Mindössze annyiban van igaza a névadónak, hogy minimum 14-szer - félmaraton esetén 7-szer - megtenni ugyanazt az útvonalat, látszólag nem épp a változatosság netovábbja. Ám ez a közismert nyomvonal: Szépjuhászné-Nagy-Hárs-hegy oldala-Hárs-hegyi körút-Szépjuhászné igenis tud izgalmas lenni, akár még tucatnál többször is.Mert elôször is ott van a társaság. Aki ugyanis azt hinné, a Monoton Maraton csupán a megszállottakat vonzza, nagyon téved. Ami jobban belegondolva érthetô is, hiszen itt nem elsôsorban a gyorsaság, sokkal inkább a pontos teljesítés a lényeg. Ám ha valaki menet közben meggondolja magát, és mondjuk nyolc körnél megáll, akkor sem harapja le senki a fejét. Ráadásul azon sem kell aggódnia a kevésbé kitartóaknak, hogyan jutnak el a célba, hiszen a Szépjuhászné nemcsak a rajt helye, hanem egyben a befutóé is. A mezôny tehát megnyugtatóan vegyes - profi és amatôr túrázók egyaránt szoktak jelentkezni -, és a korábbi tapasztalatoknak megfelelôen vidám, igazi majális hangulatot képes teremteni a rajtnál.
Aztán ott van az útvonal. Jó-jó, hogy szinte minden rendszeresen túrázó járt már legalább egyszer a Szépjuhászné és a Nagy-Hárs-hegy környékén, ez a rész szerencsére minden évszakban más-más arcát mutatja. Az késô ôsz különösen szép a hegyen, ám november 1-jén már inkább kora téli idôvel érdemes számolni, ami sokkal nagyobb kihívást jelent.

Na és ott van még a teljestés módja, amely szintén variálható, azaz a gyaloglás mellett egy-egy kört érdemes futva teljesíteni. Mondjuk váltogatva a kettôt. Ez egyébként az idôben célba érésre is rásegít, mert ugyan a 9 (illetve 5) óra elegendônek tűnik a 42,28 (ill. 21,14) kilométerre, menet közben elveszhet az idôérzék, s nincs is annál rosszabb, amikor az utolsó köröket nagyon meg kell hajtani, hogy a megérdemelt díjat egyáltalán megkaphassa az ember.

Egy szó mint száz, aki az esti gyertyagyújtás elôtt egy kis testmozgással vágyik, annak ott a helye a monotonosok között.