Kedvenc helyek

KT Tunstall: Drastic Fantastic

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (12)
(Relentless / EMI)

Az 1975-ös születésű, anyai ágon kínai származású edinburghi dalszerző-gitáros-énekesnő, KT Tunstall közel négymillió példányban elkelt Eye To The Telescope című 2004-es debütálásával több díjat is besöpört, azóta pedig sokat koncertezett, készített egy akusztikus villámlemezt (Acoustic Extravaganza – 2006), kollaborált néhány kollégájával (a hegedűs Sophie Solomonnal, Yukival, a japán énekesnővel, a Travis együtessel és Annie Lennoxszal), most pedig a Drastic Fantastic albummal próbálja meg túlszárnyalni eddigi sikereit.
A feladat nem tűnik könnyűnek, hiszen az Eye To The Telescope az utóbbi évek egyik legsikeresebb női lemeze volt, ráadásul a Drastic Fantastic kevesebb slágeres szerzeményt és összességében egy árnyalatnyival gyengébb dalokat tartalmaz. Persze még így is kiemelkedik abból a mezőnyből, amelyikbe szánták, azaz KT másodszorra is egy intelligens, jól megírt szerzeményeket rejtő rádióbarát poplemezt készített. Néhány remek részmegoldás, Tunstall számos ügyes strófája, valamint el-elszabaduló éneke azt súgja, hogy az énekesnő magától kicsit nyersebb, vadócosabb albumot adott volna ki kezei közül, viszont a polírozott, de még így sem túlöltöztetett megszólás egyértelművé teszi, hogy a biztosnak hitt receptnek is akadtak hívei a kiadásért felelős döntéshozók körében. A lemezen számos hangszert is megszólaltató Steve Osborne producer azonban öreg rókaként ezúttal is mindkét oldal igényeit ki tudta elégíteni.  
 
Drastic Fantastic tehát semmiképpen sem nevezhető drasztikusnak, továbbá KT énekstílusáról és dallamairól még mindig eszünkbe juthatnak más énekesnők (leginkább talán Suzanne Vega, ő is főleg a fülbemászó If Only és Funnyman című dalokban), viszont töltelékszám nem igen szerepel a korongon. A Little Favours című lendületes nyitódal, a már szinte védjegyesnek nevezhető tapsos ritmusú Hold On című első kislemezszám és a furamód kilencvenes évek eleji Lemonheads-felvételekre emlékeztető I Don’t Want You Now a példa a jól sikerült tempós darabokra, míg a kedvesen szentimentális, önreflektív White Bird és a végső döntés halogatásáról szóló Beauty Of Uncertainty a megkapó szerzeményekre jelentenek példát. A két csúcspont viszont tényleg fantasztikus: a Saving My Face minden bizonnyal slágerszám lesz („nézd a tekintetet az arcomon / attól ilyen, hogy túl sokáig voltam egy helyen”), a szépséges Someday Soon pedig aláhúzza a belső csend megtalálására irányuló vágyat, mely a lemez végére egyértelműen a fő témának bizonyul. 
Dömötör Endre
2007.10.01
|


Játék
Február 28-tól érkezik a magyar mozikba az Király Levente Piedone nyomában című portréfilmjének kibővített moziváltozata, amely az eddigi legátfogóbb portréfilm Bud Spencer életéről.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.