Önmagát keresgélő ember - Török Ferenc
Az ember, aki a csalamádés hamburgert bevezette a magyar filmtörténetbe; aki úgy mutat be szexuális aktust, hogy az „aktor” fenekére vonalkódot ragaszt; aki nem fél európai koprodukcióban filmet készíteni és Indiában forgatni. Török Ferenc a gimnázium és a vendéglátóipar után új világba vezeti be hűséges közönségét, és bizonyítja be, hogy a bróker is ember, bár csak ritkán mutatja. A rendezővel az Overnight kapcsán a nézőpontokról, az indiai kasztokról, és a nyugalomról beszélgettünk.
- A népnyelv szerint az eddigi három nagyjátékfilmed trilógiát képez: a Moszkva tér a rendszerváltás idejéről szól, a Szezon a változás veszteseiről, az Overnight pedig a győztesekről. Igaz ez a szigorú leosztás, vagy inkább mindegyik film a pillanatnyi lélekállapotodat tükrözi?
- Annyi biztos, hogy nem az én lélekállapotomról szólnak, mert az alatt a három év alatt, amíg egy filmem elkészül, jó pár lélekállapoton megyek keresztül. Ráadásul a film igazi „lélekállapotja” a vágószoba sötétjében dől el. A három film persze nyilvánvalóan összefügg, a tematika és a hozzáállásom is hasonló. Nem rendeztem közben például musicalt felkérésre, pedig ifjúkoromban azt gondoltam, simán beleférne az is, ehelyett újra ugyanabban az egoista történetben találtam magam. Mindegyik történet középpontjában egy identitászavaros, önmagát keresgélő ember áll, aki történetesen éppen Magyarországon lakik, és körülbelül annyi idős, mint mi, azaz a húszas-harmincas éveiben jár. Érdemes tehát ezt a három filmet egymáshoz hasonlítva nézni, mert így könnyebb megérteni mindazt, miről is próbáltam mindeddig beszélni. Egyébként ha már tematizálni kell őket, akkor én nem a rendszerváltáshoz viszonyítanám a történeteket, hanem térben vizsgálnám őket: a Moszkva tér egy családias pesti sztori, a Szezon már nagyobb, Alföld-Balaton-Budapest léptékben gondolkodik, az Overnight pedig messzebb merészkedik, hiszen Berlintől Indiáig jut a történet. Emelkedett tehát a nézőpont, ahogy az utóbbi tíz évben én is kicsit elemelkedtem a főiskola padjából. A Moszkva térhez képest a realizmus is távol került: a képek egyre stilizáltabbak, a közeg már-már szimbolikus.
- Nemcsak a nézőpont „magassága” változott azonban, hanem szerintem egyre szikárabb stílusban, egyre szigorúbb filmnyelven fogalmazol. Ez a komolyodás, netán az öregedés jele?
- Ez annak a jele, hogy egyre biztosabban nyúlok a kamerához, egyre pontosabban tudok fogalmazni. A film többi alkotójával együtt próbáljuk kizárni az esetlegességeket, igyekszünk díszlet, jelmez, kameramozgás és minden más tekintetében egyre tudatosabban gondolkodni. A brókervilág pedig eleve a felelősségről és a fegyelemről szól, tehát teljesen illeszkedik a szigorúbb gondolatmenetbe. Kevés szkepszis és önirónia szorult ezekbe a fiúkba, noha a tőzsde racionális alapokon nyugvó világa mindent összevetve teljesen irracionális rendszert képez, amihez sokszor úgy kell fohászkodni, mint mondjuk a jóistenhez vagy az időjáráshoz. Az Overnight előtt forgattam egy dokumentumfilmet e témában, amiben az egyik bróker srác elmondja, hogy mindennap templomba jár, és az árfolyamokért imádkozik. Ebből is látszik: nagyon izgalmas világ a tőzsde, rengeteget tanultam a brókerektől ezalatt a néhány év alatt.
- És India mennyire izgalmas világ? Élmény vagy rémálom volt ott forgatni?
- Indiai nagyon kemény hely. Elképesztő, hogy a kasztrendszer nyomai még mindig jelen vannak, pláne egy filmforgatáson. Az utcákon irtózatos a nyomorúság, ami a magyar stábból mindenkit megviselt, de a munka simán ment, a bollywoodi profik zseniálisan dolgoztak. Voltak persze furcsa pillanatok, emlékszem, az első forgatási napon odamentem a büféhez, kértem egy teát, mire odajött az indiai producer, és közölte velem, hogy én csak a másik pultból kérhetek bármit is, mert ha egy indiai színész észreveszi, hogy a statiszták büféjét használom, akkor nem fogadja el tőlem az instrukciót. Ennyi. Én persze lázadozhatnék a liberális európai elveimmel, de másnap leállna a forgatás. A filmezés persze itthon is nagyon hierarchikus műfaj, Popper tanár úr anno a főiskolán a hadsereghez és a kórházhoz hasonlította.
- Ha már ennél a hasonlatnál tartunk, te jó tábornok vagy főorvos vagy?
- Nemcsak a puska vagy a szike rémképe miatt nem vágyom ilyen szerepre, a státus miatt pláne nem. Vannak, akik tekintélyből vagy feszültségből dolgoznak, én nem tartozom közéjük: mindig nyugalomból rendezek. Forgatáson csak a csendes, nyugodt légkört bírom, és a demokratikus döntésekben hiszek, mindig kíváncsi vagyok a stábtagok gondolatára, szeretem, ha valaki hozzáad valamit a filmhez a saját ötletéből, tehetségéből. A rutin persze fontos, de nem minden.
A forgatás legnagyobb pillanatai leggyakrabban a vakvéletlen szülöttei, pont úgy, mint a tőzsdén.
- Annyi biztos, hogy nem az én lélekállapotomról szólnak, mert az alatt a három év alatt, amíg egy filmem elkészül, jó pár lélekállapoton megyek keresztül. Ráadásul a film igazi „lélekállapotja” a vágószoba sötétjében dől el. A három film persze nyilvánvalóan összefügg, a tematika és a hozzáállásom is hasonló. Nem rendeztem közben például musicalt felkérésre, pedig ifjúkoromban azt gondoltam, simán beleférne az is, ehelyett újra ugyanabban az egoista történetben találtam magam. Mindegyik történet középpontjában egy identitászavaros, önmagát keresgélő ember áll, aki történetesen éppen Magyarországon lakik, és körülbelül annyi idős, mint mi, azaz a húszas-harmincas éveiben jár. Érdemes tehát ezt a három filmet egymáshoz hasonlítva nézni, mert így könnyebb megérteni mindazt, miről is próbáltam mindeddig beszélni. Egyébként ha már tematizálni kell őket, akkor én nem a rendszerváltáshoz viszonyítanám a történeteket, hanem térben vizsgálnám őket: a Moszkva tér egy családias pesti sztori, a Szezon már nagyobb, Alföld-Balaton-Budapest léptékben gondolkodik, az Overnight pedig messzebb merészkedik, hiszen Berlintől Indiáig jut a történet. Emelkedett tehát a nézőpont, ahogy az utóbbi tíz évben én is kicsit elemelkedtem a főiskola padjából. A Moszkva térhez képest a realizmus is távol került: a képek egyre stilizáltabbak, a közeg már-már szimbolikus.
- Nemcsak a nézőpont „magassága” változott azonban, hanem szerintem egyre szikárabb stílusban, egyre szigorúbb filmnyelven fogalmazol. Ez a komolyodás, netán az öregedés jele?
- Ez annak a jele, hogy egyre biztosabban nyúlok a kamerához, egyre pontosabban tudok fogalmazni. A film többi alkotójával együtt próbáljuk kizárni az esetlegességeket, igyekszünk díszlet, jelmez, kameramozgás és minden más tekintetében egyre tudatosabban gondolkodni. A brókervilág pedig eleve a felelősségről és a fegyelemről szól, tehát teljesen illeszkedik a szigorúbb gondolatmenetbe. Kevés szkepszis és önirónia szorult ezekbe a fiúkba, noha a tőzsde racionális alapokon nyugvó világa mindent összevetve teljesen irracionális rendszert képez, amihez sokszor úgy kell fohászkodni, mint mondjuk a jóistenhez vagy az időjáráshoz. Az Overnight előtt forgattam egy dokumentumfilmet e témában, amiben az egyik bróker srác elmondja, hogy mindennap templomba jár, és az árfolyamokért imádkozik. Ebből is látszik: nagyon izgalmas világ a tőzsde, rengeteget tanultam a brókerektől ezalatt a néhány év alatt.
- És India mennyire izgalmas világ? Élmény vagy rémálom volt ott forgatni?
- Indiai nagyon kemény hely. Elképesztő, hogy a kasztrendszer nyomai még mindig jelen vannak, pláne egy filmforgatáson. Az utcákon irtózatos a nyomorúság, ami a magyar stábból mindenkit megviselt, de a munka simán ment, a bollywoodi profik zseniálisan dolgoztak. Voltak persze furcsa pillanatok, emlékszem, az első forgatási napon odamentem a büféhez, kértem egy teát, mire odajött az indiai producer, és közölte velem, hogy én csak a másik pultból kérhetek bármit is, mert ha egy indiai színész észreveszi, hogy a statiszták büféjét használom, akkor nem fogadja el tőlem az instrukciót. Ennyi. Én persze lázadozhatnék a liberális európai elveimmel, de másnap leállna a forgatás. A filmezés persze itthon is nagyon hierarchikus műfaj, Popper tanár úr anno a főiskolán a hadsereghez és a kórházhoz hasonlította.
- Ha már ennél a hasonlatnál tartunk, te jó tábornok vagy főorvos vagy?
- Nemcsak a puska vagy a szike rémképe miatt nem vágyom ilyen szerepre, a státus miatt pláne nem. Vannak, akik tekintélyből vagy feszültségből dolgoznak, én nem tartozom közéjük: mindig nyugalomból rendezek. Forgatáson csak a csendes, nyugodt légkört bírom, és a demokratikus döntésekben hiszek, mindig kíváncsi vagyok a stábtagok gondolatára, szeretem, ha valaki hozzáad valamit a filmhez a saját ötletéből, tehetségéből. A rutin persze fontos, de nem minden.
A forgatás legnagyobb pillanatai leggyakrabban a vakvéletlen szülöttei, pont úgy, mint a tőzsdén.
Film premierek
Játék
Molnár Ferenc Caramel 2005-ben, a Megasztár 2. szériájának győzteseként került a zenei köztudatba. 10 év elteltével sikere töretlen, a zenei és közélet kiemelt szereplője.
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek