetevője a filmnek, hanem szinte csupán asszisztál a rendező és a vágó munkájához. Ez az elmélet hasznosnak bizonyult most, amikor te ültél a rendezői székben? 
 
- Továbbra is vallom, hogy a színész szigorúan a rendezői vízió szolgálatában tevékenykedik, ugyanakkor nagyon tanulságos volt számomra az, hogy sok színészt a tágabb kép, a munka egésze is érdekelt, és elismerték a stáb többi tagjának erőfeszítéseit. Ez azért különösen fontos, mert a hollywoodi stúdiórendszerben elterjedt az a nézet, hogy a színész a legfontosabb kreatív résztvevő, és figyelmen kívül maradnak egyéb alkotók. Összességében tehát élveztem azt a hatalmas felelősséget, amit a rendezés jelent, ugyanakkor minden korábbinál jobban tiszteltem a színészeket, akik hihetetlen pluszt adtak ahhoz, amit írtam. 
 
- Ezek szerint nem értesz egyet Alfred Hitchcockkal, aki egyszer azt mondta, hogy a színészt nem kell instruálni, mert elég, ha a gázsi motiválja. 
 
- Ha-ha-ha (nevet)! Nem, úgy tűnik, ebből a szempontból sem vagyok egy hitchcocki rendező. 
 
- Kissé gonoszan azt lehet feltételezni, hogy azért dolgozol nagy rendezőkkel, mert tanulni szeretnél tőlük, azaz egyfajta agyelszívást végzel. Igaz ez? 
 
- Szerintem az embernek alapvetően minden munkát, minden filmes rendezést saját képére kell formálnia, de mostanában persze nagyon igaznak érzem azt, hogy tanulni szeretnék másoktól, és azzal dolgozom, akitől kaphatok valamit. Lenyűgöző számomra olyan rendezők közelében dolgoznom, akik nagyon jók azokon a területeken, amelyek igazán izgatnak engem. Az élők közül Terrence Malick, Ken Loach és Ingmar Bergman azok, akiktől a legszívesebben tanulnék. 
 
- Idén a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének tagja voltál. Hogyan tetszett Tarr Béla versenyfilmje, A londoni férfi? 
 
- Fontos kikötés, hogy a zsűri tagjaként nem mondhatom el a személyes véleményemet egyetlen versenyfilmről sem, így hát csak annyit nyilatkozhatok, hogy nagyon fontosnak és megnyugtatónak tartom, hogy léteznek még hozzá hasonló alkotók, akik kompromisszumok nélkül ragaszkodnak víziójukhoz. 
 
- Mit üzensz a magyar nézőknek? 
 
- Kérem őket, adjanak nekem tanácsokat azzal kapcsolatban, hogyan lehet túlélni ezt a kánikulát! 
 
 
csmozi
2007.06.28
|


Film premierek

Élesítve

angol akcióthriller, 98 perc, 2017

Vuk

magyar animációs film, 76 perc, 1981

Transformers: Az utolsó lovag

amerikai sci-fi, 151 perc, 2017
Játék
Először érkezik Magyarországra a világszerte óriási sikerrel turnézó dél-afrikai Soweto Gospel Choir.
Filmek a TV-ben
18:20
Maggie terve
amerikai romantikus vígjáték, 2015
18:20
Mindenki megvan
amerikai vígjáték, 2009
18:25
Nosztalgia
olasz-szovjet filmdráma, 1983 (feliratos)
18:30
Erin Brockovich - Zűrös természet
amerikai filmdráma, 2000
18:35
Apádra ütök
amerikai vígjáték, 2000
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.