Az érkezésünkkor még pangó teázó minden zuga megtelik, mire elhelyezkednénk. Azok, akik a pince rejtett fülkéiben, a létrával elérhető macskapolcokon, a mezítlábas szőnyegeken, a csengettyűs hobbit hálóban vagy a ruhásszekrényből nyíló filosz veremben nem kaptak helyet, a teázó érezhetően kissé mellőzött, ám izgalmas fő termében húzódnak meg. Itt eklektikusan vannak összehányva a keleti kegytárgyak, a tömésre váró vízipipák és a falra szögezett, vicces tacepaok.
A teaválaszték nem túl nagy, mindegyik kannája 490 forint. Némi böngészés után én a „Nem sikerült választanom” teára bökök, ami ezen a napon a fanyar citrusos Only Nature-t takarja. Rendelésünket egy kedvesen csipkelődő, mikulásjelmezes csaj veszi fel, óriás ceruzával vésve fecnire a tételek sorszámát. Az egész jelenség olyan, mintha most lépett volna ki a Jóbarátok karácsonyi epizódjából. Rögtön a szívünkbe zárjuk.
Amíg szürcsöljük az átlagos, de ízletes teákat, lassan meggyulladnak az asztalokon a vízipipák, a pult mögött a lányok pedig egyre harsányabb tréfákkal hozzák hangulatba a folyamatosan érkező vendégeket. Sajátos atmoszférája van ennek a helynek, ami nem szerepel a tealapon, hanem alapszolgáltatás. Akinek meg nem tetszik, az a lapról 2000 forinttért kikérheti a panaszkönyvet.







