"Kolos Virág vagyok, akinek, mellesleg a nagyapja Móricz Zsigmond"
|
Beszélgetés Kolos Virággal
"Ha egyszer Magyarország annyira viszi, hogy Móricz Zsigmondnak is jut kegyhely benne, az nem lehet más, csak Leányfalu. Itt kell az ő múzeumát felállítani."
Németh László
A Móricz Helytörténeti Múzeumban vagyunk, ahol Móricz Zsigmond sohasem lakott.
Kolos Virág:  
- Az ő háza a szomszéd telken lévő Móricz kertben van. Ott 1952-től 79-ig látogathatták a dolgozó szobáját, melynek a fényképe most itt látható. Miután az Irodalmi Múzeum megvette a berendezést, az irattárat, és a könyvtárat, ott megszűnt a látogatás. A ház a mai napig a család nyaralója. 1992-ben, halálának 50. évfordulóján rendeztek ebben az épületben egy kiállítást.  
 
Később, hogy mégis valami látogatható legyen Leányfalun, úgy döntöttek, hogy legyen itt az állandó Móricz kiállítás. 
 
A teremben végigjárjuk az utat a születéstől a halálig. Csécse boldog sziget – olvashatjuk. Ezen a fényképen látható a tiszacsécsei kis szülőház, ahol 4 éves koráig éltek. Mellette vannak a családi fotók a hét gyerekről. Nagyapám a középiskoláit református kollégiumokban, Debrecenben és Sárospatakon végezte. 
 
Beiratkozott a teológiára, majd a jogra, végül a bölcsészkarral próbálkozott. 
 
1905-ben, amint visszakerült Pestre, megnősült, elvette Holics Jankát. Az első két fiú halála után, nagyon összeomlott, ekkor írta meg a Hét krajcárt, amivel sikere lett.  
 

Itt látható, Pallagi Erzsébetnek, Móricz édesanyjának a varrógépe, ami kicsit kapcsolódik a Hét krajcárhoz, bár ennek csak egy fiókja van. Ezek után kezdődött a sikeres korszaka. Ennek első családi eredménye anyám volt, Virág, aki után még két kislány született, Gyöngyi és Lili.  
Egy író mindig szeretné tudni, hogy milyen sikerei vannak. Azt leginkább úgy tudja lemérni, ha színpadon megnézik a műveit. Tapsolnak-e vagy sem? No, Móricz Zsigmondnak a Sári bíró című színműve volt az első nagy sikere, és ez volt, ami Leányfalura hozta őt. Miután nagyapám az Üllői úton élt, kertes ház után vágyódott.  
 
Rózsahegyi Kálmán hozta ki Leányfalura, akinek volt egy nyaralója a falu fölső végén. Nagyapámnak is kerestek házat, de nem találtak. Viszont beleszeretett egy gyönyörű nagy diófába, és annak kedvéért megvette a három holdas szőlőt, ahol az első kis házat az édesapja, Móricz Bálint építette. A családi ház 1921-re készült el végleges formájában.  
 
Móricz Zsigmond szeretett Leányfalun lenni. Hajnalban dolgozott, tehát mire a többiek fölébredtek, már túl volt az aznapi penzumon, és akkor már nem zavarta a családi élet. Nagyon szeretette a családját, szeretett köztük lenni, beszélgetni velük. Kint a földeken, a napszámosokat hallgatta, gyűjtötte a történeteket. Mindig azt mondta, hogy a világ legdrágább zöldsége az ő kertjében terem, mert csak mesélteti az embereket, ahelyett, hogy dolgoztatná őket, de nem baj, majd az írásából behozza az árát.  
Mindig össze volt készítve őneki egy kis táska, amiben volt egy váltás fehérnemű, pizsama, fogkefe, papír és ceruza. Időnként, amikor a család fölébredt, már csak egy cédulát talált: „elmentem”. Örökké úton volt. Ha belegondolok, annyit élt, mint más százhúsz év alatt. Állandóan utazott, bejárta az egész országot, de sokszor ment külföldre is. A Felvidékre, Erdélybe anyaggyűjtés miatt is utazott.  
 
Nagyapám lejárt a Dunára, bár nem volt jó úszó, - úgy szoktuk mondani, kutyaúszással úszott - de nagyon szeretett úszni. Mi is hamarabb tudtunk úszni a Dunában, mint járni. Ez itt természetes, már az unokám is a Dunára jár, pedig még csak két éves. 
 
Kirándulni is szívesen járt el. Baráti társasággal szeretett gyalogolni a hegyekben. Két dolog volt számára fontos, a család és a munka. 
Szerkesztette a Nyugatot, aztán a Kelet Népét, közben más irodalmi dolgokkal is foglalkozott. Rengeteget olvasott, állandóan írt, a 24 órából neki 48 lett. Elképesztő energiája volt. 
Gyorsan kellett dolgoznia, hiszen hatvanhárom évet kapott erre a célra.  
 
- Kézzel vagy írógépen írt? 
 
Írógépen. Nagyon szerette a technikát. Az elsők között volt, akinek írógépe, fényképezőgépe lett Magyarországon. Rengeteget fényképezett. A két veje - apám és Lili férje - a Siemensnél dolgozott. Az egyik legnagyobb ajándék az volt, hogy kapott egy rádiót tőlük. Az elsők között lett telefonjuk Leányfalun is. 
 
Nagyapám két ujjal gépelt, de állítólag olyan gyorsan, hogy nyugodtan indulhatott volna gépíró versenyen. Rengeteget dolgozott, és mástól is megkövetelte a munkát. A lányainak is kiosztotta a feladatokat. Számára csak az az ember volt értékes, aki dolgozott.  
 
1925-ben meghalt Janka, a felesége és ezzel lezárult életének egy korszaka. 
 
A következő korszaka Simonyi Máriához kötődik, aki egy nagyon szép, tehetséges színésznő volt, és akivel az élet kicsit színesebbé, tarkábbá vált. Akkor készült el a rózsalugas, a kerten végigvezető úton. Teniszpálya is épült, ahol az ifjúság teniszezett. A lányok is csinosabban öltözködtek. 
 
- Mi volt a különbség a két feleség, Holics Janka és Simonyi Mária között? 
 
Holics Janka a földön két lábbal járó, családcentrikus asszony volt. Odafigyelt a férjére, spórolt, kritizált, ötlete, véleménye, akarata volt. Jókat lehetett vele veszekedni. Nagyon inspirálta nagyapámat, beleszólt, belejavított az írásaiba.  
 
Mária viszont nagyon szép volt, tündöklő, diszkrét, jó mostohaanyja a lányoknak. Nagyapát is jól kezelte, eltűrte az összes dolgait - de nem inspirálta. Vele nem lehetett megvitatni egy írást sem. Hiába volt az iszonyatosan nagy, szenvedélyes szerelem, a házasság egy idő után ellaposodott, aztán tönkre is ment, mert nagyapámnak csak az számított, aki ötletet adott. Ezért is tudta a kis Csibe megfogni Móricz Zsigmondot. Miután Simonyi Máriával külön költöztek, megismerte az utolsó nőt, Littkey Erzsébetet, Csibét, aki nagyon új világot mutatott be neki. Egy kis proli lány volt, aki lelencként nőtt föl, viszont hihetetlenül sokat tudott mesélni, olyan társadalmi osztályokról, külvárosi lumpen világról, emberekről, akikkel nagyapámnak nem volt kapcsolata.
 
Csibe annyit csipogott neki, olyan dolgokat, fantázia történeteket mesélt, amivel tudott mit kezdeni, amiből tudott írni. Ezekből születtek a Csibe-novellák, de az Árvácska is. Ez az idős, hatvan felé ballagó, agyondolgozott ember, három felnőtt lánnyal, megismerkedik a legfiatalabb lányával egyidős kis nővel, aki egy teljesen új világot hoz be az életébe. Azt mondta, hogy „ebből a kis koszos lotyóból”, - ezt így írta le a naplójában - ő majd egy művelt nőt farag. De ez nem sikerült. Hat év alatt nem lehet egy abszolút műveletlen emberből, úrinőt nevelni.  
 
- Ez nem volt a szerelem, ugye?  
 
Nem lehetett, ha azt írta róla. Mint nő, mint figura érdekelte, aki inspirálta, ötleteket adott neki. Máriától külön költözött, de nem váltak el, amit Csibe sosem tudott megbocsátani. 
 
A lányai nagyon ellene voltak a kapcsolatnak, ami azt hiszem, logikus. Nagyapámnak viszont jót tett a dolog, mert a lányok férjhez mentek, rájuk már nem számíthatott. Kiköltözött Leányfalura, és kihozta magával Csibét, aki ellátta őt, foglalkozott a kerttel, ment a piacra a palántákkal, kis mindenes volt. Azt nagyapám sem tudta elképzelni, hogy a lányai és Csibe egy házban legyenek, úgyhogy nyáron nem volt itt, akkor anyámék jöttek. Csibe mindenáron feleségül akart menni hozzá, de ez nem jött össze, a nagyapám inkább örökbe fogadta. Közben kiderült, hogy Csibének van egy fia, aki szintén lelencbe’ van. Imre az első osztályt már itt járta Leányfalun. Nagyapám őt is örökbe fogadta, így lett a neve Littkey Móricz Imre. Amikor Móricz Zsigmond meghalt, akkor Csibe és a gyerek természetesen rögtön elmentek innen, de Erzsi nem vitte magával Imrét, hanem visszaküldte Zagyvarékásra. Nagyapámnak az volt a terve, hogy Imre Debrecenbe majd abba a kollégiumba jár, ahova ő. Később Bartók Béla fia vitte el Debrecenbe, ahol végig kitűnő tanuló volt. Hajómérnök lett, vörös diplomával végzett. Néhány éve letette a Littkey nevet, és most már csak Móricz Imreként szerepel. 72 éves. Ő, a gyereke, és az unokái viszik tovább a Móricz nevet, pedig hát, csak felvett név. A máaik ágon, a lányok, az unokák, dédunokák és most már ükunokák, a férjek nevét viselik.  
 
Ez a tiszacsécsei kép az ötvenedik születésnapján készült. Akkor járt ismét Csécsén, addig nem. Díszpolgárrá avatták, de szomorúan tapasztalta, hogy az abban az időben bizony még írni-olvasni sem tudó parasztemberek kicsit rácsodálkoztak, hogy jó, van nekik egy híres emberük - de vajon mit is csinál egy író?!  
 
A Rózsa Sándor az utolsó nagy munkája, szintén trilógiának készült, mint az Erdély, de a harmadik részre már nem maradt ideje.  
 
Ezen a fotón a családja látható 1940 nyarán. A húgom van a bölcsőben, aki akkor született. Három unoka van a képen a négyből, a negyediket nem ismerte a nagyapám, mert már kórházban volt, de azt még megtudta, hogy megszületett Imola. 
 
- Mi lett a három lányból? 
 
Anyám, Virág, írónő lett. Ő írta az Apám regénye című életrajzi visszaemlékezést. Tizenvalahány regényt írt, köztük a Rostát, a Szerencsét, a Balga szüzeket, a Fasort. 
Gyöngyi közgazdasági egyetemet végzett. Férjhez ment Simon Andor költőhöz. Nagyapámtól kaptak egy könyvkötő műhelyt, és könyvkötészettel foglalkoztak egész életükben. Gyöngyi nemcsak matematika, hanem nyelvzseni is volt.  
Lili színésznő lett. Ő is írt könyvet, Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához címmel. Szoktam mondani a gyerekeknek, hogy olvassák el, és ha a lányok nem kapnak olyan szenvedélyes leveleket, akkor nem is igazi a szerelem, ne is kísérletezzenek.  
 
- Önnek milyen emlékei vannak Móricz Zsigmondról? 
 
Két emlékem van csak róla, mert három és féléves voltam, mikor meghalt. Az egyik, mikor a konyha előtti oszlop mellett ült a sámlin, én leültem az ölébe, elővettem a zsebéből a fésűt, és fésültem a bajuszát. Erre határozottan emlékszem. Mikor anyáméknak mondtam, hogy a bajuszát fésültem, nem hitték el, mert ahhoz nem nyúlhatott senki. Mondtam: persze senki, de én az unokája vagyok, aki valaki!  
 
A másik, pedig, mikor a betegágyában feküdt, egyszer megengedték, hogy egy tányéron egy pohár vizet bevigyek neki. Egy hatalmas szoba egyik sarkában volt az ajtó, és az átellenes sarokban az ágy. Nekem a mai napig, ha tányéron kell vizet vinnem, ugyanúgy remeg a kezem, mint gyerekkoromban, ez úgy megmaradt bennem… 
 
- Milyen ember volt a nagyapja? Magas, robosztus, erős embernek gondolnám. 
 
- Magas?! 163 centi volt. Milyen ember? Én is csak a mendemondákat ismerem. Állítólag elég zsarnok természete volt. Nem tűrt ellentmondást, miközben nagyon melegszívű volt. Például a születésnapján tilos volt neki ajándékot adni, ő viszont mindenkinek adott. Szeretett adni, szeretett együtt lenni az emberekkel, mert kíváncsi volt rájuk. Szándékosan soha senkit nem bántott meg.  
 
- Ön hogyan éli meg, hogy Móricz unokája? 
 
Gyerekkoromban nagyon nem szerettem, mert kivételezést jelentett. Kimondták, hogy Móricz, és mindenki odakapta a fejét. Ez nagyon idegesített. Sértett, ha úgy mutattak be, hogy Móricz Zsigmond unokája, Kolos Virág, mert én Kolos Virág vagyok, akinek, mellesleg a nagyapja Móricz Zsigmond. Az unokabátyámat is zavarta, többek között azért ment el az országból, mert festő akart lenni, és nem Móricz unokája. Nagy ember leszármazottjának lenni borzasztó nehéz dolog, mert többet, mást, különlegességet várnak. Úgyhogy én sokáig nem is beszéltem róla, de a hírem mindig hamarabb érkezett mindenhová. Tanár voltam, életemben először mikor bekerültem az iskolába, az igazgató már tudta, hogy ki vagyok, elmondta a kollegáknak, azok persze rögtön a gyerekeknek, így mindig valami pusmogás fogadott, ha bementem egy osztályba. 
 
Már réges-régen tanítottam, túl voltam a 30. életévemen, amikor egyszer – először - úgy mentem be egy osztályba, hogy azt mondtam: gyerekek, a hír igaz, Móricz Zsigmond valóban a nagyapám. Utána ez többet nem volt téma.  
 
Ma már előadásokat tartok iskolákban és itt a múzeumban kalauzolom a vendégeket. 
 
 
 
Ozsda
2007.11.23
|
Azóta már biztosan megtanulta a riporter is.
robusztus
|
2014-08-29 14:41:43
DR Frittman, miért írta ,hogy elfajzott unoka?
Clariss
|
2013-02-16 01:26:25
Mivelhogy régesrégen,jártam a Családhoz,Ismertem Mindannyiukat és még ettem is Móricz Virágnéni ízletes főztjéből,ezért kiválló örömmel,de egy kissé elszorult torokkal olvasom az interjút.Örülök Virág,hogy többet tudhattam meg a Móricz családról,és méginkább annak,hogy újra fölfedezhettem egy igen kedves barátomnak, a néhai Rindt Rudolfnak családját! A fent olvasottak,gazdagabbá tették életemet,és újra fölrázta bennem a szunnyadó emlékeket.Köszönöm Virág.
Orbán Imre
|
2012-06-20 22:05:33
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2014. augusztus 30., szombat

Rózsa
Budapest, Uránia, július 16. - szeptember 20.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház júliustól kéthetente a New York-i Metropolitan korábbi sikerdarabjait tűzi műsorra.
 
Budapest, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, május 9. - augusztus 31.
Hantai Simon (1922–2008) egyike világhírű emigráns alkotóinknak, s egyben aukciós rekorder is...
3
 
Budapest, Csobánka tér, augusztus 30. 10:00
A nyárbúcsúztató fesztiválok lehangolóak – gondolná a laikus...
2014. szeptember 2. és 7. között jubilál azaz tizedszer kerül megrendezésre a BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál. A fesztiválnak 6 évig otthont adó Vörösmarty mozi bezárásával a központi vetítések helyszíne ezúttal a Puskin mozi és a Corvintető lesz, a vidéki helyszínek között pedig szintén debütál majd Sopron.
2014. szeptember 6-án ismét MOZIÉJSZAKA lesz a CORVINBAN. Erre az alkalomra a szokásokhoz híven egy karszalag elegendő a belépéshez, amivel este 6-tól reggelig lehet mozizni „látástól-vakulásig”.

Az utolsó éjszaka Párizsban

francia-német filmdráma, 88 perc, 2014

Bogyó és Babóca - Játszótársak

magyar animációs film, 70 perc, 2014

The Expendables - A feláldozhatók 3.

amerikai akciófilm, 126 perc, 2014

Tini Nindzsa Teknőcök

amerikai akcióvígjáték, 101 perc, 2014

Az üldözött

amerikai-angol thriller, 121 perc, 2014
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.