Beszélő dobozok - Varga „Rádiós” László, rádiógyűjtő

Az ötvenes évek elején, mikor általás iskolás voltam, egy este édesapám hazaállított egy cipősdobozzal és egy földgömbbel. Kiborítottuk a dobozt, ami dugig volt pecsételt bélyegekkel: „Kisfiam, mindegyik bélyeg más-más országból való. Keresd meg a helyüket a földgömbön!”A bélyegeken festmények, tájak, emberek voltak. Például az iráni sah, az angol királynő. Így tudtam meg, hogy a kormányzónk Horthy Miklós. Én abban az időszakban csak egy kopasz bácsit ismertem... Na, így kezdtem el bélyeget gyűjteni.
- Akkor már volt otthon rádió? 
 
- A bélyeg után rögtön következett a gyufacímke. 1959-ben Dorogon megalakult a Ki mit gyűjt Klub. Onnan postatiszta sorokat lehetett beszerezni, melyek persze később visszaköszöntek a gyufaskatulyákon. A címkékkel már csereberéltem. Ekkor kezdtem el bokrokba mászkálni, ahol az eldobott gyufásdobozokat szedtem össze, otthon pedig leáztattam róluk a címkéket. 
 
- Rádiójuk ekkor már volt otthon? 
 
- Hogyne! Hetedikes lehettem, mikor tönkretettem az Orion rádiót. Benyomtam a varázsszemet, ami beesett. Ki kellett hívni a rádiószerelő bácsit, aki miután levette a hátlapot, nagyon csúnyán nézett rám. Én közben meg belenéztem a rádióba... és megláttam a csodát! Millió kis alkatrész, drót, vezeték, alumínium, világító csövek... abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem mozdonyvezető, hanem rádiószerelő leszek! A szüleim nem örültek neki. Nem számított. A Kandó Kálmán Híradásügyi Technikumba jelentkeztem. 
 
- Ekkor hány rádiója ...? 
 
- Nem a darabszám a fontos. Bármilyen gyűjtőnél helytelen megközelítés az, hogy hány darab zseblámpája, ácsceruzája vagy radírja van. A helyes kérdés, hogy „van-e olyan bélyege, vagy olyan söröscímkéje, amelyiket kiemelten szereti”? Nehezen tudják megmondani. A gyűjtő mindegyik darabot szereti. A lényeg az adott tárgy iránti szeretet, a kutatási és a megszerzési vágy. A legfontosabb: megszerezni valamit és azt a gyűjteményemben tudni. Ez csodálatos érzés. Miután megszerzem a rádiót, egy kicsit lecsillapodom. A következő izgalom akkor jön, mikor megszólaltatom. Azt szeretném, hogy szólaljon meg ez a beszélő doboz! Öt évvel ezelőtt Jászberényben már bemutattam a Beszélő dobozok című kiállításomat. Most a város vezetésétől megkaptam 3 hónapra ezt a múzeumot, Kispesten a Nagy Balogh János Kiállítótermet, ahol újra bemutathatom a gyűjteményemet. Nagy megtiszteltetés. Ez igazi elismerése egy gyűjtőnek. Itt idézném Ráday Mihályt - aki részt vett a kiállítás megnyitóján -, hogy „a gyűjtők többsége nem normális”. Most nem azokra gondolok, akik fölvásárolják a régiségeket, hogy majd drágábban eladják, hanem azokra, akik saját szabadidejükben, a megtakarított pénzükből - sok esetben túllépve a lehetőségeiken, csak hogy megszerezzen valamit - gyarapítják a gyűjteményüket, pucolgatják, csókolgatják. Mindezt miért? Hogy unokáink is láthassák azokat a tárgyakat, melyeket ő valaha felkutatott, rendszerezett, megőrzött. Ha egy adott témából már van 5-6 tárgy, akkor az ember elkezd keresni. Utánanéz, hogy: mi van még? És ez jó. Mert foglalkozik valamivel, leköti magát a gyűjteménye gyarapításával, szórakoztatja, elgondolkoztatja. Szerintem a munkahelyén is többet ér az olyan ember, aki tudja, hogy otthon várja valami. Vagy valakik. És ezek a tárgyak. 
 
- Hány ház ára van eddig a gyűjteményében? 
 
- Egy gyűjtő soha nem fogja megmondani, hogy mennyit ér a gyűjteménye. 
 
- Másként kérdezem. Egy ilyen gyűjtemény létrehozása költséges ...? 
 
- ...a Balkánon teljesen természetes kérdés - sajnos -, hogy mennyit keresel, és amid van, annak mi az értéke és milyen régi? Hogy miért nem foglalkozik ezzel a gyűjtő? Mert számára így nincs értéke. 
 
- Mi alapján történik a csere? Alkudoznak? 
 
- A csere egyszerű dolog, azt már a föníciaiak előtt is kitalálták. Én adok egy rádiót, és te is egyet. Pont. Ilyen esetben nincs szó értékről, esetleg különbözetről, arról, hogy a sikeres csere után ki fizeti a sört. A rádió most már érték, olyan, mint a bútor. Mára keresett cikké vált, a fiatalság számára: retro. Főleg, hogy terjed az internetes rádió, ahol a médiaszakemberek elképesztő távlatokban gondolkodnak. Néhány év múlva nem lesz jelentősége a rádiókészüléknek. Sajnos kimarad az életünkből az, ami az apámat, anyámat meg engem olyanná tett, amilyen most vagyok. Akinek volt otthon készüléke, az szaladt haza, hogy meghallgassa a rádiójáték következő részét. Ma már nincs is rádiójáték! Akkoriban fölolvasott egy színész egy regényt. Ma már nem is olvasnak a fiatalok! A rádió hozzátartozott a mindennapjainkhoz. Ha nyugalmat akartam, akkor lekapcsoltam a lakásban minden villanyt, és a hangulatomnak megfelelő zenét kerestem. Sejtelmes fényt adott a zölden hunyorgó varázsszem. A rádióhullámok döntötték el az I. és II. világháború sorsát. A hírszerzés többet ért, mint akármennyi tank vagy repülő. Az ostromnál mindenki a BBC-t hallgatta. Színház, zongora, rádió - az én fiatalkoromban ez volt. És milyen jó volt abban a békevilágban! A rádiógyűjtés hiányt pótol. Nem az a lényeg, hogy egyel több vagy kevesebb készülékem van. 
 
- Az itt kiállított rádiók működnek? 
 
- Nem mindegyik. Egy 70 éves készülékben már minden elöregedett. Itt a legrégebbi gép egy 1928-as ládarádió, de az nem magyar, hanem Philips. ‘27-ből van egy detektoros vevő, ami gyári. Közkedvelt keresztrejtvénykérdés: rádiómárka 3 betű? 
 
- Áöí..?  
 
- Oppá! Nem tudja. EKA! Engel Károlynak volt egy laboratóriuma. Nagyon keresett kis rádióik voltak, 1934-ben kezdték el gyártani őket. 
 
- Rádiószerelő lett és ... 
 
- ...az lettem, és rögtön a Kandó elvégzése után kiváltottam az ipart. A gyűjtés nem a készülékek megszerzésével indult el, hanem az alkatrészekével. ‘65-ben különböző inkurrens áruk jelentek meg az ezermesterboltokban. Egyre több megmaradt alkatrész. Én azokat kezdtem el gyűjteni: elektroncsöveket, ellenállásokat, kondenzátorokat, forgatógombokat. Kiváltottam az ipart, mestervizsgát tettem, rádió-tévészerelő mester lett belőlem. Ennek 40 éve... Ennyi idő alatt rengeteg készüléket javítottam, nagyon sok emberrel találkoztam. Kontaktusteremtésre ez remek munka: „Varga úr, maga rádiókat javít, van nekünk egy a padláson, nézze már meg, mi úgy is kidobnánk lomtalanításkor vagy a padlás beépítésénél.” Így kezdődött. Hipp-hopp, észre se vettem és 40-50 gép volt otthon. Aztán elkezdődött a kutatás. Ha láttam valakinél egy rádiót, utánanéztem. Hogy lehet, hogy az övé szebb, és egyáltalán nekem miért nincs olyan?!? Kiderült, hogy az egyik készülékből ezret gyártottak, a másikból 15 ezret, de a harmadikból csak 500 darabos a széria ment le! Elkezdődött az utánajárás. Bizonyos fokig a rádiók gyártási száma meghatározta az értékét is. Visszatértünk az értékre... bizony, vannak olyan rádiók, melyek nagyon ritkák. A rádiók királya az Orion 299, amiből 28 darab készült. Horthy Miklósnak is ilyen készüléke volt. Ma ez „tudja” a két és fél millió forintot, pedig nem is olyan régi rádió, 1942-es. Egy hatalmas zeneszekrény. Egyedileg készítették, attól függően, hogy milyen bútorba tették. Szerintem a zeneszekrényekre újra lesz igény. Ma mikor lomtalanításkor meglátok egy rádiót vagy televíziót legszívesebben beraknám az autóba, de már otthon nincs helyem! Van egy tündéri feleségem, de ő is csak egy bizonyos határig enged az udvarba. Vérzik a szívem az utcán, mert tudom, hogy perceken belül megérkezik valaki, ripityára veri azt a terméket, ami több ember munkája alapján készült, csak azért, hogy 30 deka vörösrezet és 15 deka alumíniumot kitépjen belőle... 
 
- Előfordult, hogy megszorult és el kellett adnia valamit a gyűjteményéből? 
 
- Nem. Az általában 60 év fölött történik meg. A gyűjtő az utolsó pillanatig ragaszkodik a gyűjteményéhez. Ismertem valakit, aki 70 évesen - komoly orvosi beavatkozás miatt - hozzá kellett nyúljon féltve őrzött papírpénzgyűjteményéhez. Én segédkeztem az értékesítésnél. 
 
A gyűjtő lelki világa nagyon érdekes. Sokan tudják, hogy a saját gyerekük lenézik őket: „hülye vagy te, fater!” - mondják. Az én fiam nemrég kezdett el régi fémjátékokat gyűjteni. Hogy mit fog csinálni az én pár száz darab rádiómmal?! Nem tudom... Nekem még van hátra 20 aktív évem, én addig folytatom. Most a 60. születésnapomon megkérdezték, hogy mik a terveim? Hát, vannak! Szerintem még 10 évem van arra, hogy bábáskodjam a Magyar Rádió Múzeum megnyitásán. A múzeumi ranghoz nagyon sok mindent kell teljesíteni. Én a magángyűjteményemmel, csak úgy lehetek Rádió Múzeum, ha a gyűjtemény feléről lemondok a magyar állam javára! Csak a másik felét örökölheti a jogutódom... Félő, hogy a monopol jog miatt a gyűjtemények eltűnnek Magyarországon. 
 
- Akkor mi lesz a sorsuk? 
 
- Közintézmények teszik rá a kezüket. Ez rendben van. Kihalásos sorrendben a közintézmények így jutnak komoly gyűjteményekhez, amit aztán közkinccsé tesznek. Ezzel nem is lenne baj. A baj az, hogy szelektálják a gyűjteményt és nagyon sok dolgot, amit annak idején a gyűjtő félretett, kidobják, mert számukra értéktelen. Nem értenek hozzá, azt mondják, hogy ez nem is ide való, pedig DE! A gyűjtő pontosan tudja, hogy melyik alkatrésznek a fejlettebb változata. 
 
- Emlékszik, hogy melyik rádió hogyan került Önhöz? 
 
- Persze. Majdnem mindegyik rádió megszerzésének érdekes a története. Például: otthon olvasok, csörög a telefon, egy barátom hív. Valahol Balaton környékén nyaralt, és az üdülőben a szekrény tetején volt egy rádió. Lefotózta, majd elküldte e-mailben. Erre jó az internet. Megnéztem és azonnal válaszoltam: kell! Mennyit kell fizetni érte? Mondja: „odaadják ingyen, hozzam el?” „Ííígen?!” Egy ládarádió, Philips 7. Maga a csoda!!! 
 
- Ilyenkor elárulja az illetőnek, hogy a rádió mennyire értékes? 
 
- A végén. Hogy szerintem ez „tud” harmincezer forintot. Ilyenkor jelképes összegért, de mindig meg kell venni. Ez nagyon fontos. A jó barátság alapja a pontos elszámolás. Ha adott valami, ami az én gyűjteményembe illeszkedik, akkor azt meg kell venni! Az sose jó, hogy majd én viszonzom valamivel. Ezt szegény édesapámtól tanultam: „Soha ne fogadj el ajándékot barátoktól.” Idegenektől elfogadható... 
 
- A pénz beválható sörre? 

- Nem, a barátokkal el kell számolni. A sör jó példa, mert... sört már 10 éve nem iszom... Nem tudtam elviselni, hogy amit megittam vagy eldohányoztam, azt a pénzt ne a készülékekre költsem. Minden gyűjtőnek azt mondom, hogy hagyja abba a cigit, mert a tárgyakra, melyek ott vannak fölhalmozva a picike szobájában - már az ágya is csak egy szűk sávban közelíthető meg - rárakódik a cigaretta füstje. Annál szörnyűbbet, mint hogy azt minden évben le kell takarítani... szokjanak le a gyűjtők. Ők ne dohányozzanak, gyűjtsenek! 
 
- Hogy jut hozzá a készülékekhez? Szólnak, hogy láttak valamit, elviheti a padlásról, és...? 
 
- Minden hétvégén kinn vagyok az Ecserin. Több mint 40 éve. Én még emlékszem arra, amikor az Ecseri valóban az Ecseri úton volt, egész pontosan 1964 novemberéig. ‘65-ben végeztem a Kandóban. Utána költözött át a piac a Nagykőrösi útra, ennek ellenére a mai napig Ecserinek hívják. Akkor egész más világ volt! Fillérekért lehetett rádiókat kapni. Ma már komoly pénzt kérnek érte. 1000 forint alatt nincs készülék. 3-4000 ezer forintért adják őket. Kettő, de inkább három rádióból lehet egyet összeszerelni. Ha az ember ugyanabból a típusból beszerez hármat, mondjuk Orion ÁM 205-öt, akkor az egyiknek a gombja jó, a másiknak a hátlapja, a harmadiknak a trafója van épségben, vagy a bakelitház nem repedt. Akkor 10 000 forintból megszólal egy gép. 
 
- Melyik rádiójára a legbüszkébb? Melyik a legkedvesebb darab? 
 
- A sajátom. 1967 körül jutott eszembe, hogy talán össze lehetne szerelni egy rádiót úgy, hogy ne kelljen forrasztani. A tranzisztortechnikában azért az komoly tudomány és veszélyes is. Arra gondoltam, hogy régen volt nekünk alumínium vagy vas fémépítő szekrényünk, amit csavarokkal raktunk össze. Miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni a rádióval? Az elkészült rádió középhullámon szólt. Benyújtottam az I. Őszi Vásáron a barkácspavilon pályázatára. A rádió megnyerte az első díjat! A ‘68-as Hungexpo újság címlapján ott mutogatom a rádiót Fock Jenőnek. Ez volt a legkedvesebb rádióm, de annyira nem figyeltem rá... akkor nősültem, már jött a gyerek is ... pedig mondták, hogy le kellene védetni ezt a szabadalmat. Nem foglalkoztam vele. Mi történt? Négy év múlva megjelent az orosz piacon ugyanez a szisztéma, ugyanezzel az elvvel. Be is hozták Magyarországra, nagy sikerrel. Mit csináljak? Szerelmes voltam... A rádió neve Zola 01 lett. 
 
- Hány rádiója van? 
 
- Nem számoltam, úgy 700 körül lehet. 
 
- Hány rádiógyűjtő van Magyarországon? 
 
- Van egy Nosztalgia Rádiógyűjtő Egyesület, amely 8 évvel ezelőtt alakult. Én az egyik alapító tagja vagyok. Most 300-350 a regisztrált tagok száma, de sajnos a taglétszám csökken. Saját újságot ad ki az egyesület, de nincs honlapja, mert a régi rádiógyűjtők és az új technika még nem talált egymásra. Nekem szerencsém van, tudom használni a számítógépet. Sokat vagyok fönn a neten, ahol elkezdtem kereskedni is. Rádióslaci néven megtalálnak. 
 
- Hallgat ma rádiót? 
 
- Amikor a műhelyben dolgozom, akkor nem, mert hangolom, javítom a készülékeket. Ha elkezdek rádiót hallgatni, akkor nem haladok, de rendszeresen hallgatom... a ...az ... interneten. 
 
- ?!??? Ez nem fair!  
 
Ozsda
2007.10.10
|


Film premierek

Elrabolt világ

amerikai sci-fi, 109 perc, 2019

Mi

amerikai horror, 116 perc, 2019

Életem értelmei

belga-francia filmdráma, 98 perc, 2018

Colette

amerikai-angol életrajzi dráma, 111 perc, 2018

Bazi nagy francia lagzik 2.

francia vígjáték, 99 perc, 2019

A világ gyengéd közönye

francia-kazahsztáni filmdráma, 100 perc, 2018
Játék
Mikor Gellert Grindelwald, a nagyhatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból, Albus Dumbledore, a Roxfort professzora Göthe Salmander segítségét kéri a szökevény felkutatásában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.