Magyarország legnagyobb diafilmgyűjteményének tulajdonosa - Bíró Ferenc

- A diafilmgyűjtés nem gyerekeknek való? Mint a rágópapír vagy a gyufacímke?
- Bíró Ferenc: Erről a médiáról az ember első emlékei, ugye... gyerekkoriak. Én megragadtam ennél a műfajnál. Számomra is csak később derült ki, hogy ez valójában egy ismerethordozó eszköz volt a maga fénykorában.

Kapcsolódó cikkek

Igazán sok mindenre használták, ennek ellenére a mai napig a szülők, nagyszülők, fiatalok emlékezetében, mint gyerek médium marad meg, ami nem gond, hiszen ez is része a játékkultúrának. A XVII. századtól kezdve nagyon sokáig, az 1920-as évekig üvegre fényképeztek, ami akkoriban ugyanezt a műfajt jelentette. Azoknak egy része ma múzeumokban tekinthető meg. A gyűjtés emberi szenvedély, amit valamikor el kell kezdeni. Gyerekkoromban a diafilmek mellett én is gyűjtöttem gyufacímkét, képeslapot és papírszalvétát. Érdekes, hogy az érem- vagy a képeslapgyűjtés elfogadott dolog, a diafilmgyűjtés kevésbé, annak ellenére, hogy nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is vannak gyűjtemények, sőt van egy tudomány, mely ezt a műfajt a precinema tárgykörbe sorolja. Az én gyűjteményem elsősorban a film-diapozitívokra fókuszál. Az évek során egy érdemi teljességgel rendelkező gyűjtemény jött létre, ami azt jelenti, hogy a filmnyersanyagra fotografált anyagok szinte teljességgel megtalálhatóak nálam. Azt nem mondom, hogy minden megvan, de több mint 3000 filmem van, mely 150 000 képkockát is jelent. 
 
- Még mit gyűjt, ami a diafilmekhez kapcsolódik? 
 
- A kiegészítő anyagokat: korabeli szövegkönyveket, plakátokat, árjegyzékeket. Diavetítőkből is van egy elég szép kollekcióm, és a diázás eszközeiből is: maszkok, ragasztóanyagok, egyéb kellékek. Szinte minden olyan diavetítő megvan, ami kisméretű, tehát a vertikális diafilm vetítésére alkalmas jószág. Ezen kívül az összes olyan változatból van 1-1 példányom, mely Magyarországon előfordult. Vagy itt gyártották, vagy behozták az országba, tehát kereskedelmi forgalomba került. A legrégibb diavetítőm a XIX. század vége-XX. század elejéről való. A technikai eszköz nem sokat változott. Az igazi fénykora az 50-es évek első felétől a 80-as évek végéig tartott, de a mai napig van diavetítő-forgalmazás. 
 
- 5 évesen 5 filmet kapott a szüleitől.  
 
- Mind a mai napig megvannak. Az egyik a Hófehérke, a másik kettő a két kedvenc állatmesém, A pórul járt róka és az Egy kis borz története. Az 55-ös korcsolya-világbajnokságról vettek maguknak egy filmet a szüleim, illetve a budapesti állatkertről. Az első három igazi mesefilm, az utóbbi kettőről ma azt mondanák, hogy klasszikus ismeretterjesztő film. 
 
- A hűtlen kutya kalandjai Ugatóniában című diafilm miről szól? 
 
- Az már egy felnőtt szerzeményem, bár a film 57-ben készült, amikor én 7 éves voltam. Nem nagy példányszámban jelenhetett meg, pedig nagyon érdekes témát dolgoz föl, az 56-os forradalom utáni úgynevezett disszidálások történetét. A hűtlen kutya elmegy a mi országunkból, majd visszatér. Politikai agitka volt, ami a szocialista rendszer mellett tette le a voksát, de érdekes módon meseként, teljesen épkézláb történettel. 
 
- Hogyan rendszerezi a gyűjteményét? 
 
- A bibliográfiai leírás szerinti katalógusban megtalálhatóak azok az elemek, melyek a könyvtári, filmtári feldolgozáshoz szükségesek. Szerzők, közreműködők, terjedelem, hány kockából áll, illetve, hogy szövegkönyv, hangkazetta vagy régebben hanglemez társult-e a filmhez. 
 
- A diafilmnek milyen műfajai vannak? 
 
Technikailag két formáról beszélhetünk a film-diapozitívnál. Egyrészt létezik a tekercses diafilm, az Edison-féle képméret, és a Leica fényképezőgépből ismert formátum. Ez a második, egy kicsit nagyobb méretű, ez alkalmas igazán arra, hogy az ember bekeretezze az 5x5 cm-es hagyományos diakeretbe vagy üvegek közé. A műfaj tartalmi kérdés. 
 
A legismertebbek a mesefilmek, bár ezek a filmek a gyűjteménynek durván az egyharmadát sem érik el. Ezen kívül vannak az oktató és ismeretetterjesztő munkák, melyek főleg az iskolai oktatáshoz készültek. Ezeket nagyobbacska gyerekek vagy felnőttek használták. 
 
Igen jelentős állományrész az, amit utólag úgy neveztünk el, hogy politikai agitáció. Ez azt jelenti, hogy abban a rendszerben, mikor fénykorát élte, akkor fölhasználták TSZCS-tagtoborzástól kezdve, a Néphadseregen belüli nevelésen át, minden akkori agitációs témában. Ez is tovább bontható fotós vagy rajzolt anyagra, grafikus által készített politikai mesére, ami szintén egy önkényes, utólagos meghatározása ennek a műfajnak. 
 
- Hogyan lehet egy diafilm hangos? 
 
- Az 50-es évektől a hanglemezgyártásban készítettek mesehanglemezeket is. Ezek általában rövid, 8-10 perces mesék voltak. Ha volt diaváltozatuk, akkor a kettőt együtt lehetett használni. Elindították a hanglemezt, és közben vetítették a filmet. A hanglemezgyártó első prózai fölvétele, a Derék Jankó szerencséje című diafilmhez készült hanglemez volt. 
 
- Minden filmjét látta? 
 
- Egyszer biztos, hogy láttam. A minimum, hogy kitekertem és megnéztem, mint tekercset, de valójában a népszerűbbeket többször megnéztem, sőt 500 címet be is szkenneltem részben CD- ROM-ba, de láthatóak filmek a honlapomon is. Bizonyos filmeket csak több tekercsből lehetett rekonstruálni. Többször meg kellett nézzem a filmeket ahhoz, hogy elektronikus médián is láthassák. Ha jól tudom, négy honlap foglalkozik diafilmekkel. (Öt, ha beleveszem a Diafilmgyártó Kft. jogutódját, melynek van egy - a nívósabbak közül való - kereskedelmi honlapja.) Az én honlapom a diafilmmuzeum.hu, a diafilm történetét mutatja be, a vetítőteremben pedig, 190 filmet nézhetnek meg teljes terjedelemben. Van ennek a honlapnak egy kis mellékhajtása vagy mutációja, az irodalmikepek.hu, mely a magyar irodalom történetéről szóló diafilmekkel és adaptációkkal foglalkozik. Ez egy 50 évvel ezelőtti iskolai oktatási kánont mutat be, de - ha az ikonográfiai részét nézzük - a mai napig használható. Ezen kívül van még két gyerekhonlap, melyek rendszeresen mutatnak be diafilmeket. Az egyik az olvasnijó, a másik pedig, az egyszervolt. Ezek azok a népszerűbb honlapok, ahol a gyűjteményemből válogatott anyagok megtalálhatóak. 
 
- A munkája összefügg a diafilmmel? 
 
- Az eredeti szakképzettségem kicsit összefügg vele, mert könyvtáros vagyok, és a fénykorban, a könyvtárakban mindenütt volt diafilm. A mindennapi munkám kicsit másfele vitt, az önkormányzatnál dolgozom, az oktatási osztályon vagyok előadó. Tehát össze is függ, meg nem is. Engem mindig érdekelt a diafilm. Amit ebben a műfajban, érdeklődésben és kutatásban el lehetett érni, az az én nevemhez fűződik. Ebből írtam a szakdolgozatomat - kétszer is. Először, mikor könyvtárosként végeztem, akkor egy bibliográfia erejéig, másodszor pedig a tanügyigazgatáson, ahol leírtam azokat az elképzeléseimet, melyeket később a honlapokon valósítottam meg. 
 
- Az Ön gyerekei diafilmeken nőttek föl? 
 
- Az egyik fiam 28 éves, a másik 19. Mind a kettő szerette gyerekkorában, sőt a téve helyett mindig diafilmet nézegettünk. 
 
- A gyerekeit „megfertőzte” ezzel annyira, hogy tovább folytatják a gyűjtést? 
 
- Annyira nem, bár az idősebbik fiam a kiállítások és bemutatók szervezésében aktívan közreműködik. Egyik gyerekről sem gondolnám, hogy folytatja a gyűjtést, de azért nem mennek el a dolog mellett szótlanul. Ha valamit látnak vagy hallanak, rögtön értesítenek. 
 
- Van felnőtteknek szóló diafilmmese? 
 
- Igen. Szórakoztató jellegű összeállításokat szoktunk rendezni. A fiamnak van egy színházi társulata. Rendezett egy darabot Ütközet a krumpliföldön címmel, ami sokszor ment, legalább 70-szer játszották. 2000 táján a Merlin Színházzal közösen volt egy több mint fél évig működő diaklubunk, ahol minden hónapban 4-5 filmet vetítettünk, kimondottan felnőtteknek. 
 
- Milyen kiállításokat rendezett? 

- Több kisebb és nagyobb bemutatónk volt már. 9 évvel ezelőtt a Nyílt Társadalmi Archívumban volt egy nagy kiállítás, mely először dolgozta fel ezt a műfajt a maga teljes terjedelmében. A politikai műfaji meghatározások alapvetéseit is akkor tettük le, mely nem tudományos, mégis próbál valami kis rendszert teremteni a filmek sokaságában. 2004-ben a Diafilmgyártó Vállalat 50 éves évfordulóját az Örökmozgóban tartottuk. Idén ősszel is tervezek egy vetítéssel egybekötött és a technikai eszközöket is bemutató kiállítást, ami majd az Őszi Fesztiválhoz kapcsolódna. Mindig kell valami rendezvény ahhoz, hogy az érdeklődést ébren tartsuk. 
 
- Tud valakivel csereberélni? 
 
- Tudok, mert van egy-két gyűjtő. Nagyon sokan az én hatásomra kezdtek el gyűjteni. Én is szorgalmasan járom a bolhapiacokat. Ha egy ismerősöm telefonál, hogy nyomára akadt 10-20 filmnek, akkor én azokat megnézem, mazsolázom belőlük. Mindig találok olyan kiadást vagy olyan címet, melyet nem ismertem előtte. 
 
- Mennyibe kerül a bolhapiacon egy film? 
 
- Változó. 100 forinttól elmegy1000-ig, ami nagyjából reális ár, mert egy új film is ennyibe kerül. A Libri Könyvesbolt hálózatában és játékboltokban is lehet kapni. Nem hal ki a műfaj, mert új, modern vetítőket is lehet venni. 
 
- Van olyan film, melyre már régóta vadászik? 
 
- Vannak ilyenek. 1955-ben megjelent a Mese a halászról és a halról című diafilm, amelynek a színes kópiája eltűnt. Azt egyszer nagyon szeretném megtalálni. Egy régi, szakadt, hiányos példány is megtenné, mert az is jobb, mint a semmi. Legalább valami fogalmunk lenne az eredeti műről. Ha az ember türelmesen vár, akkor előbb-utóbb szinte minden fölbukkan... 
 
- Mikor nézett meg utoljára diafilmet? 
 
- A Múzeumok Éjszakáján vendégségben jártam a Nyílt Társadalom Archívumban, ahol látható egy kiállítás a műanyagról, és az abból készült technikai eszközökről. Ehhez kapcsolódva aznap éjszakára az összes műanyagból készült dianézőt, diavetítőt elvittük és levetítettük A mindenütt műanyag című filmet, mely a műanyaggyártás nagyszerűségét ecsetelte a 60-as években. 
 
- Melyik film a nagy kincse, kedvence? 
 
- Tartalmilag vannak érdekes dolgok, például a már említett Hűtlen kutya kalandjai, mert érdekes korszakban született, de mint diafilm nincs extra érdekessége. Azok a filmek nagyon érdekesek, melyekre tavaly tettem szert. A Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyárnak is volt diafilmgyártása. Ezek a diafilmek, az akkor készült pergő oktatófilmek diaváltozatai voltak, azért, hogy a pedagógus meg tudja állítani a filmet, és megmagyarázhassa, amit a képen látnak. Elkezdtem ez után kutatni és kiderült, hogy komoly polemizálás folyt a pedagógusok között arról, hogy mozogjon vagy megálljon a film, hogy megállítsák-e a 16-os vagy 35-ös vetítőképet, vagy pedig diafilmet használjanak. Több korabeli cikket is olvastam erről. Ennek az egyik materializálódott változata az, hogy valóban láthatóak ezek a diafilmek. 
 
- Mennyire népszerű ma az emberek körében a diafilm? 
 
- Érdekes módon, ahhoz képest, hogy tulajdonképpen ez már egy elvirágzott műfaj - a reneszánszát éli. Évente kb. 120 000 diafilmet jelentet meg a Diafilmgyártó Kft. Ezek felújítások, melyek technikai kivitelezésében néha én is közreműködöm. Ha hiányzik az eredeti képanyagból egy-két kocka, akkor annak a beszkennelésével, följavításával előállítható a teljes diafilm. Egyébként ez a műfaj nagyon közel áll a képeskönyvhöz és a képregényhez. A fiatalabb grafikusnemzedékből, akik nemrég végeztek a főiskolán, többen is vállalták, hogy diafilmeket készítenek. Gondos Mária például ebből készítette a szakdolgozatát. Kiadott diafilm is készült az egyik meséjéből. 
 
- Mit adott Önnek ez a szenvedély, mihez juttatta? 
 
- Egyrészt a gyűjtés szenvedélyéhez, ami olyasmi lehet, mint a vadászat. Másrészt, óriási élményt jelentett, egy olyan korszakban, amikor a televízió, a rádió, a számítógép még gyerekcipőben jártak. Harmadsorban - felnőtt fejjel - kultúrtörténeti, politikai, történelmi tudásra is szert tehet az ember. Mondok egy érdekes és a választ megvilágító példát. Készült egy diafilm, Az ókor 7 csodája címmel. Reméljük, mindenki tudja, hogy melyek ezek. Szentkirályi Zoltán neves építészettörténész készített róluk egy diafilmet. Idáig nincs is semmi baj. Van egy kép, amely bemutatja a Kheopsz-piramist. A szöveget nem tudom szó szerint idézni, de a tartalmát, a lényegét igen: a piramis alapterülete ötször akkora, mint a moszkvai Vörös tér. Ezzel a szerző eleget tett a korabeli politikának, bár a képről azt nem lehet megállapítani, hogy mi mekkora. Fából vaskarika, de ilyesmiket csak felnőtt fejjel fedezünk föl. 
 
- Mit gondol azokról, akik gyűjtenek valamit? Milyen emberek? 
 
- Azt gondolom... hogy bizonyos értelemben megszállottak. Nem ítélem el a gyűjtőket. Úgy érzem, hogy ez is a kultúránk egy része. Mindenki, aki valamit gyűjt, az csak az ismereteit bővítheti, ezért pozitív szenvedélynek tartom. 
 
Ozsda
2007.10.09
|


Film premierek

A hőlégballon

német történelmi dráma, 120 perc, 2018

Anyák napja

francia vígdráma, 101 perc, 2018

Bosszúállók: Végjáték

amerikai akciófilm, 181 perc, 2019

Sarkvidék

izlandi kalandfilm, 98 perc, 2018
Játék
A Still Corners olyan mozis élményeket piszkál fel bennünk, mint amilyeneket Morricone filmkockái alatt élhetünk át.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.