Kedvenc helyek

Ben Harper & The Innocent Criminals: Lifeline

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (6)
(Virgin / EMI)

A fekete, fehér és indián ősökkel egyaránt büszkélkedő karizmatikus amerikai dalszerző-gitáros-énekes, a Ben Harper a 2003-as Diamonds On The Inside-ig átlagosan két évente jelentkezett egy-egy új kiadvánnyal, de azóta minden évben előáll valami új anyaggal: a Blind Boys Of Alabama együttessel közös felvételei, a 2004-es There Will Be A Light album és a 2005-ös Live At The Apollo koncertanyag után 2006-ban a Both Sides Of The Gun című dupla lemezzel folytatta, és 2007-ben máris itt a Lifeline, melyet Innocent Criminals nevű kísérőzenekarával közös munkaként jegyez.
A Lifeline születése tulajdonképpen a véletlennek volt köszönhető. Harper már kezdte unni, hogy a koncertek előtti beállások során mindig ugyanazokat a régi dalokat játsszák, ehelyett azokat az alkalmakat jobbnak látta zenekari próbaként kihasználni a tarsolyban lévő új dalötletekhez. Mindez ahhoz vezetett, hogy kilenc hónapos turnézást követően a gitáros-énekes és kísérőzenészei bevonultak egy kicsi párizsi stúdióba, hogy rögzítsenek néhány dalt. A felvételek során azonban rádöbbentek arra, hogy ebből az alkalmi stúdiózásból akár egy egész album is születhet – és végül így is történt. A felvételt, keverést és minden egyebet beleszámítva egyetlen hét alatt sikerült a Lifeline-t elkészíteniük. Az együttes elmondása szerint az anyag nagy része elsőre lett feljátszva, utólagos polír, számítóképes trükkök és hasonlók nélkül, kizárólag régimódi, 16 sávos analóg technika használatával. 
 
A Lifeline némiképp különbözik Ben Harper eddigi munkáitól. Míg eddigi lemezeire – talán a Blind Boys Of Alabama együttessel közös gospel/blues albumát kivéve – a sokszínűség és számos stílus (rock, reggae, blues, funk, soul, folk, dzsessz stb.) keveredése volt jellemző, addig a mostani anyag egy rendkívül egységes és koncentrált, akusztikus dominanciájú soul album lett. Persze ezúttal is akad gospel, country és blues-rock, de itt a régimódi déli soul a fő vezérfonal. 
 
A lemez ügyes húzásként rögtön egy nagyon erős dallal, a Fight Outta You-val indul, mely különböző szempontokból közelíti meg a „soha ne add fel!” jelmondatot („mindig akad valaki, aki fiatalabb, akiben nagyobb az éhség, de ne hagyd, hogy ez kiölje belőled a harci szellemet” – énekli a 38. évében járó énekes). Egy ilyen szám egyetlen Harper-lemezről sem hiányozhat, de a legtöbb dal a szerelem naposabb és sötétebb oldalát járja körül. Kiemelkedő például az ízes – némiképp a Neil Young-féle Heart Of Goldot idéző – szájharmonikával kísért Fool For A Lonesome Train, az egyszerűen elbűvölő Having Wings, a zongora vitte Say You Will és a gitárosabb Put It On Me (az utóbbi két tempós darab azok közé dalok közé tartozik, ahol két vokalistanő is kíséri Harpert és zenekarát). 
 
A gitáros-énekesnek másfél évtizedes pályája alatt volt már olyan lemeze, mely Ben Harper & The Innocent Criminals név alatt jelent meg (az 1999-es Burn To Shine album és az azt 2001-ben követő Live From Mars koncertanyag), de ez az első, ahol az együttes tényleg aktívan kivette/kivehette részét a kreatív alkotómunkából, dalszerzésből és hangszerelésből is, és ez hallatszik is. Érződik, hogy a zenekar képességei csúcsán van, nagyon jó az összhang a zenészek között és Harper is úgy énekel, mint ezelőtt még soha. Ráadásul a védjegyévé vált Weissenborn gitárját is csak a végén, a zenekari darabok után, egyetlen instrumentális szólószám erejéig veszi elő, mielőtt az abból kinövő – szintén szólóban felvett – címadó dallal, a gyönyörűen fájdalmas Lifeline-nal lezárná a lemezt. Ezzel a nagyon kerek és kompakt albummal Ben Harper újból bebizonyította, hogy a mai zene színtér legnagyobbjai között van a helye. 
Oláh Péter
2007.09.10
|


Magic Sword: idahoi synthwave a Dürer Kertben ma este. @magicswordmusic @a38ship @durer_kert #synthwave #magicswordmusic #magicsword #zeneajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.