Kedvenc helyek

Bruce Springteen: Magic

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (13)
(Columbia / Sony BMG)

Bruce Springsteen az ezredfordulón egy hullámvölgyből tért vissza a dögös Live In NYC koncertlemezzel, majd az ihletett 2002-es The Rising stúdióalbummal végképp helyreállította renoméját, az akusztikus dominanciájú 2005-ös Devils & Dust ismét csúcskorszaka minőségét idézte, a rezes-folkos 2006-os We Shall Overcome feldolgozáslemez és turnéja (lásd: Live In Dublin) pedig mindenkit levett a lábáról. A veterán amerikai dalszerző-gitáros-énekes 2007-es anyagát tehát felfokozott várakozás előzte meg.
Annál is inkább, mert időközben nemcsak a kitartó rajongótábor, de egy sor aktuális, felkapott előadó (The Killers: Sam's Town, Badly Drawn Boy: Born In The U.K., Arcade Fire: The Neon Bible, The Nightwatchman: One Man Revolution, The Hold Steady: Boys And Girls In America stb.) is nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire becsüli az amerikai zene igazi Főnökét. Ennek fényében a Magic az Atlanti-óceán mindkét partján a lemezlisták élén nyitott, az aktuális turnéra pedig pillanatok alatt elfogyott az összes – cseppet sem olcsó – jegy.  
 
Bruce Springsteen a szeptember 11-i tragédiát feldolgozó The Rising után öt évvel ismét az E Street Band kíséretében rögzítette új anyagát (bár egy-két dalban a We Shall Overcome idején összejött The Seeger Band tagságából is közreműködtek néhányan). A Magic végre kielégítheti a rockos hangzású Springsteen-lemezek híveit, hiszen bármennyire is jó volt az előző két album, a tipikus E Street Band-megszólalás már hosszú ideje hiányzott a palettáról. Az 58 éves Főnök friss korongján – mely a saját szerzeményeket tartalmazó stúdióalbumok sorában már a tizennegyedik – többnyire gyors tempójú, energikus, jól megszokott szaxofonnal és zongorával színesített, markáns rockdalok sorakoznak, a megszokott magas színvonalú, együttgondolkozásra késztető szövegekkel Amerika morális állapotáról. A dalok színvonala, slágeressége – még ha sokszor önidéző is – rendben van, viszont a neves Brendan O’Brien producer (Pearl Jam, RATM, Incubus, Audioslave stb.) egyszerűen nem illik az E Street Band mellé: már a 2002-es korongnak is az általa kikevert hangzás volt a gyenge pontja, és ezúttal sem sikerült elég dögös összhatást alkotnia. Az 1975-ös Born To Runon megismert klasszikus springsteeni wall of sound itt most leginkább úgy szól, mintha a hangszórók elé is felhúztak volna valami falat. Az egészben a szép azonban az, hogy még így is elég erős a lemez, különösen, hogy olyan hatásos dalok alkotják a gerincét, mint a nyitó Radio Nowhere, a bugis Livin’ In The Future, a klasszik-esélyes szájharmonikás Gypsy Biker, a régi időket idéző Girls In Their Summer Clothes, a szívfacsaró Long Walk Home, vagy a mind közül legszebb, legmélyebb címadó felvétel, a Magic.
Dömötör Endre
2007.10.25
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.