"Az orsós magnó a lelkem egy része" - Nagy Vilmos, gyűjtő

Orsós magnó múzeum - Terény
„Engem elvarázsol, ha ránézek egy orsós magnetofonra. Úgy hiszem, hogy lelki közösség van az orsós magnetofon meg közöttem. A kazettás magnetofon nem vált ki belőlem semmit, nincs az a szép darab, amely elbűvölne.”
Nagy Vilmos: 1957 tavaszán találkoztam először a magnetofonnal. Egy debreceni barátom épített egyet, ami akkor óriási dolognak számított. Az akkor összeszedhető műszaki tudással megépített egy oda-vissza játszó készüléket egy rádiódobozba rakva. Hatalmas csoda volt! 1960 nyarán végeztem a Gépipari Technikumot Debrecenben. Az első orsós magnóm egy Vörös Szikra volt.
 
A harmadik technikusi fizetésemből vettem egy Terta 811-es magnetofont. 1050 forint volt a fizetésem, a magnó 3300 forintba került, ezért részletre vásároltam meg. Utána egy BRG gyártmányú M 8-as CALYPSO, aztán egy cseh TESLA. A gyűjtés csak tizenöt éve kezdődött. Gépészként éltem le az életem, de szerencsére a magnetofon két nagy szakmai témát ölel föl, az egyik a gépészet, a másik az elektronika. Az elektronika máig jobban kifog rajtam. Az még egyszer sem fordult elő, - pedig itt irgalmatlan mennyiségű, 450 darab készülék van - hogy egy gépészeti problémát ne tudtam volna megoldani.
 
- Ért a zenéhez? 
 
- A 60-as években zenéltem, gitároztam, zenekarban is játszottam. Gyerekkorom óta imádom a zenét. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen zene. A lényeg, hogy dallamos, fütyülhető legyen. Az 50-es, 60-as években órák hosszat kellett a rádió előtt üldögélni, míg az ember megcsípett egy számot és rögzítette. A Szabad Európán nagy zajelnyomás közepette néha hallott az ember a dallamból is valamit. Szándékosan zavarták az adást, igyekeztek a vételt lehetetlenné tenni. A magyar rádióállomásokon tisztán, élvezhetően lehetett a műsorokat rögzíteni. A rádióműsorban részletesen kiírták a számot pontos címmel, előadóval, szerzővel. Ez nagyon fontos volt. Nem véletlen, hogy nekem negyven évre visszamenőleg rögtön beugrik a dal szerzője, és hogy mikor, kikkel hallottam azt a számot. 
  - Mikor nyílt meg a múzeum? 
 
- 2002. május 11-én 123 különböző típusú magnetofonnal nyitottam meg a múzeumot. 
 
Nagyon büszke voltam. 450 különféle típusú magnetofonból 330-at állítottam ki, a többi sajnos már csak a padláson fért el. Kinőttem ezt a három helyiséget. De az én gyűjteményemnél nem a darabszám a lényeg. Tudomásom szerint 19 ország létezik, ahol terveztek és gyártottak magnetofont. Ez mind hibátlanul itt van a múzeumban, legalább egy darab készülékkel, de inkább többel. Több mint 130 gyártó cégtől van kiállított készülék. 
 
- Hogy jutott hozzá ennyi magnetofonhoz? 
 
- A megnyitás évében, ősszel jött látogatóként egy úriember, akiről egy rövid beszélgetés után csak annyit tudtam megállapítani, hogy - no, ez otthon van a témában! Csoknyai Györgynek hívják, az Egyesült Államokból érkezett, ő maga is gyűjtő. Van egy hatalmas stúdiómagnó gyűjteménye, és egy kommersz gyűjteménye, ami 50-60 darab készülékből áll. Közölte velem, hogy olyan elismerést váltott ki belőle a kiállítás, annyira tetszik neki a múzeum, hogy az 50-60 darab kommersz masináját fölajánlja a múzeum részére. Megköszöntem szépen, gondolva, hogy úgysem látom többet. Másfél hónap múlva újra megjelent és egy gurulólábas utazóbőröndben négy darab magnetofont hozott. No, akkor már odafigyeltem! Olyan dolgokat hozott, amiktől kimeredt a szemem! Mikor már megismerkedett a gyűjteményemmel, készítettem egy listát a hiányzó darabokról, melyeket ő az Interneten összeszedett. Anyagilag rendezte a dolgot, és ideküldte Magyarországra a masinákat. Egy fuvarozó cég, szinte hetente megjelent itt Terényben, és hozta a magnetofonokat. Csodálatos időszak volt! Közel száz darab amerikai-angol készüléket kaptam tőle. Nélküle soha nem jutottam volna hozzá ezekhez a különlegességekhez. Rövid időn belül mindegyik masinát működőképessé tettem. 
 
- Hány magnó működik? 
 
- Ennek fontosságát kénytelen vagyok kiemelni, mert látom, hogy ez a szakemberek szemében is hihetetlenül nagy dolog. Sokszor el sem akarják hinni, hogy itt minden kiállított készülék működik. Ilyen aztán végképp nincsen a világ múzeumaiban! Miközben körbevezetem a látogatókat, elmesélem a szakmailag odatartozó dolgokat, és bekapcsolom a masinákat. Akármelyiket. A korabeli zenei anyagtól meg főleg elájulnak! Nekem teljesen mindegy, hogy egy látogató jön, vagy egy húszfős csoport. Szívesen körbevezetek mindenkit. Kiélem azt a lehetőséget, ami miatt létrehoztam a múzeumot. Úgy gondoltam, ha ezek a masinák örömet okoznak nekem, akkor másnak is. Na most, amikor látom, hogy csillog a szeme a látogatónak, dúdolja a dalokat, sőt! táncol a zenére, akkor én is boldog vagyok. 
 
- Honnan érkeznek a látogatók? 
 
- Zömében Magyarországról, de hét külföldi országból is jöttek. Elsősorban a hasonló megszállottsággal rendelkező emberek vagy szakemberek jönnek. Jó néhányukkal szorosabb kapcsolat alakult ki. Számomra a legnagyobb kincset érő segítség az Ampex Corporation elnökétől, Robert Atchison-tól érkezett. Persze nagyon sokat számított, hogy a múzeumban hét darab, korábban az Ampex cég által gyártott magnetofon van működőképesen kiállítva. 
 
Amikor bekapcsoltam az Ampex A 600-ast, mely 1954-ben került forgalomba, közölte velem : „Nagy úr, én ezt a készüléket még nem hogy nem hallottam szólni, nem is láttam!! Soha nem gondoltam volna, hogy egy pici magyar faluban ennyi Ampex készüléket találok!” Rögtön lefotóztatta magát, hogy otthon megmutassa. Mielőtt elment, megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy nagyon hiányzik nekem egy ausztrál gyártmányú stúdiómagnetofon. 
 
Két hónapra rá egy hatalmas, vasalt, hajóládát kaptam, amiből kibontottam egy gyönyörű Byer 66-ost, egy 1955-ben készült ausztrál masinát. Az egy csöves, monó, hordozható stúdiógép, gyönyörű hanggal. Ami engem megdöbbentett, hogy az Ampexnek, a világ egyik legnagyobb magnógyártó cégének, nincs saját múzeuma... 
 
Itt volt a két nagy német cég, a Grundig és a Telefunken cég tervezőmérnöke is. A velük való konzultáció is azt bizonyítja, hogy ilyen gyűjtemény, de még ehhez fogható se létezik a világban. Szakemberek által is megerősített tény: ez a világ legnagyobb gyűjteménye. Nincs is több orsós magnó múzeum a világon. Lehet, hogy elfogult vagyok, habár a reakciókból nem ezt szűröm le. 20-25 darab olyan készülék is van itt nálam kiállítva, amelyik Európa egyetlen múzeumában sem található meg. Említésre méltó, hogy a gyűjteményemben van 2 olyan készülék, amelyekből csak egy-egy darab készült. 
 
- Mutat néhány érdekességet? 
 
- Szívesen végigvezetem! A múzeum három helyiségből áll. 
Rövid hangrögzítés-történettel kezdődik a kiállítás. Edison fonográfjától kezdve, a gramofonokon át minden fontos állomást érintünk. Itt találhatóak a legöregebb masinák. 
 
Van egy papírlemezes mágnes hangrögzítőm, 1946-ból. Az amerikai Brush Corporation gyártotta - egyedül a világon. Nekem olyan szerencsém van, hogy eredeti papírlemezem is van hozzá. Erre az impregnált, tehát vasoxiddal átitatott, vékony gyűrhető papírlemezre ugyanúgy lehet hangfelvételt rögzíteni. Egy darab itt nálam gyönyörűen működik. Még a rajta lévő felvételt is én készítettem a saját berendezésemen. 
 
1934-ben Németországban megszületett: A MAGNETOFON! A legrégebbi masinám, ez a hatalmas nagy bőröndkészülék, szintén nagyon nagy ritkaság. 
 
A BK401-es SOUNDMIRROR elnevezést kapott készülék, az Egyesült Államok első készüléke. Az ő masinájuk a csodálatosan kifejező hangtükör elnevezést kapta, mivel a magnetofon kifejezés védett volt. 
 
Az angolok leghíresebb gyártmánya a Ferrograph volt. Nagyok és dög nehezek voltak. Át lehet vinni a szoba egyik sarkából a másikba, de 24 kg-os masinák nem tartoznak a hordozható kategóriába. 
 
Itt látható a komplett magyar gyűjteményem, az én nagyon-nagy büszkeségem. 1954. januárjában ezzel a magnetofon adapterrel indult el Magyarországon a magnógyártás. 
 
Ugyanebben az évben a Vörös Szikra gyárnál - egy dolgozói újítás eredményeként -megszületett a sokak által ismert Vörös Szikra magnetofon. 
 
Ez a gyönyörűség, az én első vásárolt masinám, a Terta 811, amely a házibulis magnónk volt és óriási jelentőséggel bírt abban az időben... 
 
Nagy különlegesség ez a készülék a mikrofonjával. A Magyar Államvédelmi Hatóságnál működött. Ebből is egy darab létezik. Még a leltári szám is rajta van: AVH 1955/8. 
 
A Mambóval kezdődött a BRG összes gyártmánya. 
 
Megérdemli, hogy megemlítsük, hogy Európában a BRG-nél sokkal nagyobb magnógyártó cégek voltak, de rajtuk kívül egyik sem vállalta a kettős rendszert, tehát, hogy kazettás és orsós masinát gyárt egy készüléken belül! 
 
Ez a gyönyörű M12-es, az egyetlen magyar sztereó magnetofon. Ebből nincs több a világon! 
 
Nagyon érdekes készülék, az angolok ismert kémmagnója. Két mikrofonnal, csíptethető, zsebben hordható, két centis, icipici készülék. Korának egy csúcskészüléke. Ezt megelőzte ez a világ első titkos hangfelvételek számára készült másik masina. Ehhez hozzá egy nagyon érzékeny óra mikrofon tartozik. Egy zsinórral a belső zsebbe csatlakoztatható, ahonnan egy kapcsolóval indítható. 55-ben még senkinek nem jutott volna eszébe, hogy most hangfelvétel készül róla. A legtöbb ember azt sem tudta, hogy mi az a magnetofon. 
 
Gyönyörű mikrofon kiállításom is van, és 80 darab magnószalag tároló dobozt is láthatnak fenn a gerendákon. 
 
A középső helyiségben a 60-as, 70-es, 80-as évek külföldi masinái láthatóak. Itt a gyűjteményt olyan szintre sikerült fejleszteni, hogy az én tudomásom szerinti összes cég, akik stúdió masinákat gyártottak, - kettő kivételével - mindegyik képviselteti magát. 
 
A látogatók mindig kérdezik, hogy mi hiányzik még a gyűjteményből. Azt szoktam mondani, 
 
hogy nagyon nagy örömmel venném, ha valaki bekopogna egy Otari stúdiómagnetofonnal. Ami még hiányzik, az egy csöves Perfektone. Arra már van ígéretem... 
 
Végül a harmadik, a stúdió helyiség, ahol a célom, hogy profi hangzásbemutatót is tartsak. Hadd emeljem ki a gyártók közül a Magyar Mechanikai Labort, mert nagyon jó minőségű, profi készülékeket gyártottak. Ez a gyönyörűség a Mechanikai Labor utolsó analóg stúdió gépe. Sajnos egy kicsit későn született, 1988-ban, és a stúdióvilág akkor már a digitális technika felé fordult. 
 
Ehhez a hatalmas orosz, ugyan hordozható, de 53 kilós, stúdiógéphez csere útján jutottam hozzá. Nagy ritkaság, ugyanis szovjet masinák soha nem voltak hivatalos forgalomban. 
 
Ez az egyik legnagyobb múzeumi kincsem, az angol EMI cég vállra akasztható táskás riporter magnetofonja 1952-ből. Ott fölötte az egy tekerős! magnetofon. 
 
Az, hogy hatalmas mennyiségű információ összegyűlt itt a múzeumban, az nagyban a látogatóknak köszönhető. Sokan segítenek részinformációkkal, szalagokkal, kiadványokkal, ...de mondja, hogy hagyjam abba, mert én napokig tudok a magnetofonokról beszélni... 
 
 
 
Ozsda
2007.12.14
|


Film premierek

Have a Nice Day

kínai animációs film, 77 perc, 2017

Star Wars: Az utolsó Jedik

amerikai sci-fi, 152 perc, 2017

Legeslegjobb cimborák

német animációs film, 72 perc, 2017

Jesús

chilei-francia-görög-kolumbiai-német filmdráma, 85 perc, 2016

Eszeveszett esküvő

belga-francia-kanadai vígjáték, 117 perc, 2017

Az igazi csoda

amerikai filmdráma, 113 perc, 2017
Játék
Csaknem fél évszázadon átívelve tárja elénk a „társadalmi változásokra nyitott, azokat folyamatosan elemző, majd abból saját képi világát megteremtő” Korniss Péter pályáját a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.