Kedvenc helyek

Bob Dylan: Dylan

est.hu:
9/10
|
olvasói
8/10 (6)
(Columbia / Sony BMG)

Hatvanas évei közepén Bob Dylan ismét a csúcson van: Modern Times albuma a 2006 legjobb lemezei listák élbolyában szerepelt, Krónikák című önéletrajzi könvye bestseller lett, Martin Scorsese remek dokumentumfilmje (A Bob Dylan-dosszié – No Direction Home) után a Velvet Goldmine rendezője, Todd Haynes készített róla sztárparádés mozifantáziát dupla filmzenealbum kíséretében (I’m Not There), legendás Don’t Look Back turnéfilmje negyvenéves jubileumára új DVD-kiadást kapott, Most Likely You Go Your Way (And I'll Go Mine) című dalából Mark Ronson készített remixet – és az ezredfordulón kiadott The Essential Bob Dylan után most megjelent tőle egy újabb válogatás is.
Az egyszerűen csak Dylan címre keresztelt kiadvány fő formátuma az egylemezes változat, mely a Beatles-féle 1 vagy az ELV1S - 30 esetében oly fényes sikert aratott, de azokkal a listavezető slágerektől hemzsegő lezárt karrierekkel szemben egy négy és fél évtizede tartó művészi pályához ez ügyetlenül passzol – és a végeredmény ugyanolyan szörnyen aránytalan is, mint a Neil Young-féle Greatest Hits volt. A bő 78 perces kronologikus válogatás 18 száma közül 15 származik Robert Allen Zimmerman 1962 és 1975 közti csúcsperiódusából (az egyik legslágeresebb Dylan-kislemezdal, az Atlanti-óceán mindkét partján Top20 sikerré váló 1965-ös I Want You még így is hiányzik a sok briliáns felvétel közül), míg a maradék három felvétel már az 1997 utáni időszakból való, tehát a köztes bő két évtizedet egyáltalán semmi nem képviseli (pedig a Dire Straits-tagokkal felvett Slow Train Coming című 1979-es platinalemezről legalább a Grammy-díjat nyerő Gotta Serve Somebody kötelező lett volna, és a Daniel Lanois gitáros-producerrel rögzített 1989-es Oh Mercy albumról is illett volna beválogatni valamit, mondjuk, a Political World című dögös klipdal). Az is meglepő, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott Mark Ronson-remix sem került a korongra, pedig akkor legalább egy „új felvétel” plusz vonzerőt jelenthetett volna, mint a fentebb említett Elvis-válogatáson az emlékezetes Junkie XL-remix. 
 
A Dylan háromlemezes változata még több felvételt szed elő az amerikai dalszerző-gitáros-énekes korai korszakából (51 számból 29 származik az 1975-ös határvonal előttről), de már jobb karrieráttekintést nyújt, és már nem annyira aránytalan. Viszont kevésbé jelentős dalok is bőven kerültek fel rá, miközben az I Want You, a Political World, a mások feldolgozásában nagy sikert arató The Mighty Quinn, This Wheel's On Fire, I’ll Be Your Baby Tonight és When The Night Comes Falling From The Sky című szerzemények eredetijei vagy a poptörténelem legemlékezetesebb szerelmes dalai közé számító Sara nincsenek sehol. És a Most Likely You Go Your Way (And I'll Go Mine)-ból készült jópofa Ronson-féle Re-Version itt sem szerepel. 
 
Akinek semmilyen hanghordozója nincs Bob Dylantől, az persze nyugodtan kezdheti ezzel a válogatással az ismerkedést, hiszen tucatnyi zseniális szerzeményt kap az egy szál akusztikus gitárral és szájharmonikával kísért korai folkdaloktól (Blowin’ The Wind, The Time’s They Are A-Changing, Mr. Tambourine Man) a már elektromos rockzenekari hangszerelesésű gúnyos tirádákon (Like A Rolling Stone, Just Like a Woman), beat-rap kísérleten (Subterranean Homesick Blues), híres feldolgozásokhoz alapot nyújtó puritán eredetiken (All Along The Watchtower, Maggie’s Farm, Knocking On Heaven’s Door) és puhább countrys hangulatokon (Lay Lady Lay) át a kései fénypontokig (a Wonder Boys betétdalaként 2001-ben Oscar-díjat nyerő Things Have Changed akár Leonard Cohen-darab is lehetne). De szerkesztését és élvezeti értékét tekintve mind az egylemezes változat és mind tripla-CD alulmarad a már piacon lévő 36 számos The Essential Bob Dylan dupla albumhoz képest. 
Déri Zsolt
2007.11.20
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.