Kedvenc helyek

Danzig: The Lost Tracks Of Danzig

est.hu:
8/10
|
olvasói
10/10 (5)
(Evilive / HMP)

A hetvenes évek második felében a Misfits horror-punk zenekarral feltűnt, majd az elborultabb goth beütésű Samhain érintésével 1987 óta a saját magáról elnevezett Danzig együttest vezető Glenn Danzig a hard rock korszakos figurája. A „gonosz Elvis” az 1988 és 1994 között Rick Rubin producerrel készített első négy Danzig-album idején volt művészi karrierje és népszerűsége csúcsán, de azóta is rendszeresen nyújt új anyagokat megfogyott rajongótáborának. 2007-ben az elmúlt húsz év ritka és kiadatlan felvételeiből állított össze egy kétlemezes válogatást, aminek időközben elpártolt rajongói is örülhetnek.
A 2004-es Circle Of Snakes album óta Glenn Danzig jobbára csak saját imázsa ellen elkövetett kamikáze akciói kapcsán hallatott magáról. 2006-ban ugyan piacra dobta Black Aria című 1992-es instrumentális szólólemezének folytatását Black Aria II címmel, ám szimfonikus igényű művénél sokkal emlékezetesebbnek bizonyult ominózus internetes sztárvideója, melyen a konfliktuskezelés magasiskoláját demonstrálandó, arcélével gigászi ütést mér a North Side Kings nevezetű hardcore formáció hasonlóan drabális frontemberének öklére. 2007-ben mindenesetre olyan anyaggal rukkolt elő, melynek segítségével megszabadíthatja magát a feje felett lebegő csörgősipka átkától. A díszes könyv kinézetű csomagolásában két CD-t rejtő The Lost Tracks Of Danzig a zenekar eddigi pályafutásának azon felvételeit tartalmazza, melyek nem kerültek fel a sorlemezekre – valamilyen érthetetlen okból kifolyólag. Az itt hallható szerzemények nagy része – főleg az első fele – ugyanis egy best of válogatáson is megállná a helyét.  
 
A kronologikus sorrendben felépített gyűjtemény első korongján főleg a klasszikus Danzig-érából származó dalok kaptak helyet, tehát az 1987-tól 1994-ig tartó időszakot öleli fel (a legvégére jut azért az 1995-96-os átmeneti időszakból is). A nyitó Pain Is Like An Animal a címnélküli első Danzig-albumra és a Lucifuge alcímű másodikra jellemző slágergyanús rock’n’roll jegyében készült, így John Christ gitáros és Chuck Biscuits dobos játéka hallatán bizonyára nosztalgikus örömkönnyek lepik el azon rajongók szemét, akik az 1996-os bizarr Blackacidevil album hozta stílusváltásnak köszönhetően manapság már csak fűnyírás előtt kotorják elő Danzig-pólóikat. Ebben a számban a kigyúrt frontember is zseniálisan használja – azóta sajnos jócskán leamortizálódott – torkát, öblös blues hangjával egyszerre idézi meg Elvis és Jim Morrison szellemét. Ez után a nyitás után a When Death Had No Name már egy kevésbé fülbemászó, doomos darab, melynek 1988-as és 1992-es verziója egyaránt helyet kapott a válogatáson. A You Should Be Dying és – főleg – a Cold, Cold Rain talán a legkiemelkedőbb tételek, ez utóbbiban Danzig úr hasonló teljesítményt nyújt, mint később a 4-es sorszámú 1994-es album Going Down To Die című számában. A hármas számú, 1992-es How The Gods Kill album felvételei közben készült egy T.Rex-feldolgozás is: a Buick McKane című Bolan-szerzeményen a zenekar nem sokat változtatott, ám a végeredmény már szinte semmiben sem különbözik egy klasszikus Danzig-számól. Ami az eredetileg Johnny Cash-nek írt Come To Silvert illeti, az 1996-os albumon megjelent verziója hibátlan volt, ám az itt hallható akusztikus változat kissé szárazra sikeredett. Az első korongot záró Deep és Warlok című számokban pedig már indusztriális hatások is felfedezhetők (az előbbi mellesleg az X-Akták sorozatához íródott, és egy verziója a Songs In The Key Of X című 1996-os gyűjteményes albumon is megjelent, de az az évi Danzig-sorlemezre állítólag azért nem került fel, mert a zenekar korabeli kiadóját, a Hollywood Recordsot birtokló Disney cég mentálisan edzetlen vezetősége végül túl rémisztőnek találta).  
 
Mint ismeretes, hősünk Trent Reznor-komplexusának köszönhetően az 5-ös számú Blackacidevil album felvételét megelőzően a komplett hangszeres gárda lecserélődött Glenn körül, így a válogatás második CD-jén már a kísérletezős, súlyosabb dalok sorakoznak (a Nine Inch Nails- és White Zombie-hatásokat felvonultató anyagról némileg kilóg a klipesített Crawl Across Your Killing Floor, mely még a How The Gods Kill és Cantspeak című régebbi darabokkal rokonítható leginkább). Ezen a második korongon két feldolgozás is helyet kapott: a Caught In My Eye a legendás amerikai punkzenekartól, a Germstől, valamint a Cat People David Bowie-tól, bár ez utóbbi csupán bevezetőjében és szövegében emlékeztet az eredeti slágerdalra. A Danzig második korszakában az eltelt idő a frontember orgánumára is rányomta bélyegét, a Soul Eaterben például határozottan érződik, hogy csupán árnyéka egy évtizeddel korábbi önmagának. 
 
A kétlemezes The Lost Tracks Of Danzig a gyűjtőknek kötelező darab, ám aki csak most ismerkedik a zenekar munkásságával, az elsőként az első négy albummal tegyen próbát! 
Kirsch
2007.12.04
|


Marissa Nadler (USA) ma az A38-on. Massachusetts érzékeny hangja elér Budapestre. @marissa_nadler @a38ship #marissanadler
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.