Beszélgetés Varga Benedekkel, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójával

Kétszáz körül van az európai orvostörténeti múzeumok száma, és ezek közül, a nagyobbak közé tartozik a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Mivel számos nagyvárosban nincsen orvostörténeti múzeum, ezért a külföldiek számára ez egy nóvum. Látogatóink 70%-a külföldi. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy a magyarok számát növeljük.
1833-ban alapították az első orvostörténeti tanszéket Európában. Mellesleg Pesten. A XIX. század során egyre inkább kezdenek az emberek a múlt iránt érdeklődni, és a múltat mindenféle aspektusból nézni. Így jutnak el az orvoslás múltjához is. Korábban, a XVI. századtól már léteznek kuriozitás gyűjtemények. Négylábú tyúk, kétfejű kecske, sziámi ikrek formalinban. Természeti csodákat gyűjtögettek, mert úgy gondolták, hogy ez által megérthetik magát a természetet. A XIX. századi gyűjtemények ezzel szemben anatómiai és patológiai preparátumokat tárnak a közönség elé.  
 
A XX. század elején Európa-szerte megjelennek az első kezdeményezések, hogy orvostörténeti múzeumokat hozzanak létre, és a publikumnak prezentálják a szakma nagyszerűségét. A második világháború utáni időszakra jellemző, hogy megjelenik egy új irányzat, amely az orvoslást, mint kulturális jelenséget vizsgálja. Azt akarja megnézni, hogy az egészséghez, a betegséghez, a halálhoz való viszony, hogyan jelentkezik a tudományban, a képzőművészetben, a művelődésben, s ezek milyen kölcsönhatásban állnak egymással. 
A Semmelweis Múzeum tulajdonképpen ennek az irányzatnak a képviselője.  
 
Az orvostörténeti kiállítások rendezésénél az egyik megoldás, hogy egymás mellé helyezünk egy rakás orvosi eszközt, és megnézzük, hogyan finomodnak. Nyilván nálunk is nagyon sok eszköz látható, de emellett megtudjuk azt is, hogyan használták ezeket, és hogy milyen kulturális térben működtek. Ez már egy másik szempont, de épp ezért ezek a kiállítások érdekesek és érthetőek a publikum számára. Mi bemutatjuk az európai orvoslás 2 ezer éves történetének a vázlatát, olyan tárgyakkal illusztrálva, melyek könnyen befogadhatóak a laikusok számára is.  
 
- Semmelweis Ignác ebben a házban lakott? 
 
- Ide született1818-ban. Ez egy négylakásos polgári ház volt. A család nem egyedül birtokolta, az egyik lakást bérelték. Öt év múlva saját házba költöztek, szembe az Apród utca 6-ba, ahol az apa Fehér Elefánt nevű fűszerboltjából éltek. Aztán Semmelweis egyetemre került Bécsbe, és amikor visszajött Magyarországra, feleségül vette Weidenhofer Máriát, akitől öt gyereke született. A Váci utca 10. – ami ma is álló ház – első emeletén laktak egy tágas és elegáns lakásban. A Múzeumban mi is berendeztünk egy Semmelweis Emlékszobát. 
 
- Ön muzeológus vagy orvos? 
 
- Történész vagyok.  
Menjünk föl az emeletre, nézzük meg a kiállítást. 
 
Az állandó kiállítás címe Képek a gyógyítás múltjából, melynek gerincét a nyugati medicina történetének bemutatása adja, az ókori Egyiptomtól a legújabb korig. A bemutató egyik célja, funkciója, hogy taníthassuk az orvostanhallgatókat, illetve a bölcsészeket orvostörténelemre. Jönnek is, sokan és rendszeresen. 
 
A kiállítás Egyiptomból indul el, múmiafejekkel és -lábakkal  
A következő résznél már Görögországban járunk, hellén földön.  
A különféle orvosi eszközök már a római Pannóniából származnak.  
Érdekes ez a két tárgy: egy láb, meg egy fallosz. Ez arra a Hippokratész előtti orvosi kultúrára utal, amikor a beteg, a gyógyítás egyik istenségének, Aszklépiosznak a szentélyébe járt be aludni, egyszer, kétszer, háromszor, és akkor vagy meggyógyult… vagy nem. Ha igen, akkor elhelyezett egy votív (fölajánlási ) tárgyat az oltáron.  
 
Itt a muzulmán korszak és a medicina szerény ábrázolását láthatjuk.  
Érdekes ez a preparált, lyukas fejű koponya. Tudta, hogy a nomádok meg tudtak műteni koponyákat? Akkoriban sok volt a fejsérülés, de el tudták látni azokat. A beteg embernek, mondjuk az epilepsziásnak, megfúrták a koponyáját. Ez egy működő gyógymód, súlyos esetben mai is alkalmazzák. Az érdekes az, hogy a korabeli higiénés körülmények között, a korabeli műszerezettséggel, ami vadásztőrt jelent vagy egy fokost, azzal is meg tudták oldani, hogy túléljék a betegek. 
 
Ez Szent Margit vezeklő övének másolata. Rendszeres viselete könnyen vezetett fertőzéshez. Az erényöv viszont sokkal súlyosabb sérüléseket okoz, mint a vezeklő öv. Ez az egyik indirekt érv amellett, hogy miért nem hordtak erényövet a középkorban. Az egy mítosz. Sokkal inkább a XIX. századi szexualitásról szól az erényöv története, mint a középkoriról. A párizsi Cluny
 
Múzeumban is hamisítványt láthattak hosszú ideig. A British Múzeumban sokáig szintén hamisítványt mutattak be. Nálunk is van egy, de mi legalább bevalljuk, hogy másolat. Velencében a Palazzo Ducale-ban máig a kiállítás részét alkotja egy XV. századi erényöv, amiről az olaszok váltig állítják, hogy biztosan középkori… nem valószínű.
 
Ezért kell nagyon vigyázni, hogy valódi tárgy, valódi környezetben, valódi értelmezéssel legyen kiállítva, és ne annak a mítosznak legyen az illusztrációja, amit az emberek a múltról képzelnek. A klasszikus múzeumos anekdota, hogy – nézzék, ez Kossuth Lajos bugylibicskája, csak a nyelét kicseréltük, mert az megrohadt, meg kicseréltük a pengéjét is, mert sajnos elvásott, de különben ez pontosan ugyanaz.  
 
A betegségek nem állandóak, hanem változóak, és megvan a saját történetük. Főleg a tipikus, tömeges betegségek változóak és mindig összefüggnek a civilizációval, azzal, hogy milyen anyagi világban élnek az emberek, és milyen típusú életmódot folytatnak. Jó példa erre a malária, amit szúnyog terjeszt. Ennek elszaporodása az egyiptomi és mezopotámiai öntözéses gazdálkodással kezdődött. Gyakorlatilag fantasztikus élőhelyet teremtettek a szúnyogoknak, és ott volt hozzá rengeteg ember, akik a földeken dolgoztak, tehát volt kit szurkálni...  
A náthát a lovaktól kaptuk. Amíg a lovat nem háziasították, addig valószínűleg az embernek nem volt náthája. Azzal, hogy rengeteg állatot bevontunk a környezetünkbe, azzal számos betegséget is átvettünk tőlük az együttélés során.  
Minden korszaknak megvannak a saját betegségei, és az orvoslás általában ezekhez akar alkalmazkodni.  
 
Itt látjuk az első olyan anatómiai amfiteátrumot Pádovából, az 1570-es évekből, ahol ekkor már nyilvános anatómiai előadások is voltak. A nyilvános alatt azt értjük, hogy nem csak medikusok vehettek részt az eseményeken, hanem laikusok is. Mondjuk, profánul a hentes és a mészáros szakmai érdeklődésből. A költő, az író, a lovag, mert érdekelte őket, a szép asszonyokat meg a fiatal férfiak érdekelték. Lent volt egy jégkamra, ahol a tetemek voltak, és csörlővel lehetett felhúzni őket. Az első sorokban persze a helyi notabilitások helyezkedtek el, a hátsó sorokban, ahonnan már rosszabbul látni, a medikusok, akiknek egyébként vizsgázniuk kellett belőle.  
 
Ezen a festményen, egy tábori kötözőhelyet látunk a spanyol háborúból. Borosüveget használtak, szikét, fehér rongyokat és vizet. A bor fájdalomcsillapításra szolgált...  
Ezek a szépséges festmények azt mutatják, hogy milyen vizsgálati módszerek léteztek. Itt pulzust tapint az orvos és egy vizeletvizsgáló edénykét nézeget.  
 
- Isszák is a vizeletet? 
 
- Inni kifejezetten persze nem isszák, de a vizsgálat része, hogy megízlelik.  
Ezek zsánerképek. Az elsőn látható, hogy a lány szerelmes az orvosba, ezért húzza ide-oda, bár semmi baja nincsen. Az orvos, ha már ott van, megfogja a lány csuklóját.  
A másikon a pestis elleni védőszenteket, Szent Sebestyént és Szent Rókust látjuk. 
 
Ő itt Lőcse város orvosa, Spielenberger Dávid. Ha az ember eltűnődik a képen, akkor látja, hogy mennyire más volt az orvos társadalmi szituációja akkor. Ez egy vidám, derűs férfi, aki gazdagnak és okosnak akar mutatkozni, de nem akar elhivatottnak látszani. Az a típusú orvos kép, melynek mondjuk Semmelweis az egyik klasszikus alakja – aki föláldozza magát a betegeiért, az árvák gyámolítója és az elesettek bajnoka – az már XIX. századi felfogás.  
 
Menjünk tovább.  
Itt válogatott patikavázákat, -edények látunk Itáliából, a XV.-től a XVIII. századig.  
 
Ezen a festményen az 1620-as itáliai járványt ábrázolják. Amit látunk, az a társadalom teljes dezintegrációja. Emberek hullanak el, mégis egyre kevesebben foglalkoznak a halottakkal. Egy halott anyának a melléről rángatja el kisded gyermekét a ferences szerzetes. Megrendítő pillanat. A kép nem annyira kvalitásos, de a mondanivalója viszont jól kiolvasható. Az ördög van ott fönn, a Szentlélek helyén, tehát látszik, hogy már teljes az ördögi uralom. És hát a promiszkuitás... Jobb oldalt a férfi meg a nő turbékolnak, bent az épületben táncolnak az emberek. Mások dobálják ki a halottakat az emeletről. Szent Rókust látjuk baloldalt, amint éppen kivonul a színről, ugyanis itt már nincs mit tennie. Csak a hullaszállítók és az egyháziak dolgoznak. Látjuk a gyógymódokat is, amit megpróbálnak alkalmazni. Az egyik a tűzrakás, a levegő tisztítása. A hullaszállítók dohányt szívnak, és alkoholt isznak. Mint azt mindenki megtanulja a gimnáziumban, az 1347–49-es járványnál Európa egyharmada pusztult el. Riasztó adat, ha utánaszámolunk.  
 
Itt a múzeum legértékesebb műtárgyát láthatjuk, egy teljes alakos viaszbábut, ami a női test nyirokrendszerét mutatja meg és egy- két belső szervet. Firenzében készült 1780 és 85 között. Egyrészt akkurátus darab, másrészt szép. Szép a nő, aki vagy éppen haldoklik, vagy alszik. Ez örök vita, mindenesetre a fantom komoly esztétikai igénnyel készült. Fantomnak hívják az ilyen testmásolatokat. Tévhit, hogy nem lehetett boncolni a középkorban. Lehetett, a baj csak az volt, hogy nehéz volt tetemhez jutni, hiszen egy hívő társadalom tagjai a feltámadásban reménykedtek, s akkor ezek az orvosok képesek a testet miszlikre vágni…
 
Ezért találták ki a praktikus középkori emberek, hogy a bíróságok halmazati büntetésül ítéljék a bűnözőket fölboncolásra. A másik problémát a tetemek tárolása okozta, hiszen nem rendelkeztek hűtőszekrénnyel, é a tetemeket jégvermekben tudták csak tartani. Ezért is volt szükségük a fantomokra. A középkorban csak az orvosokat engedték boncolni. Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez ma is így van, mi több, ma nincs nyilvános boncolás. Három évvel ezelőtt tartottak egy nyilvános boncolást Londonban, provokatív céllal, be is perelték, meg is büntették őket. Nem része a kultúránknak, hogy a másik ember testét nézzük boncolás közben. A test a mai profán világban is megőrzött valamit eredeti szentségéből.  
Már ezért a fantomért, ezért a nőért megéri eljönni ide.  
 
Röviden szólva a XIX. századi orvostudomány két olyan elméletet és gyakorlatot teremt, amit nyugodtan nevezhetünk forradalminak. Az egyik a modern fájdalomcsillapítás az aneszteziológia megszületése, a másik meg az aszepsis, majd az antiszepszis elmélete. Semmelweis egyetemes nagyságát is ez indokolja. Ugyanis korábbiakban két alapvető nehézség létezett. Az orvos azért nem tudott igazán a beteghez hozzányúlni, mert a beteg vagy a fájdalomba, vagy a fertőzésbe halt bele.  
 
A sebész fő tudománya – az 1860-es évekig – abban állott, hogy milyen gyorsan tudott dolgozni. Amputálhattak, de a műtétet néhány percen belül el kellett végezniük, hogy elkerüljék a halálos vérveszteséget. De a fájdalom és a fertőzés veszélyét ez sem oldotta meg.  
 
Ez változott meg, mikor egy amerikai fogorvos kitalálta, hogy étergázzal el lehet kábítani az embereket. Ettől kezdve a fogorvos már nem csak húz, hanem fúr is. Itt láthatunk két széket, az egyik a XIX. század derekáról való, az 50-es évekből, a másik pedig, a század végéről.  
 
Utóbbi már egy modern, fogorvosi szék. 1890-ben szabadalmaztatják Kaliforniában. Változtatható a magassága, a beteget hátra lehet dönteni vagy fektetni. Az orvos lehajtja a fúrót, ideáll mögé és dolgozik. Már majdnem annyit tud, mint egy mai.  
 
A régebbi szék ezzel szemben azért olyan pici, mert abban a korban még nem létezett fájdalomcsillapítás. Az orvos még csak húz, ahhoz viszont az a jó, ha alacsonyan van a páciens. A doktor vagy a beteg mögé állt, odaszorította az oldalához, és kihúzta a fogat, vagy szembe állt vele, és – fájdalom – rálépett a mellkasára, és úgy rántotta ki. Ez a szék a Budai Irgalmasoké volt, és az az érdekessége, hogy ebben ült Bródy Sándor és Krúdy is.  
 
A fájdalomcsillapítás tökéletesedése a XIX.–XX. század során tette lehetővé a modern testüregi sebészet megszületését. 
 
A másik lényeges újítás az aszeptikus, majd antiszeptikus műtétvezetés kialakulása, amely arra a felismerésre támaszkodik, hogy a fertőzést, a betegséget és így a halált, nem a levegő rossz kipárolgása, összetétele okozza, mint korábban a miazmatikus elképzelés tartotta, hanem szemmel nem látható, parányi lények, a mikroorganizmusok.
 
Ha ezeket ki tudják szűrni a beavatkozás, a műtét során, akkor a beteg életben maradhat, még akkor is, ha az orvos nem a bőr felületén dolgozik, hanem a test üregeiben. Semmelweis ezért annyira fontos alakja a modern orvostudománynak, mert elsőként ismeri fel ezt a jelenséget, és klórmeszes kézmosással, azaz fertőtlenítéssel erre megoldást is ajánl. A skót Joseph Lister pedig az a sebész, aki három évtizeddel később karbonsavval fertőtleníti a műtőt és az eszközöket.  
 
- Semmelweis mibe őrült bele? 
 
- Az egyik álláspont szerint egyáltalán nem volt őrült, csak egy kicsit túlérzékeny. A másik szerint fiatalkorában szifilisze volt, és az szétroncsolta a központi idegrendszerét.  
Ez itt Semmelweis utolsó fényképe. Magyar ruhában látható az egyébként német származású, német nyelvű, de magyarul beszélő orvosunk.

Semmelweisnek teljesen német a háttere, a családja, az iskolái, de egy német nyelvű könyvbe magyarul írja a jegyzeteit a margóra! Tehát folyamatosan magyarul gondolkodik. Az aszepszissel egészen újszerű dolgot talált ki, ezért joggal tartják számon a modernkor leghíresebb orvosai között.  
 
Ez a Pollack Mihály tervezte Szent Lélek Patika a XIX. századból.  
 
S az utolsó terem a Semmelweis Emlékszoba. A bútorok egy része a családé volt, néhány tétel pedig biztosan a sajátja.  
 
Ozsda
2007.11.22
|


Film premierek

Sötét bűnök

amerikai-angol-lengyel krimi, 92 perc, 2016

Pizzarománc

amerikai-kanadai romantikus vígjáték, 102 perc, 2018

Gyújtogatók

dél-koreai thriller, 148 perc, 2018

Egy nap

magyar filmdráma, 99 perc, 2018

Donyeci történetek

ukrán filmdráma, 110 perc, 2018

A tanú

magyar szatíra, 112 perc, 1969

Ami nem öl meg

amerikai-angol-kanadai-német-svéd krimi, 117 perc, 2018

Sóhajok

amerikai-olasz horror, 152 perc, 2018
Ahol a héten érdemes...
Budapest, Szeged, Debrecen, november 6 - 16.
 
 
november 8 - 14.
 
Budapest, Pesti Színház, november 12. 19:00
 
Játék
Rocklegendák a Klauzál Ház színpadán - a rock nagy urai ismét együtt!
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.